Szobor a platánban
Bátran elmondhatjuk, hogy több különleges szobor is akad Kaposváron. Ahhoz viszont aligha kell bátorság, hogy leszögezzük: Szent Anna és Szűz Mária szobra biztosan az. Nem is elsősorban az ábrázolásmód, sokkal inkább az elhelyezés miatt. Berkesi Gyula népi fafaragó – „a magyar kultúrtörténet régi, polihisztor kutatója”, „ez a szikár, szálfaegyenes, mélyen barázdált arcú, bajszos férfi” (Somogyi Hírlap, 2011. július 29.) – ugyanis egy öreg platánfa odvába telepítette a két szentet formázó alkotását. Így hát a magyar Szent Koronát viselő Máriát édesanyja, Szent Anna, Annát pedig a fa ölelésében látjuk.
A 2008. szeptember 12-én (Mária-napon) rendezett szoboravató ünnepségen – amelynek fő szervezője Jágerné Katona Zsuzsanna, a kaposfüredi Benedek Elek Általános Iskola igazgatója volt – dr. Ozsváth Ferenc, a város díszpolgára mondott ünnepi beszédet. A kaposvári katolikus gimnázium első igazgatója, a megyeszékhely volt alpolgármestere, „Osi bácsi” a közismert néphimnusz, a Boldogasszony Anyánk soraival zárta mondanivalóját: „Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról.” (Spiritus, 2008. szeptember) A kétalakos szobrot – amelynek felállításához a Szeretem Kaposvárt Alapítvány, a Somogy Megyei és Kaposvári Fiatalok Szentkorona Egyesülete, valamint a Kodály-iskola is segítséget nyújtott – Fábry Kornél kaposfüredi plébános áldotta meg.
A teljes egészében civil támogatással felavatott műalkotás okkal került éppen erre a környékre. A Megváltó nagyanyjának neve először annak a kápolnának a felszentelési címe volt, amely innen nem messze, a Fő utcai Kodály-iskola helyén állt. Amúgy ezt az egyházi épületet kezdetben még nem Szent Anna-kápolnaként ismerte a város, hiszen eredetileg a Szent Kereszt tiszteletére szentelték. A 18. századi kápolnát a hívek adományaiból emelték, s a szabócéh tagjai vállalták a fenntartását, mivel azonban nem sokat költöttek rá, lassan pusztulásnak indult. Az 1840-es évek elején aztán helyreállították, s valószínűleg ekkor kapta Szent Anna nevét.
Ez a régi-új kápolna már nincs meg, ugyanis a város vezetői az 1870-es években úgy látták – az egyház vezetői pedig belátták –, hogy fel kell áldozni a település fejlődésének. Addigra utca keletkezett a kápolna mögött is, tehát a Fő utcától dél felé, s a kis kápolna nemsokára a forgalom tengelyében találta magát. Így esett, hogy 1876-ban közlekedési és városrendezési okokból elbontották. Emléke mégsem enyészett el egészen: róla nevezték el az ott nyílt Anna utcát, s a Keleti temetőben negyed évszázaddal később épült kápolna védőszentjéül is azért választották Szent Annát, hogy a hívek szeretett, régi Anna-kápolnája, ha más alakban is, de feléledjen.
Az Anna név a Fő és az Anna utca sarkán 1904-ben épült Középponti Állami Elemi Népiskolára – a későbbi „Tóth Lajosra”, a még későbbi „Kodályra” – is ráhagyományozódott; a nagy zeneszerző nevét viselő ének-zenei általános iskolát nem hivatalosan a mai napig Anna-iskolaként emlegetik.
Maga az utca egyébként nem tudta végig megtartani az Anna nevet; azt még megúszta, hogy az 1920-as évek elején gróf Apponyi Albert államférfiról, a harmincas évek végén pedig Pete Lajos dalköltőről nevezzék el (bár szóba került, végül mindkét honfitársunk más utca névadója lett), 1946-ban azonban – akkor még úgy tűnt, végleg – az 1919-es kommün egyik legeltökéltebb kaposvári vezetőjének, Tóth Lajosnak a nevét kapta. Lajosunk esetében negyvenöt esztendeig tartott az „öröklét”: 1991 nyarán visszakapta nevét az Anna utca.
S ha már a neveknél tartunk: több Anna keresztnevű jeles személy is beleírta magát a várostörténetbe. Köztük van a kaposvári születésű Pfeffer Anna kajakozó, aki – számos Európa- és világbajnoki dobogós helyezés, közte aranyak mellett – ezüstérmet szerzett a mexikói és a montreali s bronzérmet a müncheni olimpián. Kéthly Anna (1889–1976), a 20. század egyik legjelentősebb szociáldemokrata politikusa, parlamenti képviselő, a Nemzetgyűlés alelnöke, az 1956-os forradalom államminisztere is jó ismerősünk, hiszen sokszor meglátogatta Kaposvárt. Gyakran eljött Jókai Anna (1932–2017) Kossuth-díjas írónő is, a nemzet művésze. Többek között ő volt a Somogy Megyei Prima díjak első átadási ünnepségének díszvendége 2007 októberében, s azon a várostörténeti konferencián is előadást tartott, amelyet 2012 végén rendeztek Kaposvár újratelepítésének háromszázadik évfordulója alkalmából. De a kiváló karnagyról és zenepedagógusról, Kerekesné Pytel Annáról se feledkezzünk meg, akit ugyanebben az évben, 2012-ben a közönség tüntetett ki a megyei Prima díjjal. S aki egyáltalán nem mellesleg négy évtizeden át az Anna-iskola tanára volt…