Vaskapocs a Balatonhoz
Aki 1996. július 11-én kívánt Kaposvárról Fonyódra vonatozni, az ingyen is megtehette, ráadásul InterCityvel. Ezen a napon minden állomáson ünnepi műsorral várták az utasokat a helybeliek, a mozdonyra – ősi vasutasszokás szerint – szalagot kötöttek, s még emléktáblát is avattak a kaposvári és a fonyódi állomásépület falán. Hogy minek volt köszönhető ez a nagylelkűség, ez a megbecsülés? Annak, hogy száz évvel azelőtt nyílt meg a kaposvár–fonyódi vasútvonal, amelyen nemcsak a felfutóban levő balatoni fürdőhelyeket, hanem a nemzetközi összeköttetésekkel rendelkező déli vasúti fővonalat is gyorsan el lehetett érni a megyeszékhelyről. Az 1890-es években ezenkívül azt várták a fonyódi vasúttól, hogy megkönnyíti a vidék nagy tőzegtelepeinek feltárását, és répát fog szállítani az új kaposvári cukorgyárba. Németh István polgármester is pártolta a nemes ügyet, hiszen ő Fonyódot Kaposvár „nyaraló külvárosává” igyekezett fejleszteni.
„Tegnap reggel 8 órakor indult az első rendes vonat Kaposvárról a fonyódi állomásra, s ezzel a kaposvár–fonyódi helyiérdekű vasút átadatott a közforgalomnak. […] A közönség, mely a vasút kiépítése érdekében áldozatot hozott, tapasztalni fogja, hogy az az áldozat igen hasznos befektetés, melynek dús kamatai ki nem maradhatnak.” Így számolt be a vasút megnyitásáról a Kaposvár című újság 1896. július 16-i száma. A barcs–somogyszobi (1890), a somogyszob–balatonszentgyörgyi (1893) és a kaposvár–mocsoládi (1894) után ez volt a negyedik vicinális Somogyban. Fonyódon azonban még megoldásra várt néhány műszaki probléma, ezért először a személyforgalom kapott zöld jelzést az 53 km hosszú vonalon, a teherszállításra csak valamivel később adták meg az engedélyt.
Somogy vármegye vezetése – Márffy Emil és társai indítványára – már 1890 februárjában kimondta, hogy anyagilag is hajlandó segélyezni a helyiérdekű vasutak építését. Kaposvár sem akart lemaradni: a képviselő-testület 1890. augusztus 14-i közgyűlésén vállalta, hogy a város tízezer forinttal fogja támogatni a fonyód–kaposvári vasutat. Végül huszonötezret adott…
A vasút építésébe 1895 tavaszán fogtak bele. Amúgy nem siették el a dolgot: a szervezéssel több időt töltöttek el, mint a tulajdonképpeni építkezéssel, pedig az sem ment egészen simán. A vasútépítést előkészítő bizottság elnökévé Jankovich Bésán Gyula földbirtokost választották meg. Persze az ő földjein indultak meg a munkálatok – de még érvényes engedély nélkül, ezért a minisztérium 2000 forint pénzbüntetéssel sújtotta a derék birtokost. Az építkezést elsősorban a cukorrépa-termelők sürgették, akik minél előbb szerettek volna jó szállítási lehetőségekhez jutni. Úgy számoltak, hogy a vasút 1895 őszére elkészül, ebből azonban nem lett semmi, mert alaposan elhúzódtak és meg is drágultak az építési munkálatok. A lápos, berkes talajon nehéz volt dolgozni, cserélni kellett a talajt, az átlagosnál erősebb töltéseket kellett építeni, ráadásul a legnagyobb vasúti híd süllyedni kezdett…
Így történt, hogy a vonalon csak 1896 nyarán indult meg a forgalom. Az első vonat július 15-én zakatolt Kaposvárról Fonyódra, több mint száz utassal. A menetidő kezdetben három óra volt, s napi két vonat állt a közönség rendelkezésére – bár sokan kifogásolták, hogy a második szerelvény csak délután 4 órakor indul a kaposvári állomásról. Hamarosan az első „fürdővonatokat” is szolgálatba állították.
A somogyi sajtó persze több ízben foglalkozott a régen várt új vonallal: „Mint halljuk, az utazás elég kényelmes és a viszonyokhoz képest elég gyors.” (Somogy, 1896. július 19.) „A vasút igen szépen van építve, őrházai, állomásai csinosak, tetszetősek […].” (Kaposvár, 1896. július 20.) „Kaposvár és vidékének, úgy a vasút menténi községeknek a Balaton-part felé tehát megvan a biztos, gyors közlekedés, mi nagy szükséget pótol, különösen az őszi és téli rossz utak alkalmával.” (Somogy, 1896. július 26.)
Mindazonáltal kritikus hangok is hallatszottak, és nem csak a járatok sűrűségével kapcsolatban. Többen felvetették, hogy nem a legészszerűbb módon határozták meg a pálya nyomvonalát, így például a terület legjelentősebb községétől, Lengyeltótitól több kilométerre került a lengyeltóti állomás.
A helyiérdekű vasutak megépítése összességében mégis sikertörténet volt. Ahogyan a fonyódi vasút a Balaton-parttal, úgy az 1900-ban épült szigetvári és az 1905-ben elkészült barcsi vasút a Zseliccel és Dél-Somoggyal kapcsolta össze Kaposvárt. Az első világháború előtt öt irányból már napi huszonnyolc vonat érkezett Kaposvárra, amely ezzel a forgalommal akkor Nagykanizsát és Pécset is megelőzte…