Rippl-Rónai-szobor a Mussolini parkban…
„Kaposvár szülöttje ő; hűséges fia maradt egész életén keresztül. Élt Münchenben, élt Párizsban, itthon volt Budapesten, de ő Kaposvárott telepedett le, ott volt kertes, bájos hajléka.” Dr. Kohlbach Bertalan volt kaposvári főgimnáziumi tanár méltatta ezekkel a szavakkal Rippl-Rónai József festőművészt az Új-Somogy című napilap 1936. szeptember 6-i számában. Nem véletlenül lett újra téma a kaposvári sajtóban a kilenc esztendővel azelőtt elhunyt művész, hiszen aznap avatták fel bronz mellszobrát a Teleki parkban. A kaposvári szoborállítást jeles magyar művészek kezdeményezték, s először még a mai Berzsenyi utca elején levő Széchenyi teret jelölték ki helyszínnek, nem a Teleki parkot.
Ma már se a szobrot nem találjuk a parkban, se a park nevét nem leljük a várostérképeken. Pedig mindkettő megvan: a szobor is, meg a park is…
A talány megfejtését kezdjük a parkkal, amely azután alakult ki, hogy 1907-ben lebontották a vármegyeháza telkének déli oldalán emelt börtönt, s amelyet a mellette elhaladó Teleki utca után neveztek „Telekinek”. Egyébként már néhány hónappal a szoboravatás után, 1937 elején új nevet kapott a közterület: Mussolini parknak keresztelték el, noha a mindennapi szóhasználatban továbbra is a Teleki park, illetve tér megnevezés volt általános. (Vajon tudják-e a mai kaposváriak, hogy néhány évig a Duce is szerepelt a kaposvári közterületek névadói között?) A második világháború után aztán Táncsics Mihályról nevezték el a teret, később pedig – alighanem a legjobb megoldást választva – magáról Rippl-Rónairól. (Récsei Balázs: „…mert nem a térben, hanem az időben léteztek…” Kaposvár utcáinak, tereinek (n)évtörténete. Kaposvár, S. M. Levéltár, 2016. 171–172. o.)
A tér, illetve a park tehát korántsem tűnt el, csak nevet változtatott, mint ahogy a szobor is megvan, csakhogy – követve ebben sok kaposvári szobortársát – helyet változtatott. Ezt persze még nem lehetett tudni 1936 szeptemberében, a szobor leleplezésekor, amelynek igencsak megadták a módját: az akkori Kaposvár leglátványosabb kulturális programsorozata, a Virágos Napok egyik rendezvényeként került rá sor.
A Lányi Dezső (1879–1951) által megformált bronzszobor avatásán az esős idő ellenére többezres tömeg vett részt a Teleki parkban (a művész özvegye, Lazarine asszony is ott volt), a szobrot dr. Kaposváry György polgármester vette át „megőrzésre”, a vasárnap délelőtti ünnepséget ráadásul a rádió is közvetítette… Az ünnepi beszédet tartó Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész szintén arra hívta fel a figyelmet, mint a hírlapi méltatások: hogy a befutott, sikeres alkotóvá vált Rippl-Rónai is Kaposvárt tekintette az otthonának. Kunffy szerint „Rippl-Rónai József művészi munkássága országos jelentőségű is volt, mert amikor évtizedes távollét után hazatelepedett, élete delén új színt hozott a magyar képzőművészetbe, vérkeringését felfrissítette. […] Rippl-Rónai Józsefet joggal vallja e város magáénak nemcsak azért, mert itt született, hanem azért, mert munkásságának legdúsabb termése átittasult Somogy és Kaposvár lokális és lelki atmoszférájával.” Kunffy úgy vélte, Kaposvárnak dicséretére válik, hogy egy olyan korban, amikor a hatalom és a fizikai erő uralkodik, szobrot emelt egy „csendes művésznek”… (Új-Somogy, 1936. szeptember 8.) Az kétségtelen, hogy „az országos hírre jutó szoborleleplezési ünnepség az alkotó és a modell, valamint Kaposvár hírnevét is öregbítette”. (Récsei Balázs: Az első kaposvári Rippl-Rónai József-szobrok történetéből. = Somogy megye múltjából. Kaposvár, S. M. Levéltár, 2014. 117. o.)
A parkban tizenhat esztendőt töltött el Lányi Dezső alkotása, s a művet, amelyet ünnepi külsőségek közepette adtak át a közönségnek 1936-ban, csendben, feltűnés nélkül költöztették át a Keleti temetőbe 1952-ben. Ma Rippl-Rónai József sírját díszíti. A festőművész jellegzetes vonásai mellett festőpalettáját és ecseteit is láthatjuk a kompozíció részeként, azt a bronzból készült puttót azonban hiába keressük, amely a szobornak Teleki téri korszakában még társa volt. Senki sem tudja, hová tűnt a pufók gyermekalak. (Aki pedig mégis tudja, az nem mondja…)
Az 1936-ban felavatott Teleki téri szobor talapzatát és a szoborhoz tartozó díszkút medencéjét Faludi Imre kaposvári kőfaragómester készítette (a főtéri Nagyboldogasszony-templom déli falánál két év múlva elhelyezett Szent István-kút is az ő keze munkája). A díszkút persze nem kelt vándorútra a temető felé, maradt a parkban, s nem is sokáig kellett nélkülöznie egy szintén Rippl-Rónai Józsefet ábrázoló szobrot: hamarosan Medgyessy Ferenc műve foglalta el a Lányi-alkotás helyét.
Ez viszont már egy másik történet.