Az agrárszakma tisztességre tanít
1832-ben, amikor a főtéri templom keleti oldalán elkészült az új kaposvári elemi iskola, senki sem vethetett számot az épület mozgalmas jövőjével. „A haza kis polgárainak” ajánlott T alaprajzú, kétszintes ház helyet adott később polgári iskolának, munkásgimnáziumnak, iparostanonc-iskolának, átmenetileg siketnéma-intézetnek, kollégiumnak és mezőgazdasági szakközépiskolának is, ma pedig a katolikus gimnázium egyik otthona.
De a fenti tanintézetek sorsa sem volt egyhangúnak mondható. Történetüknek jobbára csak egy viszonylag rövid szakaszában kereszteződött a sorsuk e patinás, műemlék jellegű épülettel, amely jelenleg is a városközpont építészeti örökségének markáns elemei közé tartozik. Így volt ezzel a mezőgazdasági középiskola is, amely mégis méltán tartja számon azt a tizenhét esztendőt, amikor e falak között pallérozta a magyar agrárium iránt elkötelezett ifjúságot.
Ez a középiskola voltaképpen a Kadarkút mellett 1886-ban megnyílt Somogyszentimrei Földmívesiskoláig vezetheti vissza a történetét (itt Márffy Emil földbirtokostól vettek bérbe egy 581 katasztrális hold területű gazdaságot), amely egyrészt nagyobb uradalmakban alkalmazható ispánokat, majorgazdákat, magtárosokat és munkafelügyelőket nevelt, másrészt számos kisgazdát oktatott, akik saját gazdaságaikba visszatérve hasznosíthatták a tanultakat. A somogyszentimrei intézet 1935-ben mint „téli gazdasági iskola” Kaposváron, a Cseri úton született újjá. (A tanintézetbe tizenöt és huszonegy év közötti, egészséges testalkatú, legalább elemi iskolai előképzettséggel bíró fiatalokat vettek fel, akiknek igazolniuk kellett, hogy az iskola befejezése után is saját földjükön vagy szüleik gazdaságában maradnak.) A második világháború után ennek a tanintézetnek az átalakításával jött létre a középfokú mezőgazdasági szakiskola. Az új intézetet azonban egyelőre nem lehetett megnyitni, mert a Cseri úti „téli gazdasági iskola” szovjet katonák szállásául szolgált, s 1945 tavaszán egy ideig az internálótábort is itt, a Cseri út 10. szám alatt helyezték el…
Az oroszok 1946 tavaszán végre kiürítették a Cseri úti épületeket, s a helyreállítás után ősszel, a Kaposvári Téli Gazdasági Iskolával egy épületben, közös igazgatással és tantestülettel a mezőgazdasági középiskola első évfolyamán is megindult a tanítás. A mezőgazdasági középiskola hőskora akkor ért véget, amikor beköltözhetett a belvárosba: az intézmény a Kossuth tér 2. szám alatti, „A haza kis polgárainak” címzett épületet kapta meg, ahol 1947 szeptemberében kezdődött meg az oktatás Székely Ferenc igazgató irányításával.
A negyvenes évek végétől a kaposvári mezőgazdasági középiskola is számos átszervezésen és névváltozáson esett át. 1949 szeptemberében mezőgazdasági gimnáziumként, egy év múlva már növénytermesztésre szakosodott mezőgazdasági technikumként fogadta a nyári szünetről visszatért tanulókat. Az iskola 1964-ben költözött ki Toponárra, közelebbről Dénesmajorba, ahol a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum épületében kapott helyet, s előbb mint középfokú technikum, majd mint szakközépiskola éveken át a felsőfokú technikummal együtt, szintén dr. Guba Sándor igazgatása alatt működött. A szertárakat, a laboratóriumot és a gyakorlati oktatás bázisát, a Kaposvári Állami Gazdaságot is közösen használták. Az 1961-ben megnyílt felsőfokú mezőgazdasági technikum tanári karának jó része a középfokú technikum közösségéből verbuválódott; persze figyelni kellett arra, hogy a tovább működő középiskola színvonala se csökkenjen. A középfokú technikum így az agráregyetem elődjének is tekinthető.
Meglehetősen bonyolult, a helyi agrárszakoktatás históriájában azonban meghatározó iskolatörténeti korszak volt ez. Érthető, hogy felhívták rá a figyelmet a kaposvári mezőgazdasági középiskola 1966-ban végzett öregdiákjai, akik 2016. október 22-én – ötvenéves érettségi találkozójuk alkalmából – emléktáblát avattak „A haza kis polgárainak” épült egykori iskolájuk bejárata mögött, a Fekete István-emléktábla szomszédságában.
„Egy korszak agrárgazdaságának állítunk emléket – mondta Gyenesei István, a technikum egykori diákja. – Tudást, tartást és tisztességet kaptunk ebben az intézményben. Szakmai felkészültség nélkül egy fejlett mezőgazdaságot nem lehet irányítani, évről évre többet és jobbat termelni. Az agrárszakma tisztességre tanít, hiszen minden, a jó és a rossz is meglátszik a munka eredményén.” (Somogyi Hírlap, 2016. október 24.)