A várkapu újjáéledése
Szabados Péter polgármester 1994. november 30-án leplezte le Kaposvár középkori várkapujának emléktábláját, amelyet feltételezett helye közelében, a Vár utca 2. számú ház Berzsenyi utca felőli falán helyezett el a Kaposvári Városszépítő Egyesület. A 20. század első felében itt találták meg egy kapu kőmaradványait, amikor földmunkákat végeztek a téren.
Az egykori kaposvári vár pontos helyéről, építése okáról és idejéről, bővítésének, megerősítésének menetéről és eredményéről még most is fel-fellángolnak a viták a történészek között, mint ahogy azt sem sikerült kétséget kizáróan eldönteni, hogy 1555 szeptemberének melyik napján foglalta el a várat a török. Annyit azonban el lehet mondani, hogy a vár története három, nagyjából két-két évszázados szakaszra bontható attól fogva, hogy első épületeit – valószínűleg a 14. század első felében – felhúzták a Kapos folyó mocsarai között. A 16. század közepéig fokozatosan fejlesztették az erődítményt, ezután – a második szakaszban – magyar, majd török végvárként szolgált, 1686. évi visszafoglalása után pedig Habsburg-kézbe került; a 18. század elejétől – a harmadik szakaszban – azonban fokozatosan pusztult, mígnem a 20. század első felében (a „Nostra” gabonatárház idetelepítése révén) nagyrészt el is tűntek a hajdani vár föld feletti maradványai.
Az emléktábla avatásakor tartott beszédében nemcsak az erődítmény történetét mutatta be Deák Varga Dénes építész, hanem a hagyományőrzés fontosságára is felhívta a figyelmet: „Hát nem érdemelnek tiszteletet és némi áldozatot az ükapáink által épített és vérükkel oltalmazott falak még akkor is, ha nem oly fenségesek és lenyűgözőek, mint a magyar vitézek által megmentett gazdag nyugati országok csipkés várkastélyai?” (Somogyi Honismeret, 1995/1. szám, 76–77. o.)
Bár a szóban forgó falak akkor már nem voltak láthatóak, a szónoki kérdésre nyilvánvalóan csak igennel felelhettek a szervezetük újjáalakulásának éppen tizenötödik évfordulóját ünneplő helybeli városszépítők. A második világégést követő kényszerű hallgatás után az 1970-es években került napirendre a kaposvári egyesület újjáélesztése. Ez volt az az évtized, amikor „hivatalos helyen” is kezdték elismerni, hogy fontos a hagyományőrzés, nem bűn a lokálpatriotizmus, s akár még üdvözölni is lehet, ha a kaposváriak érzékenyebbé válnak lakókörnyezetük esztétikai értékei iránt. 1979. november 26-án a városi tanács nagytermében élénk érdeklődés közepette emelte fel ismét zászlaját a Kaposvári Városszépítő Egyesület, amelynek elnökévé akkor Tarján Lászlóné erdőmérnököt választották meg.
Az újjáalakulás után másfél évtizeddel felavatott várkapu-emléktáblát egyébként ugyanúgy eltolta eredeti helyéről a városfejlődés, mint ahogy a harmincas években „eltolta” a vár romjait is… Az ezredfordulón ezen a helyen épült fel a Kaposvár Plaza (amelynek tornya, valamint az üzletközpontban felállított, vörös márványból készült bástya szintén az egykori várra emlékeztet), s a tábla az új épület másik oldalára került át.
A várkapu képét az 1994 utolsó őszi napján leleplezett márványtábla mellett Kaposvár városcímere is őrzi. A megyeszékhely címerének megalkotásához a város pecsétjei szolgáltak mintaként. Kaposvár legrégebbi ismert pecsétje a 18. századból származik, amelyet 1848 nyarán megújítottak, s 1899-ben ezt alapul véve állapította meg a város képviselő-testülete Kaposvár címerét, amelyet még az év június 2-án I. Ferenc József is megerősített. Végül az 1906. február 1-jén tartott városi közgyűlésen mutatták be a kaposvári címer és pecsét leírását.
A hosszúra nyúlt pártállami évtizedekben persze ismét újítani kellett. 1973-tól a rendszerváltozásig egy merőben más kinézetű, „szocialista” címer volt használatban – a városkapu képe azonban ezen is szerepelt. Kaposvár 1990. március 15-étől fogva használta újra a 19. század végén készült címerét. A város legfontosabb jelképének leírását tartalmazó önkormányzati rendelet szerint „Kaposvár címere álló katonai pajzs, kék mezejében hármas zöld halmon harmadáig leeresztett rácsos ezüst várkapu áll, tetején három, lőrésekkel ellátott mellékvédfallal, melyen aranykoronával, arany medállal ékesített, jobbra néző lovagi páncélsisak nyugszik.”
Sokféle szándék és jelkép ér tehát össze a városkapu emléktáblájában: a hajdani várra és a modern üzletközpontra éppúgy gondolhatunk itt, mint az elhivatott városszépítők törekvéseire és a városcímer kialakulására. Deák Varga Dénes építész is e szavakkal zárta hajdani avatóbeszédét: „Teremtsen e jelképes kapu összeköttetést a 14. század óta itt élt, a mai és a jövőben születendő kaposvári polgárok között.”