Géza bácsi, a városháza esze
A városháza falánál, a tornyos Kossuth téri épület bejárata mellett 2013. március 18-án avatták fel Siposs Géza egykori városi főjegyző emléktábláját. Az idő pusztító hatalmát mi sem mutatja jobban, mint hogy a jeles köztisztviselőnek, aki az avatóünnepség előtt 147 évvel és egy nappal született, jóformán a nevét is alig ismerik már a megyeszékhelyen, pedig négy évtizeden át volt a városvezetés egyik legerősebb oszlopa, aki a várossá fejlődés talán legpörgősebb időszakában lerakta a modern kori helyi közigazgatás alapjait. (Maga is az ekkor keletkezett új városrészben, a hajdani Meggyes-telken kialakított Ezredév utcában lakott.) 1924. december végén, azon a városi közgyűlésen, amelyen döntöttek a nyugdíjazásáról, dr. Berger Samu képviselő „a városház eszének” nevezte az elköszönő főjegyzőt. Méltán fogalmazott így.
Az 1866-ban Kaposváron született Siposs Géza húszéves korában állt a város szolgálatába, s négy év múlva már a főjegyzői székbe ültette a közbizalom. A kalandos sorsú Németh Ignác polgármester idején került ebbe a felelős tisztségbe, de igazán a városfejlesztőnek nevezett Németh István, majd utóda, a tragikusan rövid életű dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester hivatali időszakában bontokoztatta ki képességeit. Igen tehetséges ember volt, kiváló szervező, és valódi szakembere a közigazgatásnak. Bereczk Sándor főmérnökkel együtt ő volt az, aki a változó polgármesterek és tisztviselők között a folytonosságot képviselte Kaposvár vezető testületében. Szinte minden jelentős intézmény megteremtésében vagy Kaposvárra telepítésében részt vett, s a legkülönfélébb társadalmi akciókat és emberbaráti kezdeményezéseket támogatta.
Tudása és hamar megszerzett tekintélye miatt rendszeresen kapott egyszerre fontos és reprezentatív megbízatásokat. 1896. június 14-én, amikor Kaposváron is megünnepelték a honfoglalás ezredik évfordulóját, Siposs Géza főjegyző tartott felolvasást a város fejlődéséről a képviselő-testület díszgyűlésén. Hasonló – a városi székház építéstörténetét is magában foglaló – történelmi előadást hallhattak tőle a megjelentek 1904 tavaszán, amikor felavatták az új városházát. (Az építkezés lényegi része 1903-ban befejeződött, a díszterem asztalosmunkáival decemberben végeztek. Kaposvár függetlenségi hagyományaihoz szépen illeszkedett, hogy a városháza felavatására a legközelebbi március 15-én került sor.)
Siposs főjegyző persze nem csak helytörténeti visszaemlékezések összeállításával foglalkozott. Különösen az első világháború éveiben szaporodott meg a dolga, amikor a tbc-ben megbetegedett dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármestert is helyettesítenie kellett, elhunyta után pedig pótolnia is. Ebben a tevékenységben tisztviselőtársával, Kovács Somával osztozott, a hadi segélyekkel kapcsolatos ügyek intézése viszont szinte teljes egészében az ő feladata volt. A háború alatti teljesítményét „emberfölöttinek” nevezték a kortársak; kiemelték, hogy fáradhatatlanul, türelmesen és emberségesen bánt a hozzá forduló kaposváriakkal. „A hadsegélyezés intézése körül bámulatos munkát teljesít állandóan a főjegyző, tíz ember munkáját végzi egymaga. […] Siposs Géza valósággal herkulesi munkát végez, amikor a kaposvári hadsegélyezés ügyét a legnagyobb rendben bonyolítja le.” (Somogyvármegye, 1917. augusztus 18.)
Siposs főjegyzőt, aki évtizedeken át dolgozott a városért „kedvvel, tudással, szorgalommal és különös rátermettséggel”, csak betegsége tudta elvonni az aktív munkától 1924 őszén; a következő év január 1-jével nyugalomba is vonult. Sajnos azonban nem pihenhetett sokáig, hiszen csonkig égette a gyertyát: néhány hét múlva, 1925. január 27-én elhunyt. Általános részvét fogadta halálának hírét. „A hosszas gyakorlat és éles elméje folytán a város közügyeiben olyan jártasságra tett szert, hogy senki sem ismerte ki úgy magát a legkomplikáltabb közigazgatási kérdésekben, mint ő” – fogalmazott január 29-i számában az Új-Somogy című napilap. „Megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a városnak, minden erejével és minden időben annak javáért, boldogulásáért, fejlődéséért küzdött, és annyira össze volt forrva a városházával, hogy nélküle alig tudjuk elgondolni. De nemcsak első munkása, de egyik első polgára is volt a városnak, és megnyerő modorával, víg kedélyével, igazi magyaros vendégszeretetével szegénynek, gazdagnak egyaránt szeretett Géza bácsija volt.” (Somogyi Újság, 1925. január 29.)
A városi tanács kimondta, hogy Siposs Gézát „érdemdús közéleti munkásságáért, Kaposvárnak tett értékes szolgálataiért” a város halottjának tekinti.