Mindszenty és a kaposváriak
Az 1956-os forradalom kirobbanásának 57. évfordulóját megelőző napon, 2013. október 22-én este a Hősök templomának falánál leleplezték Mindszenty József (1892–1975) emléktábláját, Gera Katalin szobrászművész és Gschwindt András kézműves alkotását, egyúttal a bíborosról nevezték el a teret. Szita Károly polgármester mondott ünnepi beszédet, az emléktáblát pedig az azóta elhunyt Agg József főesperes áldotta meg.
A Mindszenty-emléktábla nem csupán azért került a Hősök templomához, mert az épület és környéke egyike városunk leggazdagabb múltú emlékhelyeinek, ahol a vallásosság, az áldozatkészség és a munkaszeretet jelképei ötvöződnek a forradalmi hagyományokkal. Nemcsak ezért, bár ezért is. Emellett azonban említést érdemel, hogy a jeles főpap maga is meglátogatta a Hősök templomát, más néven a Jézus szíve templomot…
Az 1944 márciusában veszprémi püspökké kinevezett Mindszenty egyik első útja az egyházmegye legnagyobb egyházközségei közé tartozó Kaposvárra vezetett. Az 1944. április 18-án – autóval – érkezett püspök nyomban megnyerte magának a helyieket, hiszen már fogadtatásakor kijelentette (az Új-Somogy című napilap szerint): „Siettem jönni Kaposvárra, mert mindig jót és szépet hallottam erről a városról.” A főpap, akit persze dr. Kaposváry György polgármester üdvözölt a városi képviselő-testület élén, délelőtt szentmisét mutatott be a főtéri nagytemplomban. Ekkor kifejtett, a háborús időkhöz igencsak illő gondolatait a Somogyi Újság is megőrizte: „A kitűnő szónoki képességgel rendelkező püspök párhuzamot vont a katakombák első keresztényei és a ma óvóhelyre menekülő katolikusok között, és kiemelte beszédében, hogy senki se felejtse a veszély óráiban lelke tisztaságának megóvását.” Mindszenty délután a Szent Imre-templomot, a Jézus szíve templomot és a közkórházat is felkereste, egynapos kaposvári látogatása végén pedig „teljes megelégedéssel” nyilatkozott az itt tapasztaltakról. Az elégedettség – ha hinni lehet a korabeli lapoknak – kölcsönös volt: „a megyés főpásztor kedves személye a legjobb benyomást keltette” a kaposváriakban, s „az első találkozáskor mindenkit megnyert a főpásztor lekötelező egyénisége és minden iránt való kedves érdeklődése”. (Új-Somogy, 1944. április 19.)
Mindszenty József második kaposvári látogatására egy tragikus esemény adott alkalmat. 1944. június 30-án reggel súlyos légitámadás érte a várost, s a püspök már másnap eljött, hogy vigaszt nyújtson a bajbajutottaknak. A megyei közkórházban a sebészeti osztály főorvosa és a kórházi lelkész kalauzolta Mindszentyt, aki hosszan elbeszélgetett a bombatámadás sebesültjeivel, az átépítés alatt álló Szent Imre-templomot pedig dr. Weisz György (1913–1991), a Somssich Pál Gimnázium (a mai Táncsics) legendás hittanára mutatta meg neki.
A püspök útja nem sokkal később a bíborosi tisztségig, ezzel párhuzamosan pedig a nyilasok, majd a kommunisták börtönébe, utóbb az 1956-os szerepvállaláshoz, végül az emigrációba vezetett.
„Úgy gondolom, Mindszenty József emlékét is meg kellett örökítenünk Kaposváron – írja a polgármester, aki 2013-ban felavatta a főpap emléktábláját –, s aligha volt erre alkalmasabb hely a Hősök temploma előtti térnél. Nemcsak a papi hivatástudat, a rendíthetetlen hit és a hazaszeretet megtestesítője ő, hanem a diktatúrák elleni – börtönt és meghurcoltatást vállaló – küzdelemnek is. Akkor foglalt állást az üldözöttek védelmében, az emberi szabadságjogok mellett, amikor erre a legnagyobb szükség mutatkozott. A háború és a zsidóüldözés ellen éppoly következetesen emelt szót, mint amilyen elszántan szembeszegült a kommunista önkénnyel.” (Szita Károly: Egy kaposvári. Kaposvár, Kaposvár Polgáraiért Egyesület, 2015. 174. o.)