Kétszer ítélték halálra a somogyi forradalmárt
A kaposvári közgazdasági szakközépiskola Lenin (eredeti és a rendszerváltozás utáni nevén is Szent Imre) utcai épülete előtt 1975. március 14-én leplezték le Noszlopy Gáspár mellszobrát, Janzer Frigyes éremművész és szobrász alkotását. Ünnepi beszédet dr. Kanyar József levéltár-igazgató mondott.
Olyan politikusról, katonáról és forradalmárról emlékeztek meg ezen a napon a megyeszékhely egyik leggazdagabb múltú iskolájában, akiről valóban elmondható, hogy soha nem adta fel. Klapka György tábornok az alábbi véleményt vetette papírra az 1848–49-es szabadságharc megalkuvást nem ismerő somogyi kormánybiztosáról: „Ez az erélyes ifjú június óta foglalkoztatta a Nugent alatt működő második osztrák hadtestet, s az osztrákokkal több szerencsés kimenetelű csatát vívott. Az egész csapat, mely saját magára hagyatva, a kormánnyal és a többi sereggel való minden összeköttetés nélkül küzdött, vívódott az ellenséggel, 3000 főből állott; ennek is csak egy része volt rendes fegyverekkel ellátva, nagyobbára kaszákkal s csépekkel felfegyverzett újonchonvédek valának velük s 100 ló, 1 fa- és 1 ércágyú.” (Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, S. M. Tanács V. B., 1989. 294. o.)
A szabadságharc végső veresége után azonban Noszlopy Gáspárnak is menekülnie kellett. A császáriak 1850. április 1-jén fogták el Tiszabőn, majd az Újépület nevű, részben börtönné átalakított pesti laktanyába került, s a hadbíróság megkezdte a kihallgatását. Noszlopy Gáspárt azonban nem lehetett megtörni. Mivel látta, hogy az Újépületből lehetetlen a szökés, betegnek tettette magát, mire a rabkórházba vitték. Itt összebarátkozott egy székely szanitéccel, aki május 12-én este kinyitotta cellájának ajtaját, és átvezette az úgynevezett halottőri szobába. A vakmerő somogyi kimászott a földszinti rácsos ablakon, és még azon az éjjelen csónakon átkelt a Dunán.
Noszlopy Gáspár bujdosott a Dunántúlon, az Alföldön, a Partiumban, rejtőzködött Pesten is, s közben újabb terveket szőtt egy népfelkelésről. Kapcsolatba került Makk József volt honvéd ezredes illegális felszabadító mozgalmával, amelyet azonban (nem ok nélkül) könnyen leleplezhetőnek tartott. Gerillacsapat szervezésével, egyenruhák beszerzésével is próbálkozott Noszlopy, de az, hogy Kecskemét környékén a magyarországi körúton levő Ferenc József császár foglyul ejtését tervezte volna, csak a dualizmus korában keletkezett legenda. (Utóbbival az osztrák bíróság sem vádolta meg Noszlopy Gáspárt.)
A Noszlopy testvéreket 1852 tavaszán távollétükben halálra ítélte a hadbíróság. Gáspárt 1852 novemberében Pesten ismét elfogták, s miután a bécsi haditörvényszék másodszor is halálra ítélte, 1853. március 3-án kivégezték. Az Üllői út végén felállított akasztófa előtt – Soltra Alajos református lelkész visszaemlékezése szerint – azt az óhajtását fejezte ki, hogy az osztrák császári ház tagjai „legyenek számkivetettek és földönfutók”. (Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, 1820–1853. Kaposvár, S. M. Levéltár, 1987. 149. o.) A kaposvári városháza mellől déli irányba tartó utcát 1946 óta Noszlopy Gáspár utcának hívják. Ez a közterület korábban Ferenc József Genfben meggyilkolt felesége, Erzsébet királyné nevét viselte…
Másfél évtizeddel később egy patinás oktatási intézményt is elneveztek Noszlopy Gáspárról Kaposváron. Az Állami Közgazdasági Technikum 1961 végén ünnepelte meg elődje, a felső kereskedelmi iskola megnyitásának ötvenedik évfordulóját, s ebből az alkalomból vette fel a legendás kormánybiztos nevét. A jeles évfordulóra Mózner János zenetanár és Kováts Sándorné indulót is komponált, amelyet a december 16-án rendezett jubileumi és névadó ünnepségen lelkesen harsogott a tanulóifjúság. (A zenemű a megyei tanács földszintjén elhelyezett Noszlopy-emléktábla koszorúzásakor hangzott el.) A következő tavaszon tovább gazdagodott az iskola Noszlopy-hagyománya, hiszen Lovrits Kálmán kaposvári festőművész megfestette a tanintézet számára a tragikus sorsú forradalmár arcképét, s a festményt ünnepélyesen helyezték el a közgazdasági technikumban 1962. március 15-én.
A fennállása során több költözködést is átvészelő iskola néhány évvel később az akkor Lenin nevét viselő utcában, a Szent Imre-templom és a Táncsics Mihály Gimnázium közötti területen kapott végleges otthont. Itt 1969 tavaszán tették le az új szakközépiskola alapkövét, s a Somogy Megyei Tanácsi Tervező Vállalat tervei alapján a SÁÉV építette fel a megye akkor legnagyobb alapterületű szakközépiskoláját. 1970 decemberében készültek el vele, de a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola csak a következő tavaszon költözött át a tizenkét tantermes épületbe, és 1971 őszén kezdte meg új épületében az első teljes tanévet.