A Gépészen is rajta hagyta keze nyomát a történelem
Az Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium megadta a módját az évfordulós emlékezésnek, amikor ötvenéves lett. Nemcsak az iskolában ünnepeltek, hanem a kaposvári sportcsarnokban is, ráadásul ekkor, 2012. október 12-én avatták fel a „népi” nevén Gépészként emlegetett intézmény főépületének bejárata előtt a stílszerűen G betűt formázó haranglábat. Az emlékműként is szolgáló alkotást Paksi András Csaba tervezte, és Varga László plébános – a későbbi megyés püspök – áldotta meg.
Meg kell hagyni, nem kis utat járt be az iskola a maga mögött hagyott fél évszázad során. Ez az út egyébként ennél is régebben kezdődött… Mivel a Kádár-korszak elején az iparosításhoz biztosítani kellett a szakembergárdát, az új üzemek középkáder-utánpótlását, a pécsi Zipernowsky Károly Gépipari Technikum esti tagozatán már 1960 őszén gépésztechnikus-képzés indult a volt kaposvári zárdaépületben.
Ezt a tagozatot a nagy tudású és kalandos sorsú tanár: Macskássy Attila (1905–1976) vezette. A székelykeresztúri születésű fiatalember, aki már a román impérium alatt érettségizett Aradon, 1931-től a Zilahi Református Wesselényi Kollégium tanára volt. 1940-ben a román hatóságok – egy titkos magyar szervezkedésben játszott irányító szerepe miatt – egyévi börtönre és ötévi kényszermunkára ítélték. Szerencsére nem kellett végig letöltenie a magyarsága miatt kiszabott büntetést: Észak-Erdély visszacsatolásakor szabadult. 1944 őszén, a front közeledtével családjával együtt az anyaországba kellett menekülnie. A háború után a kaposvári állami gimnáziumban, majd Csurgón lett tanár és igazgató, 1950-től pedig a megyeszékhely Munkácsy Mihály Gimnáziumában tanított.
Mi viszont a Gépész alapításának történetét kezdtük mesélni, amely azzal folytatódott, hogy a megyei tanács vállalta: a nappali tagozatos gépipari képzés beindításához is megteremti legalább a minimális feltételeket. Ehhez mindenekelőtt az épületet kellett biztosítani. A választás a Rippl-Rónai utcai volt izraelita iskolára esett, közel a Berzsenyi utcában akkor még álló zsinagógához. Az egyemeletes iskolaépületet akkor a középfokú mezőgazdasági technikum használta diákotthonként, a mezőgazdasági tanulókat azonban késedelem nélkül kiköltöztették, és nekifogtak a tatarozásnak.
Az átalakítást határidőre sikerült befejezni, de az építkezés nyomait a használatba vételkor még őrző egykori diákotthon enyhén lepusztult benyomást keltett, szemtanúk szerint nem tűnt túl barátságosnak, környezete is elhanyagolt volt, a tantermeket pedig régi, törődött, részben kölcsönkért padokkal és más bútorokkal rendezték be. A technikum vezetésére mérnök-igazgatót és műhelyfőnököt neveztek ki (Vilics Zoltán és Kováts Tibor személyében), s a Kaposvári Általános Gépipari Technikum két osztály nyolcvannégy tanulójával, két állandó és tizennégy óraadó tanárral 1962. szeptember 3-án valóban megnyílhatott.
Az igen jó hírnévre szert tett iskola – nem kis részben az első meg a számos következő tantestület energiájának, szakértelmének, továbbá a kétségtelen hatalmi-politikai támogatásnak köszönhetően – alapításától kezdve az iparral együtt lélegző, eleven oktatási intézménye volt a megyének. Egyszerre számított az általános és a műszaki kultúra otthonának, műhelyének.
A dinamikusan növekvő intézmény már 1964-ben új, kétemeletes épületbe költözhetett a Rippl-Rónai utcai régi telken; a bejáratnál hamarosan egy MIG–15-ös vadászgép hajtóművét is elhelyezték. Persze ezt az épületet is hamar kinőtte a Gépész, amely a Damjanich és a Pázmány Péter utca által határolt tömbben kapta meg legújabb, mai otthonát. (Az avatóünnepséget a város „felszabadulásának” évfordulójára, 1980. december 2-ára tették.)
A gépipari technikumként induló tanintézet még a hatvanas években szakközépiskolává alakult, 1975-től a „gépészeti”, 1983-tól az „ipari” jelző szerepelt a hivatalos nevében, 1993-ban pedig „műszaki középiskola” lett. Báró Eötvös Loránd (1848–1919), a jeles fizikus, egyetemi tanár, miniszter, akadémiai elnök nevét is ekkor vette fel (a „báró” nélkül). Az iskolát egy évtized múlva a szomszédos Gyergyai Albert Kollégiummal vonták össze, 2007-ben pedig az akkor már csaknem százhúsz éves Rippl-Rónai József Közlekedési Szakképző Iskola és Kollégium, valamint a negyvenöt éves Eötvös Loránd Műszaki Középiskola integrációjára is sor került.
A jelenlegi szakgimnázium, szakközépiskola és kollégium által megtett út jelentőségét, az átalakulás mértékét jól tükrözi, hogy az induláskor jóval kevesebb diákja volt, mint ahány pedagógusa most…