Diáksors, katonasors, emléktáblasors
Az 1911-ben alapított kaposvári felső kereskedelmi iskola (a mai Noszlopy-szakgimnázium) első évtizedeire rányomta a bélyegét a tanintézet elhelyezésének megoldatlansága. A helyiséggondok a húszas évek második felében tovább súlyosbodtak, hiszen a diáklétszám nagyarányú növekedése ellenére sem emeltek – megfelelő anyagi erő és állami támogatás híján – új iskolaépületet. Ideiglenes „otthonokkal” kellett beérniük, egyes osztályok a MÁV-internátus és az új polgári fiúiskola vendégszeretetére szorultak éveken át, a testnevelés pedig a siketnéma-intézet tornatermében folyt. Bársony János igazgató reális, tehát sötét képet festett a helyzetről: szerinte „a modern pedagógia elgondolásaihoz és a közgazdasági kultúra jelentőségéhez méltatlan, lehangoló külső miliőben” voltak kénytelenek oktatni az iskola alapításától kezdve lényegében teljes huszonnégy esztendőn át.
Az iskolát fenntartó város végül belátta a helyzet tarthatatlanságát, és jobb híján az Irányi Dániel utca 10. szám alatti épületben biztosított önálló hajlékot a tanintézetnek. Korábban ez volt a Ferenc József Szálloda, majd a rendőrség vette birtokába. Az épületet most átalakították; a technikai megoldások ötletesek voltak, a berendezés tetszetős, s a kortársak szerint a megújult épület teljesen megfelelt a kívánalmaknak. Dr. Kaposváry György polgármester mégsem akarta szépíteni a helyzetet: az avatás alkalmával kifejtette, hogy ő nem ilyen iskolát képzelt el, az ország és a város szűkös anyagi lehetőségeiből azonban nem futotta másra.
Az iskola tehát az 1935 szeptemberében átadott épületben ünnepelte meg fennállásának negyedszázados évfordulóját. A polgári és katonai hatóságok vezetői, az egyházak, a kaposvári iskolák, egyesületek és gazdasági intézmények, a sajtó képviselői, a szülők, a végzett és az akkori tanulók is ott voltak az intézet tornatermében 1936. május 31-én rendezett jubileumi ünnepségen. Bársony igazgató az alkalomhoz illő pátosszal fogalmazott megnyitóbeszédében: „Iskolánk negyedszázados múltja büszkén beszél arról, hogy a mi iskolánk is részese volt a magyar közgazdasági műveltség terjesztésének, és a maga tevékenységével is előmozdította egy érzésben és gondolkodásban magyar közgazdasági középosztály kiművelését.” (Iskolai értesítő, 1935/36. 14. o.)
Az egykorú beszámolók szerint „drámai erejű és megrázó hatású” volt az ünnepély befejező mozzanata: a Végzettek Szövetsége emléktáblát leplezett le az intézet világháborús hősi halottainak tiszteletére. Az Irányi Dániel utcai iskolaépület aulájában elhelyezett táblán, amelynek költségeit gyűjtésből teremtették elő, tizennégy egykori diák nevét tüntették fel. Szőllősy Ferenc, a Somogyi Újság felelős szerkesztője – szintén volt növendék – mondott avatóbeszédet.
Bizony, volt mire emlékezni és emlékeztetni… „A hadvezetőség apáik sorába állítja a gyermeket – írta 1916. április 27-i számában a Somogyi Hírlap. – Komoly, nagy feladatok elvégzésére érettnek tartja, hisz a mai veszélyekben gazdag, ágyúdörgéstől forró atmoszférában hamarabb érik az emberanyag is.” Életkorukból adódóan természetesen csak néhány kaposvári iskola tanulóit tudta „apáik sorába állítani”, tehát a frontra küldeni a hadvezetőség. A felső kereskedelmi diákjai köztük voltak… Az egyszerre mintegy százharminc-százötven diákot oktató iskola 1917/18-as tanévének végére kilencvennégyre nőtt az 1914 óta bevonult tanulók száma, beleértve azokat, akik nem sokkal a háború előtt érettségiztek. (1918 tavaszától közéjük tartozott Fekete István, a későbbi író is, aki „érett” minősítéssel tette le a hadiérettségit.) Az emléktáblán mások mellett három osztálytárs neve is olvasható: Berta Vendelé, Fulmer Ádámé és Ungár Imréé. Az 1914-ben érettségizett kereskedelmisek 1916 nyarán estek el az északi fronton, a lopusnói csatában, amikor a kaposvári 44-es gyalogezred sikeresen verte vissza az orosz tömegrohamokat…
A következő évtizedek rendszerváltozásait aztán maga az emléktábla is megszenvedte. Az „eltűntnek” hitt világháborús mementót 2000-ben, az Irányi Dániel utcai épület bontásakor azonban megtalálták. A pincéből, egy szénporkupac alól került elő a szürke márvány, s a bontást végző lelkiismeretes szakemberek nem dózerolták el a többi törmelékkel együtt, hanem megkeresték az iskola öregdiákjainak baráti körét, és átadták az eredetileg 1936-ban felállított ereklyét. Így az most újra méltó helyen, a Noszlopy-szakközépiskola Szent Imre utcai épületében látható. Hányattatásai során megsérült ugyan, mégis jól olvashatóak rajta az arany betűs diáknevek…