Egy sokoldalú jogász emlékét is őrzi a gyülekezeti ház
2006. január 23-án – a város napján – a Kossuth Lajos utcai Református gyülekezeti ház falán a Kaposvárért Közalapítvány kezdeményezésére felavatták dr. Magay Ferenc büntetőbíró, a gyülekezet főgondnokának emléktábláját, Fábián Éva városi főépítész és Gschwindt András kézműves alkotását.
A szép kort megért Magay Ferenc (1891–1983) a 20. századi történelem legkevésbé szép korszakait is átélte. A soroksári születésű fiú elemi és középiskoláit már Kaposváron végezte, s az itteni főgimnáziumban érettségizett. Debrecenben tanult jogot, 1916-ban avatták doktorrá. Közben persze az ő életébe is belépett a világháború, amelyben az orosz, majd a szerb fronton harcolt. 1922-ben nevezték ki bíróvá a kaposvári törvényszékhez, ahol 1939-ben tanácselnöki kinevezést kapott; huszonöt éven át volt büntetőbíró, ezalatt „mindvégig az igazság, a színtiszta igazság és emberség szemmel tartásával” hozta ítéleteit. „Az 1944-es vészkorszakban mindent kockáztatva úgy alakította tárgyalásait, és úgy mentett meg életeket, hogy börtönbe csukatta üldözött zsidó embertársait, mert onnan nem hurcolhatták el őket a németek vagy a nyilasok.” 1945-ben pedig a szovjet városparancsnokkal és a kommunistákkal szállt szembe: nem volt hajlandó fegyverrejtegetés címén halálbüntetéseket kiszabni. (A sok eldobált fegyver könnyen teremtett alkalmat efféle vádakra…) A népbírósági elnökséget is felkínálták neki, de nem fogadta el – ezt persze nem bocsátotta meg neki az új rendszer. 1950-ben „kérnie” kellett a nyugdíjazását, nyugdíját azonban nemsokára – természetesen indoklás nélkül – megvonták. Ezután másfél évtizedig jogtanácsosként dolgozott Kaposváron, majd feleségével együtt Budapestre költözött, hogy a gyermekei közelében lehessen. „Dr. Magay Ferenc életművét mélységes humanitása, igazságérzete, cselekvő hite és igaz magyarsága jellemezte.” (Dr. Fekete László írásából. Soli Deo Gloria, 2006. március 16.)
Dr. Magay Ferenc sokoldalúságára jellemző, hogy huszonöt éven át dolgozott a Kaposvári Nemzeti Kaszinó tisztikarában, 1945-ben az ő elnökletével alakult újjá a Kaposvári Zenekedvelők Egyesülete, ugyanakkor nagy sportbarát is volt: részt vett például a Kaposvári Turul Sportegyesület megalakításában, s a teniszszakosztályt maga vezette. A Független Kisgazdapárt égisze alatt 1946 elején megalakult Kinizsi Sport Egyesület elnökévé is őt választották meg.
Az első világháború után bekapcsolódott a kaposvári református gyülekezet életébe, amelynek 1923-ban lett a presbitere. 1934-ben már a Dunántúli Egyházkerület jegyzője volt, 1943-tól huszonkét éven át pedig a kaposvári gyülekezet főgondnokának tisztségét látta el.
Méltán került hát emléktáblája éppen a reformátusok gyülekezeti házának oldalára. Már csak azért is, mert az 1928-ban felavatott szép épület Magayhoz hasonlóan sokoldalú „szereplője” volt Kaposvár kulturális életének. A Lamping József (1881–1939) által tervezett gyülekezeti ház az idők során helyet biztosított a hitoktatásnak, a szeretetvendégségeknek, a református asszonyokat tömörítő Kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Egyesületnek, de nem csak egyházközségi rendezvényeken állt nyitva a közönség előtt. 1929-ben a nagy Berzsenyi parki gazdasági tárlat keretében rendezett országos vadászati kiállítást fogadta be, 1930 tavaszán meglátogatta gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1936 nyarán Szigethy-Gyula Sándor kórházigazgató emlékére tartottak itt ünnepélyt, 1943 januárjában pedig Erdei Ferenc előadása hangzott el a falai között Nép és értelmiség címmel. Az 1950-es és 60-as években még óvoda is működött a házban.
Miután a városi tanács bérleti szerződést kötött az egyházzal, 1981. április végén itt nyílt meg – filmadattárral, filmzene- és plakátgyűjteménnyel, az emeleten berendezett filmtörténeti kiállítással, a földszinten pedig százhét férőhelyes vetítőteremmel – az első magyarországi mozimúzeum. A szerződés lejártával, 1990 végén bezárt ugyan a Mozimúzeum, s az épület visszakerült a reformátusok birtokába, az egyház azonban vállalta, hogy tovább üzemelteti a sajátos igényeket kielégítő filmszínházat. 1991. március 4-én kezdték újból a vetítéseket, de már Művészmozi néven. A következő szeptemberben pedig szintén a gyülekezeti házban nyílt meg – tizenhat első osztályos diákkal és két tanítónővel – a kaposvári református egyház első iskolája.
Az 1995 óta helyi védelem alatt álló épület tehát úgy kapott – és teljesített – szerteágazó társadalmi feladatokat, hogy igazából mindig a reformátusok otthona volt. Falán most is hirdeti a felirat: Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség).