Szobor a hős lelkű asszonynak
„Mikor megpillantottam azt a valamit, ami a szobor lehetett, csalódást éreztem. Tudtam, hogy csizmás alsó lábszára fenn maradt a talapzaton, hogy a zuhanás következtében letört a feje, s ugyan nem vártam valami óriás Gulliver-figurát, amin pöttömnyi emberkék dolgoznak, de valami emberi formát mégis. Mert amit találtam, csak egy baromi nagy, hengeres valami volt, lehetett akár szennyvízelvezető főcsatorna része is. Karjának, mellyel a talpazaton állva előremutatott – nyilván az általa vezényelt szebb jövő felé –, hanyatt fekve az égre kellett volna mutatnia, de azt már valakik lefűrészelték.” (Marosi Gyula: Generalisszimusz az Akácfa utcában. Elbeszélések és novellák. Budapest, Magyar Napló, 2016. 76. o.)
A fenti idézetben természetesen nem egy hős lelkű, a magyar függetlenségért küzdő asszony, hanem egy szovjet kommunista diktátor szobráról van szó. Hogy mégis közük van egymáshoz, annak egyszerű az oka: mind a Zrínyi Ilonát ábrázoló kaposvári, mind a Joszif Visszarionovics Sztálint formázó budapesti alkotás Mikus Sándor (1903–1982) szobrászművész munkája…
A nyugodt méltóságot sugárzó kaposvári mellszobrot persze senki sem akarta eltávolítani az általános iskola parkjából, ahol 1973 óta áll. Zrínyi Ilonáról, II. Rákóczi Ferenc édesanyjáról, Munkács várának védelmezőjéről először az 1920-as években neveztek el iskolát a megyeszékhelyen. A Zrínyi Ilona Polgári Leányiskola azonban a negyvenes évek második felében megszűnt, s a név csak negyedszázad múltán éledt újjá Kaposváron.
Az 1960-as évek végén napirendre került, hogy általános iskolát építsenek a Pázmány Péter utcában, mert társasházak, öröklakások, új családi házak nőttek ki a földből a környéken, s lakóik főleg fiatal, kisgyermekes szülők voltak. A tizenkét tantermes iskola alapkövét 1969. április 30-án tették le – ugyanazon a napon, mint a közgazdasági szakközépiskoláét. A Kereskedelmi Tervező Vállalat tervei alapján a Somogy Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat húzta fel a város első „gázos” iskolájának falait. (Kaposváron 1968 szeptemberében indult meg a vezetékes gázszolgáltatás.)
A Pázmány Péter utcai általános iskolát 1971. szeptember 1-jén nyitották meg dr. Gosztonyi János, a művelődésügyi miniszter első helyettesének jelenlétében. „Amikor odakerültem, új iskola, új vezető és új tantestület jött össze, s így a gyermekek körében ki lehetett építeni egy jól átgondolt rendet – indokolta meg egy későbbi interjúban az iskola első igazgatója, dr. Várkonyi Imréné, hogy miért tartották mindig fegyelmezett iskolának a Pázmány Péter utcait. – Ez aztán az évek folyamán szokássá vált. Mindez átsugárzott az iskolába kerülő új gyermekekre és nevelőkre is. […] A gyermekek neveltsége szempontjából azt is be kell számítani, hogy ezek nem lakótelepi tanulók, s így nyugodtabb idegzetűek. Nálunk a szülők, a nagyszülők jó példája hatásosabb volt, mint máshol.” (Tari János: Iskoláját mindig a rend és színvonalas oktató-nevelő munka jellemezte. In: Iskolai Szemle, 1985/4. szám, 47–48. p.)
A megyei tanács formailag 1973. május 15-én engedélyezte, hogy a Pázmány Péter utcában nemrég átadott iskola felvegye Zrínyi Ilona nevét. A névadó ünnepséget – amely egyben szoboravató is volt – négy nappal ezután tartották meg, részeként a város centenáriuma előtt tisztelgő kulturális rendezvénysorozatnak. (Ebben az évben azt ünnepelték a somogyi megyeszékhelyen, hogy Kaposvár 1873-ban kapott másodszor is „rendezett tanácsot”, azaz ekkor nyilvánították véglegesen várossá.)
Az iskola névadójának carrarai márványból készült mellszobrát az épület előtt állították fel. Avatóbeszédében Embersics Imre, a városi tanács elnökhelyettese Zrínyi Ilona portréját is felvázolta. „Annak a történelmi személynek a nevét viseli mától az iskola – mondta –, akit nagybátyja, Zrínyi Miklós révén egy kicsit somogyinak is tartunk. Viselje iskolátok a magyar történelem e halhatatlan alakjának nevét. Legyetek rá büszkék, és példája lelkesítsen benneteket!” (Somogyi Néplap, 1973. május 20.) A tanácselnök-helyettes természetesen a szobor alkotóját, Mikus Sándort, a kétszeres Kossuth-díjas szobrászművészt is méltatta beszédében. Azt viszont nem említette meg, hogy Mikus legismertebb alkotása az 1951-ben készült fővárosi Sztálin-szobor volt, amelyet 1956. október 23-án döntött le a pesti nép…