Államfői tiszteletadás a Munkácsynak
A Munkácsy Mihály Gimnázium történetében sokáig emlékezetes marad az 1994 tavaszán rendezett jubileumi ünnepség. Nem csak a maguk mögött hagyott háromnegyed évszázad miatt (az iskola elődjét, az egyesületi leány-középiskolát 1918-ban alapították), s nem is csupán azért, mert az iskola névadója, a jeles festőművész éppen százötven esztendővel azelőtt született. Hanem részben azért, mert 1994. március 16-án délután Szabados Péter polgármester felavatta az iskola udvarán felállított emlékszobrot, Csikós Nagy Márton szobrászművész alkotását, legfőképpen azonban amiatt, mert a hetvenötödik évfordulót a köztársasági elnök részvételével ünnepelték meg Kaposváron.
A szoboravatás napján érkezett államfőt diákok díszsorfala fogadta és Gulyás Mihály iskolaigazgató mellett a polgármester köszöntötte a Kossuth Lajos utcai tanintézetben. Göncz Árpád (1922–2015) író-műfordító-politikust láthatóan felvillanyozta a fiatalok közelsége. „Az iskola a legfontosabb intézmény valamennyi között, mert a jövőt jelenti – mondta pohárköszöntőjében. – A ma letéteményese a holnapnak. Csak akkor lesz ezer év múlva magyarság, ha a holnapra is gondolunk.” Természetesen a jubileumi ünnepségen is a köztársasági elnök tartott beszédet, újra hangsúlyozva: „Az iskola a jövőért él. A jövő él bennetek. Ez a legígéretesebb állapot.” Az ország – és a fiatalság – kilátásait optimistán ítélte meg Göncz, hiszen az ünnepség nyitányaként elhangzott Himnuszra utalva megjegyezte: míg a mai idősebb korosztályt a „balsors” gyötörte, a jelen diákjaira „víg esztendők” várnak. A munkácsys lányokhoz fordulva nem palástolta az elismerését: „Olyanok vagytok, mint egy virágkoszorú.” (Somogyi Hírlap, 1994. március 17.)
Ilyen volt tehát a 75. évforduló, de az időközben százévessé nemesült Munkácsy-gimnázium történetében nem a jubileumok hozták a nagy fordulatokat. A legtöbb korszakos változást valószínűleg 1962–63 folyamán élte át a tanári kar és a diáknép. Először is: ekkor vált – idősebb testvérével, a Táncsics-gimnáziummal együtt – koedukált intézetté Kaposvár második középiskolája. A Munkácsy Mihály Gimnázium öt első osztályában jelentek meg a fiúk az 1962/63-as tanévben – ez azonban nem rontotta észrevehetően a fegyelmet, sőt pezsgést vitt a Munkácsy életébe, például új sportágak váltak népszerűvé. Az iskola bútorzata sínylette meg egyedül a nagy átalakulást: érzékelhetően több kár esett ezután a berendezési tárgyakban…
Másodszor: 1963-ban adták át az iskola jelenlegi épületét. Az építkezés egyébként nem ment valami gyorsan; a munkálatokra tizenhét hónapot szántak, de csak huszonhét havi munka után, 1963 decemberében sikerült befejezni az átadás-átvételi eljárást. A hiánypótlásra további néhány hónapot kért a kivitelező, ehhez képest még évekkel később sem végeztek maradéktalanul a munkálatokkal…
Harmadszor: nemcsak új otthont kapott a Munkácsy abban a tanévben, hanem új igazgatót is a Sajókirályiban született Lóczy István (1926–1993) személyében, aki aztán harmadfél évtizedig állt az iskola élén. Mivel a csehszlovák hatóságok az ő családját is kitelepítették Magyarországra, már Miskolcon fejezte be a középiskolát. 1952-ben kapott tanári diplomát az ELTE-n, s még ugyanabban az évben elkezdett tanítani a kaposvári tanítóképzőben. (Mivel ekkor járt életében először Kaposváron, állítólag – földrajzos létére – többször is eltévedt a városban…) A Munkácsy igazgatójaként három vesszőparipája volt: az iskolaszervezés, a kutatás és a tanítás. A megye egyik legtekintélyesebb igazgatója mindig fontos feladatnak tekintette az állandó megújulást, az oktató-nevelő munka feltételeinek szüntelen javítását. A jó szervezőképességű, beosztottai igényeivel is törődő Lóczy Istvánnak nagy szerepe volt abban, hogy a Munkácsy korszerű, jól felszerelt iskolává vált. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az iskola a nyolcvanas évek óta országos földrajzi tanulmányi versenyt is rendez.
S végül arról se feledkezzünk meg, hogy 1962 tavaszán, nyolcvankét évesen hunyt el az a tanférfiú, akinek a legnagyobb szerepe volt a leány-középiskola, a majdani Munkácsy-gimnázium megalapításában, s aki először viselte az új tanintézet igazgatói tisztét: dr. Bíró Lajos. Az igényes, széles látókörű vezető szintén negyed évszázadig vezette az iskolát, akárcsak később Lóczy, s ezalatt biztosította az intézmény működéséhez szükséges anyagi és szellemi feltételeket, megszervezte az oktató-nevelő munkát, összekovácsolta a tantestületet, és társadalmi rangot adott a leánygimnáziumnak.
Amely most már századik születésnapját ünnepli…