A legtökéletesebb kaposvári ünnepség…
1911 késő nyarán és kora őszén rendkívül mozgalmas napokat élt át Kaposvár. Átadták a Turul Szállót (a mai Dorottyát), megnyílt a kőszínház és a felső kereskedelmi iskola (a későbbi közgazdasági szakközép), de a legnagyobb érdeklődést a főtéri Kossuth-szobor leleplezése váltotta ki. Sajnos az is ezekben a napokban történt – szeptember 24-én –, hogy elhunyt a város tehetséges és nagy hatású polgármestere, Németh István… Egyik utolsó közszereplésének színtere éppen a Kossuth-szobor 1911. szeptember 3-i avatóünnepsége volt.
A szobor felállításához vezető úton valószínűleg akkor tették meg az első lépéseket a kaposváriak, amikor személyesen találkoztak a nagy államférfival: 1845 novemberében ugyanis a Magyar Országos Védegylet kaposvári osztályának Pestre látogató küldöttei Kossuthnál is tiszteletüket tették. A következő találkozás már a szabadságharc idejére esett, amikor Noszlopy Gáspár szolgabíró kereste fel az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökét, hogy megbízásából felszabadító harcot kezdhessen Somogy megyében. Az első kaposvári lapszerkesztő, Roboz István talán legnagyobb irodalmi sikere ugyancsak 1849-hez és Kossuth Lajos alakjához kötődik. Állítólag ő a szerzője a Kossuth imája… című rövid, de annál népszerűbbé vált műnek.
A szabadságharc után a mindig kuruc lelkűnek tartott Kaposváron is gyökeret vert, majd szárba szökkent a Kossuth-kultusz, amelyet főleg az hozott lendületbe, hogy 1869 tavaszán a jeles politikust választották meg a kerület országgyűlési képviselőjévé. (Ő persze nem fogadhatta el a mandátumot.) 1889 nyarán Szalay Fruzina kaposvári költőnő meg is látogatta az olaszhoni száműzetésben élő államférfit, akit egy hónappal később díszpolgárrá választottak Kaposváron. A helyi római katolikus születési anyakönyv tanúsága szerint egyébként Németh Ignác kaposvári polgármester 1880. december 9-én született fiának Kossuth Lajos volt a keresztapja… (Récsei Balázs: A kaposvári Kossuth Lajos-szobor történetéből. = Somogy megye múltjából. Kaposvár, S. M. Levéltár, 2014. 65–66. o.)
Ahogy a turini száműzött nimbuszát nem csökkentette a földrajzi távolság, úgy a halála óta eltelt idő sem apasztotta a tiszteletét. Egész alakos képét (Bacskay Béla festőművész művét) 1905-ben helyezték el az új városháza nagytermében, a következő évben pedig a 48-as Függetlenségi Kör helyiségében leleplezték azt a Kossuth-arcképet, amelyet Rippl-Rónai József festett a kör számára.
A 20. század legelején kezdtek foglalkozni a gondolattal, hogy Kossuth Lajosnak közadakozásból szobrot állítsanak Kaposváron. Beszélni azonban könnyebbnek tűnt, mint cselekedni… „Amennyiben a Kossuth-szobor megvalósulásának folyamatát jellemezni kívánnánk, a »rövid, heves nekibuzdulások, hosszú tétlenségek« megállapítás helyénvaló lenne.” (Gáspár Ferenc: Mélyfúrás. Három tanulmány. Kaposvár, Kaposvár M. J. Város Közgy., 2013. 75. o.) A városi képviselő-testület – név szerinti szavazással – 1909 júliusában döntött véglegesen a szobor felállításáról. Ezután pályázatot írtak ki a mű elkészítésére, amelyen hárman vettek részt, és végül Kopits János (1872–1944) kaposvári születésű budapesti művész lett a befutó. Röviden így lehet összefoglalni az előzményeket, ha nem akarjuk részletezni a pályázat elbírálása és az elkészült alkotás értékelése körül kavargó, mélyen átpolitizált és cseppet sem felemelő vitát. (Nem akarjuk.)
A szobor 1911. évi felavatása talán a legnagyobb 48-as ünnepség volt Kaposvár történetében. A főteret, amely addig Széchenyi István nevét viselte, ebből az alkalomból nevezték el Kossuth Lajosról. „Hosszas előkészületek után a város vasárnap reggelre ünnepi díszt öltött. Zászlóerdők kerültek a házak tetejére, a városháza erkélyét nemzetiszínű drapériával ékesítették föl. A kereskedők is földíszítették kirakataikat, hogy ezzel is emeljék az ünnep fényét. […] A kora reggeltől fogva nagyszámú embertömeg tartotta megszállva a Kossuth-szobor környékét. […] A szeptemberi reggel hideg szelében csak úgy hullámzott a sok apró kis zászló, a zöld levelekből készített girlandok, a két címeres trikolor.” (Somogyi Hírlap, 1911. szeptember 5.) „Szebb, lelkesebb és tökéletesebb ünnepséget még sohsem tartott Kaposvár közönsége…” (Somogyvármegye, 1911. szeptember 5.) Az ünnepi beszédet Papp Kálmán (1866–1916), Somogy vármegye árvaszéki ülnöke mondta. (De az is ő volt, akit öt év múlva letartóztattak, mert kiderült, hogy nagyobb összeget sikkasztott az árvák pénzéből. Nem sokkal azután meg is halt a kaposvári rabkórházban…)
Az ünnepség csúcspontjaként a város nevében Németh István polgármester vette át a szobrot, aki nyilvánosan fogadalmat tett, „hogy azt meg fogjuk óvni, őrizni”. A város első embere reményét fejezte ki, „hogy e díszes szobor a hazaszeretetnek követendő példája lesz”. (Somogyvármegye, 1911. szeptember 5.) A díszebéden, amelyet a szemközti Korona vendéglőben rendeztek, szintén a polgármester mondta az első felköszöntőt – de nem Kossuth Lajosra, hanem I. Ferenc Józsefre…