Egy konzervatív humanista a középiskola élén
A fennállásának kétszázadik évfordulója felé közeledő, de vénnek azért nem látszó Táncsics-gimnáziumban tudatosan gondozták a hagyományokat, sőt újakkal igyekeztek megfejelni a régieket. Mihályfalvi László igazgató ötlete nyomán a belső udvaron kialakították és 2003. december 17-én felavatták a Táncsics Panteont. Az iskolában tanított és tanult neves személyiségek tiszteletére szentelt emlékhelyet aztán folyamatosan bővítették: harmadiknak dr. Pongrácz Károly gimnáziumi igazgató emléktáblájával gyarapodott a gyűjtemény.
Meglehet – bár ezen a téren igen nehéz pontos sorrendet meghatározni –, hogy Pongrácz igazgató volt a gimnázium eddigi történetének legtekintélyesebb pedagógusa. 1934 nyarán, amikor leleplezték az arcképét, amelyet az intézet rajztanára készített, az ünnepi beszédben elhangzott, hogy „bármily tökéletes is a kép, bármily tökéletesen sejteti is a magas homlok, a jóságos szemek, a beszédes ajkak azt a nemes lelkületet, amely kivívta mind a vezetése alatt álló tanárok, mind a tanulóifjúság és a szülők nagy táborának őszinte nagyrabecsülését és igaz szeretetét, mi mégis az eredetijéhez ragaszkodunk”. (Iskolai értesítő, 1933/34. 44. o.)
A fővárosi születésű dr. Pongrácz Károly (1874–1943) mögött ekkor már több évtizedes pedagógusi és vezetői múlt állt. A korán árvaságra jutott fiút anyai nagybátyja nevelte. A budapesti piaristáknál, majd az esztergomi bencéseknél végezte a középiskolát, s maga is a papi pályára készült, amelyről egészségi állapota miatt volt kénytelen lemondani. Végül a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be. 1902-ben kapott diplomát latin és görög filológiából, a doktori szigorlatot is letette, majd megszerezte a tanári oklevelet. Zalaegerszegen kezdett tanítani, 1908-ban a gyergyószentmiklósi állami főgimnázium igazgatója lett, s három év múlva onnan került – saját kérésére – a kaposvári főgimnáziumhoz.
Dr. Pongrácz Károly 1911-től 1937-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette a kaposvári középiskolát, ahol mindmáig ő töltötte be a leghosszabb ideig az igazgatói tisztséget. De nem csupán a hosszú szolgálati idő keltett tiszteletet iránta, hiszen Pongrácz a legnehezebb időkben is fenntartotta, sőt tovább öregbítette az iskola hírnevét. Közben újságcikkeket, ifjúsági színdarabokat, de még zeneművet is írt, számos városi egyesület munkájában vállalt szerepet, s tagja volt a város képviselő-testületének, a római katolikus egyházközség vezetőségének, a város egészségügyi és színügyi bizottságának. Azonban jó társadalmi kapcsolatait is mindig a tanintézet javára próbálta kamatoztatni. A gyakran változó, olykor ellenséges politikai légkörben – ahogy méltatói megjegyezték – „nagy bölcsességgel, körültekintéssel, lelkiismeretességgel és munkaszeretettel” szolgálta az iskolaügyet.
Az első világháború idején önkéntes munkát végzett a városi Népsegítő irodában, és az Erdélyi Menekülteket Segítő Kaposvári Bizottságba is belépett. Nem csak látszatra: maga is közreműködött a segélyosztásban. A Tanácsköztársaság idején ugyan megfosztották hivatalától, de idealizmusa, hite és diákszeretete átsegítette a megaláztatás hónapjain, és 1919 augusztusában ismét átvette a kaposi főgimnázium irányítását.
Munkatársai jó szervezőkészségű, agilis, vonzó egyéniségű vezetőként jellemezték, akihez szülők és tanulók egyaránt bizalommal fordulhattak, aki átlátta az oktató-nevelő munka irányításának jelentőségét, s pártfogolta a becsületes, őszinte, törekvő diákokat, különösen a szegényeket és az árvákat. Dr. Pongrácz Károly nagy tudású, humanista, mélyen vallásos és konzervatív igazgatója volt a város legrégebbi gimnáziumának. „E konzervativizmus benne hűség és erkölcsi erő volt – de nem volt megkötője az új utakon való megfontolt, komoly haladásnak: alapul szolgált a szélsőségektől mentes fejlődéshez. […] Rajta volt, hogy az intézet korszerű szellemben való működését mindenben biztosítsa. Tapintat és szeretet vezette e törekvésében, megbecsülve az egyéni tanári munkát.” (Iskolai értesítő, 1937/38. 5. o.)
Dr. Miklós Endre, a gimnázium történetének újkori kutatója szerint – noha ő a hosszú életpálya ellentmondásaira is felhívja a figyelmet – Pongrácz igazgató „szuggesztív munkastílusával jó eredmények elérésére sarkallta nevelőit, és tiszteletre méltó sikerekre az iskola tanulóit. […] 26 éves igazgatói tevékenysége idején rend volt az iskolában, komoly munka folyt a falak között. Eredményes iskolát formált.” (Miklós Endre: A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium. Budapest, Tankönyvk., 1990. 36. o.)
Dr. Pongrácz Károly egykori igazgató emléktábláját 2004. december 1-jén leplezte le akkori utódja, Mihályfalvi László, valamint dr. Bodosi Mihály nyugalmazott főorvos, az iskola volt diákja.