A hányatott sorsú polgármester
Kaposváron három polgármesterről neveztek el utcát: Németh Istvánról, dr. Kovács-Sebestény Gyuláról és dr. Kaposváry Györgyről. Utóbbi városvezető nevét az ezredforduló óta viseli a Berzsenyi utcát a Vásártéri úttal összekötő útszakasz. Itt, a Dr. Kaposváry György úton 2007. november 9-én az emléktábláját is felavatták; az ünnepségen a somogyi születésű dr. Szakály Sándor történész, egyetemi tanár (a kaposvári Munkácsy-gimnázium egykori tanulója) méltatta a polgármester érdemeit.
A polgármesterét, aki huszonhárom éven át vezette a várost (a szolgálati idők rangsorában sokáig ő volt a bajnok, 2018 márciusa óta pedig a második helyet foglalja el Szita Károly után), s alaposan kijutott neki a 20. századi történelem megpróbáltatásaiból. Pedig éppen a konszolidáció képviselőjeként lett a megyeszékhely első embere. Azzal, hogy 1922. február 1-jén polgármesterré emelte a közakarat, egy csaknem öt éve tartó „interregnum” ért véget Kaposváron: 1917 tavasza, dr. Kovács-Sebestény Gyula halála óta ugyanis nem volt a városnak választott vezetője.
Dr. Vétek György (1886–1954) – mert akkor még így nevezték – régi kaposvári iparoscsaládból származott, apja és nagyapja is molnár volt. Először Pécsen, majd Budapesten dolgozott mint köztisztviselő; Kaposvárra már polgármesterként tért vissza. Ebben az időben a háború, a forradalmak és Trianon megrázkódtatása után új lehetőségeket kellett találni a város és polgárai számára. A szerény, egyszerű modorú, ugyanakkor széles látókörű polgármester határozottan cselekedett. Figyelme kiterjedt a közüzemek rendbetételére, a város anyagi egyensúlyának biztosítására, a szociális és közegészségügyi ellátás megjavítására, a gazdaság fejlesztésére is, s szívügyének tekintette a kulturális intézmények támogatását. Egyszerre teremtett belső egységet az önkormányzatban, s formálta újjá Kaposvár külső arculatát. Az ő polgármestersége a parképítések időszaka is, és ekkor teljesedett ki a „Virágos Kaposvár” mozgalom, amely még az első világháború előtt bontott zászlót. Budapesti lapok úgy emlegették Kaposvárt a húszas évek végén, mint a várost, amelynek utcáin nem találni egyetlen eldobott gyufaszálat vagy cigarettavéget sem… 1927 tavaszán – a Jézus szíve templom és általában a katolikus egyház érdekében végzett munkájáért – a Nagy Szent Gergely-rend lovagkeresztjével tüntette ki a polgármestert XI. Piusz pápa. Dr. Vétek György egyebek közt azzal fejezte ki a város iránti szeretetét, hogy 1934-ben Kaposváryra változtatta a nevét. (Az emléktábla felirata kissé félrevezető, hiszen a polgármester családneve soha nem volt „Kaposváry Vétek”: 1934-ig Vétek volt, attól fogva Kaposváry.)
Egyik 19. századi elődjéhez, Németh Ignác polgármesterhez hasonlóan őt is kétszer távolították el a hivatalából. Először, 1944 őszén a nyilasok mozdították el, akik hamarosan a saját emberüket – Tóth János hungarista ügyvédet – állították a város élére. Miután Tóth (dicstelenül) eljátszotta a pünkösdi király szerepét, az 1944. december 2-án bevonuló szovjet csapatok visszahelyezték hivatalába dr. Kaposváry Györgyöt. Történt ez a polgármestert gyűlölő helyi kommunisták nem kis megrökönyödésére – de a németekkel még mindig harcban álló oroszoknak biztos, nyugalmas hátország kellett, nem pedig zűrzavaros proletárdiktatúra…
1945 nyarára azonban megváltozott a helyzet, s a polgármestert, aki jelentős szerepet játszott az élet újraindításában, másodszor is félreállították: a nyilasok után most a kommunisták. A szovjet megszállóknak és diktatúrát építő kiszolgálóiknak új emberek kellettek.
Így esett, hogy dr. Kaposváry Györgyöt 1945 decemberében népbíróság elé állították a megyeszékhelyen, s koncepciós jellegű politikai vádak („háborús és népellenes bűnök”) alapján másfél évi börtönt szabtak ki rá. Nemsokára felmentették ugyan, de a tehetséges polgármester egészségét kikezdte a meghurcoltatás, s bár Németh István mellett talán ő tette a legtöbbet a modern Kaposvár megteremtéséért, segédmunkásként fejezte be az életét Szigetváron. Kívánságának megfelelően Kaposváron, a Keleti temetőben nyugszik.
Pályájának értékelése azóta is kedvenc témája a politikusoknak. Bírálói azzal érvelnek, hogy a zsidóüldözés kezdete után is hivatalban maradt még, méltatói pedig azzal, hogy számos üldözött megmentése fűződik a nevéhez. Talán mégis az érintettek véleménye a leginkább mérvadó: visszaemlékezések szerint a népbírósági tárgyalásán tanúskodó zsidó emberek többsége tüntetően, kezet fogva üdvözölte a letartóztatott dr. Kaposváry Györgyöt. Pedig ezt a bíró és az ügyész a legkevésbé sem nézte jó szemmel… (Somogyi Honismeret, 2006/1. szám, 31. o.)