Művészbarátság és szoborsors
A Rippl-Rónai Józsefet ábrázoló második köztéri szobrot úgyszólván feltűnés nélkül állították fel Kaposváron. A múzeum előtti (vagy mögötti), ma már a festőművész nevét viselő parkba, ugyanabba a szökőkútmedencébe került, ahol addig Lányi Dezső 1936-ban felavatott műve állt. Medgyessy Ferenc egész alakos, fehér mészkőből készült Rippl-Rónai-szobra 1952. december 23-án foglalta el a Lányi-alkotás helyét – s valóban, inkább a szobor felállításáról és a hely elfoglalásáról beszélhetünk, nem pedig a mű leleplezéséről…
Pedig lett volna alkalom a látványos avatóünnepségre, hiszen a szobrot éppen Rippl-Rónai József halálának negyedszázados évfordulójára rendelte meg a Népművelési Minisztérium, a megyei múzeum pedig éppen abban az évben emlékezett meg róla, hogy hetvenöt évvel azelőtt, 1877-ben jött létre elődje, a Somogy Vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat.
Medgyessy Ferenc szobrászművész alkotása egyébként síremléknek készült eredetileg (a kőszobor tényleg ilyen benyomást kelt; mintájául egy olyan fénykép szolgált, amelyet Siófokon készítettek a festőről), az illetékesek végül mégis úgy döntöttek, hogy Lányi Dezső műve kerüljön a temetőbe, és Medgyessyé a parkba.
A magyar szobrászok közül valószínűleg Medgyessy Ferenc (1881–1958) volt a leghivatottabb rá, hogy megformálja Rippl-Rónai József alakját. Nemcsak annak okán, hogy az akkor már Kossuth-díjas művész kiemelkedő egyénisége volt a 20. századi magyar szobrászatnak, s nem is csupán azért, mert maga szintén festőnek készült, és Rippl-Rónaihoz hasonlóan megjárta Párizst; továbbá míg Rippl-Rónainak gyógyszerészoklevele, neki orvosi diplomája volt – hanem azért is, mert személyes barátság fűzte a kaposvári festőművészhez. Olyannyira, hogy Rippl-Rónai József első – bár nem köztéri – kaposvári szobrát is ő faragta meg még 1913 nyarán, amikor a Róma villában vendégeskedett.
A festőt és a szobrászt összekapcsoló baráti szálakat hasonló művészi törekvéseik tovább erősítették az idők folyamán. Medgyessyt Rippl-Rónai hívta meg a Róma-hegyi villába, ahol a szobrász heteken át nyugodtan dolgozhatott; ezenfelül Móricz Zsigmonddal is itt találkozott újra… Rippl-Rónai nevelt lánya, Paris Anella (1899–1974) úgy emlékezett Medgyessyre, hogy „sok vidám napot töltöttünk vele együtt a Róma-hegyen”. Medgyessy Ferenc több szobrot készített ekkor, amelyeket a parkban állítottak fel, a vendéglátóját ábrázoló portrészobor pedig ma az épületben látható. Amúgy Rippl-Rónai sem maradt adósa: többször lerajzolta és megfestette Medgyessy kopaszodó fejét, hiszen neki mindenki modellnek számított. A festőnél húsz évvel fiatalabb szobrászt erősen ösztönözte Rippl-Rónai művészete és egyénisége; azt mondják, még pasztelltechnikája is nagy hatással volt rá. „Rippl-Rónai szakértelmével, tapasztalatával sokszor sietett a segítségére, de az is előfordult, hogy kölcsönösen korrigálták egymást. Mindenesetre inspiráló lehetett, hogy miközben Medgyessy a kertben ülve faragott, a Mester felolvasást tartott Ady verseiből.” (Köves Szilvia: Rónai. A Róma-villa titka. Budapest, Geopen, 2005. 117. o.) Medgyessy és Rippl-Rónai barátsága a festő haláláig tartott.
Rippl-Rónai József több agyvérzés után, veseelégtelenség következtében hunyt el a Róma villában 1927. november 25-én. 66 és fél évet élt. Halotti maszkját is Medgyessy Ferenc készítette el… A nagy festőt november 27-én a város által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra a Keleti temetőben; a kultuszminiszter képviseletében Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a művész barátok nevében Márffy Ödön és Csók István mondott búcsúbeszédet. A temetésen Móricz Zsigmond is részt vett.
Rippl-Rónai azt szerette volna, ha az a mészkőből készült fejszobor kerül a sírjára, amelyet még 1913-ban készített – őt modellként használva – Medgyessy Ferenc. Pásztor Árpád fotóművész írta Rippl-Rónai Józsefről a Róma-hegyi festő elhunyta után tíz évvel: „Ott fekszik a kaposvári temetőben, nem messze a bejárattól. Hogy van-e sírköve, vagy nincs, nem tudom, mikor én láttam a sírt, még nem volt. Áll-e fejtől a Medgyessy-szobor, egy kőfej, amely a kert egy kanyarulatánál állott és nézte az elmúló tavaszt és az örökösnek látszó őszt. Úgy hallottam, a szobor az emlékkiállításon is szerepelt. Ha ez igaz, akkor nem teljesedett be, amit a villa körül elterülő mesterségesen elvadított kert vén fája alatt mondott nekem: – Akarom, hogy ez a szobor legyen az én fejfám!” (Horváth János: Rippl-Rónai művészete. Kaposvár, Kaposvár M. J. Város Önk., 2016. 221. o.)
Medgyessy Ferenc 1952-ben még egy szobrot faragott idős mesteréről, olyat, amelyet már ő maga is síremléknek gondolt. Ehelyett azonban egy harmadik műalkotás került a sírhoz, amelyet se a modell, se a művész nem annak szánt…