Nagyon tudott festeni a várdai bagoly
Néhány nap híján egy évtized telt el a halála óta, amikor felavatták az emléktábláját a Teleki utcai volt tűzoltószertár Múzeum utca felőli oldalán. A Szász Endrét (1926–2003) ábrázoló szép dombormű leleplezésével egyidejűleg, 2013. augusztus 14-én a csíkszeredai születésű festőművész emlékkiállítása is megnyílt a Vaszary Képtárban. Az ünnepség egyik láncszeme volt az erdélyi város és Kaposvár között 1990 óta létező testvérvárosi kapcsolatnak; a Szász-domborművet Bara Barnabás csíkszeredai szobrászművész készítette, az emléktáblánál pedig Antal Attila csíkszeredai alpolgármester mondott köszöntőt.
A vállalkozó szellemű, kalandos életű, szókimondó, rendkívül nagy munkabírású, termékeny, sokoldalú és gyors kezű Szász Endre néhány éven át Kaposváron diákoskodott (anyai nagyszülei itt éltek, ő pedig a Somssich-gimnáziumba járt), de a középiskolát már szűkebb pátriájában, Marosvásárhelyen fejezte be. A második világháború után beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Ekkoriban neki is festenie kellett dekorációkat a május elsejei felvonulásokhoz, meg portrékat kommunista politikusokról. Aztán, ahogy az a tehetséges és független gondolkodású emberek esetében szinte törvényszerű, ha körülöttük kiépül egy totális diktatúra, az ő útja is a börtönbe vezetett… 1950-ben koholt vádak alapján („fegyverrejtegetésért”) tíz évre ítélték – szerencsére csak egy évet kellett letöltenie.
Ezután megkezdődött az a rendhagyó és besorolhatatlan művészi életpálya, amely Szász Endrét Torontóig és Los Angelesig, műveit pedig Johannesburgig és Tokióig repítette. Először „csak” könyvillusztrációkat készített, de ebből is kihozta maximumot; több száz kötetet illusztrált, és volt olyan munkája, amely a British Museum pályázatán bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. (A hazai művészetre rátelepedő ideológiai-politikai nyomás ezen a területen nem volt olyan közvetlen, mint a szobrászatban vagy a festészetben.) Illusztrációinak külföldi sikerét itthon – 1965-ben – Munkácsy-díjjal ismerték el.
A hatvanas évekre kialakult egyéni stílusa, amelyhez virtuóz technikát is kidolgozott, s a grafikától fokozatosan a festészet felé fordult. Jellegzetes, a szimbolizmus és a szürrealizmus határán mozgó képi világát a laikusok is könnyen tudják azonosítani; hosszú nyakú portréinak fejére gyakran helyezett fantasztikus jelképeket, melyekkel elvont tulajdonságokat személyesített meg.
Szász Endre nemcsak jókat tudott rajzolni és festeni, hanem jókat is tudott mondani. Az alábbiakban Lőrincz Sándor egyik könyvéből (Szász. Villanások az életműből. Kaposvár, Városi Önkorm., 2003) idézzük a szavait. „A természetben – mondta – uralkodik egy alaptörvény, egyfajta harmónia. […] Azért lesz a nagyvárosi ember neurotikus hülye, mert elszakad ezektől a törvényektől.” (10–11. o.) „Én nem azt érzem szépnek, amit az emberek általában szépnek mondanak. Ha a világ legszebb nője buta, mint a tök, akkor nekem az nem szép.” (11. o.) Arra a kérdésre, hogy ő milyen állattal rokonítaná magát, így felelt: „Én azt hiszem, hogy egy tehénbe oltott bagoly vagyok.” (12. o.) Saját bevallása szerint mindig elégedett ember volt, még akkor is, amikor huszonnégy évesen börtönbe csukták a kommunisták. „Érdekes világ fogadott, hiszen az ember nem mindig ülhet börtönben.” (13. o.)
A kíváncsiság vitte el 1970-ben Észak-Amerikába is: szerette volna kipróbálni a tehetségét Nyugaton. Évekig élt Kanadában és az Egyesült Államokban – egyébként nem disszidensként, hanem engedéllyel távozott, több ízben haza is látogatott ezalatt. Művészi sikereinek csúcsán volt ekkor; úgy hírlik, már az első évben nyolcmillió dollárt keresett…
A nyolcvanas években végleg hazatért. Együttműködött a Hollóházi Porcelángyárral (ő lett a gyár meghatározó tervezője), élt Sopronban is, de igazi otthont Kaposvár közelében, a volt várdai Somssich-kastélyban teremtett magának. A porcelán- és kerámiatervek mellett ékszer-, bútor-, szőnyeg- és divatterveket készített, s persze a festéssel sem hagyott fel. „Életében megtalálta a nyugalmat és boldogságot új társa, Hajdú Katalin mellett. Szász Endre mára művészlegendává vált: a népszerű és sikeres művész megtestesítője Magyarországon” – írja róla dr. Géger Melinda művészettörténész. (Szász világ. Szász Endre festőművész emlékkiállítása. Szerk. Géger Melinda. Kaposvár, Együd Á. Kult. Közp., 2013. 12. o.)
Nem mindennapi pályát futott be. Többször nősült, többször kezdte újra az életét. Nagyon szeretett élni. A hatvanas években látványtervezője volt az Egri csillagok című történelmi filmnek. Még II. János Pál pápa is kapott ajándékba egy Szász-porcelánképet.
Szász Endre a mosdósi kórházban hunyt el, a kaposvári Keleti temetőben nyugszik.
