Nincs könyv, amelyet ennél nehezebb volna lapozni
Biztosan a legkülönlegesebb kaposvári szobrok közé tartozik Sörös Rita és Szabó Éva Ők is innen indultak című alkotása, amelyet 2010. január 22-én – a magyar kultúra napján – avatott fel dr. Kéki Zoltán címzetes városi főjegyző a Táncsics Mihály Gimnázium Szent Imre utcai bejárata mellett.
Az ötletadó a Somssich–Táncsics Gimnázium Baráti Köre volt, amelyet 1992-ben alapított meg tizenkét egykori gimnazista. A kör alapszabálya szerint „az egyesületi tagság fejezze ki a szülőföldhöz való ragaszkodás, a tiszta forrásból megújuló hit és erő merítésének, a test, a lélek, a szellem harmóniájának gondolatát”. (A gimnázium 1995/96-os évkönyve, 82. o.)
Az alternatív néven Díszkönyvként is emlegetett, a gimnázium kerítésén belül álló, de az utcáról is jól látható mű megformálása önmagában sem mindennapi: a bronzból készült emlékmű nagy méretű, csattal ellátott könyvet formáz. A középen nyitott könyv bal oldali lapját teljesen, a jobb oldalit félig töltik meg a nevek; azoké a jeles személyeké, akik egykor ebbe a gimnáziumba jártak, akikre tehát méltán lehet büszke az alma mater. A lista első helyén szereplő Esterházy Miklós herceg, az iskola alapítója persze kivétel; ő könnyen érthető okokból nem lehetett egyúttal tanulója is a nagy jövő előtt álló tanintézetnek. Az emlékmű mészkő lapokkal fedett ovális talapzatán egy Fodor András-versből vett idézet olvasható. (Ez a költemény – Az iskola udvara – szintén elhangzott az avatóünnepségen.)
Az élet különféle területein kiváló teljesítményt nyújtó személyek névsora persze nem a teljesség igényével készült – Kéki főjegyző nem véletlenül hasonlította kincsesbányához a gimnáziumot ünnepi beszédében. A művészeti bírálatot végző szakemberek szerint a két képzőművész megtalálta a tartalomhoz jól illő formát: „A kódexszerű, lágyan döntött emlékmű művészi kivitele, felnagyított méretei miatt a város olyan új köztéri műve lesz, amelyre a város lakói és a gimnázium tanárai, tanulói jóleső érzéssel, büszkeséggel tekinthetnek.” (Pótó János – Hajdú József: Nagy Imre emlékhelyei. Budapest, Nagy Imre Alapítv., 2015. 176. o.)
A nevek időrendben követik egymást; a sorrend alapja az, hogy mikor voltak az iskola diákjai. A hajdani növendékek foglalkozását tekintve igazán sokszínű a lista: előfordulnak köztük politikusok (Somssich Pál, akinek a pályája a reformkortól a dualizmus koráig ívelt, Noszlopy Gáspár, az 1849-es kormánybiztos, Németh István, a századforduló polgármestere, Nagy Imre, a mártír miniszterelnök), orvosok (Kaposi Mór bőrgyógyász, Réthi Aurél fül-orr-gégész, Rauss Károly mikrobiológus, Bodosi Mihály sebész), festőművészek (Rippl-Rónai József, Vaszary János, Kunffy Lajos, Szász Endre), írók és irodalmárok (Gyergyai Albert, Takáts Gyula, Fodor András, Papp Árpád) és sportolók is (a magasugró Bodosi Mihály főorvos, a vízilabdázó Győrfy Endre, a labdarúgó Bene Ferenc). De még gyorsíró (Kónyi Manó), teológus (Nyíri Tamás) és – Hanák Péter személyében – történész is akad.
További különlegesség, hogy a lista – amely csak elhunyt személyek nevét tartalmazza – folytatható; erre szolgál a jobb oldali bronz könyvoldal üresen hagyott része. Az eredetileg huszonegy név mellé az avatás óta már egy huszonkettedik is felkerült: Papp Árpád tanár-költő-műfordítóé.
De az emlékművön szereplő szöveg nem csak a fenti okból változott… A leleplezés, pontosabban a nejlonból való kicsomagolás után ugyanis kisült, hogy a feliratok egy része hibás – vagy helyesírási, vagy taralmi szempontból. Így például sem Esterházy herceg, sem Somssich Pál, sem Rippl-Rónai József nevét nem sikerült szabályosan feltüntetni. A megyei napilap újságírói látható élvezettel taglalták a kérdést, az újság akkori korrektorának segítségét is igénybe véve. Az kétségtelen, hogy sok hibát lehetett találni, ami az emlékmű funkcióját és szellemiségét tekintve kiváltképp kínos volt. A bakik nagy részét azóta már kijavították, de azért ma is látszik a szövegen a kozmetikai beavatkozás nyoma. Somssich Pál neve azért nincs – mint a többi név – középre rendezve, mert előtte az emlékmű avatásakor még ott állt a „gróf” titulus. Ő azonban nem a család főnemesi ágából származott, tehát ezt a négy betűt utóbb – nagyon helyesen – eltüntették, így viszont megtört a szöveg szimmetriája…
Reméljük, mégsem a fenti malőr miatt marad emlékezetes a gimnáziumi bronzkönyv leleplezése. „Résztvevőként, táncsicsos diákként jó érzés volt ott állni – foglalta össze a lényeget Kovács Boglárka –, átélni azt az együvé tartozást, amely az ünnepélyes szoboravatót áthatotta.” (A gimnázium 2009/10-es évkönyve, 57. o.)