A muzsikus Gyenes
1992. március 15-e emlékezetes dátum a megyeszékhely művelődéstörténetében: ekkor nyílt meg ugyanis az első Kaposvári Tavaszi Fesztivál – Somogyi Tavasz. A kéthetes kulturális rendezvénysorozat első napja azonban nemcsak a Csiky Gergely Színházban tartott gálaestről nevezetes, meg arról, hogy a Parlamentben ekkor vette át a Kossuth-díjat Ascher Tamás, a Csiky Gergely Színház főrendezője és Fodor András költő, egykori kaposvári diák, hanem arról is, hogy a kaposvári belváros egyik legszebb és legcsendesebb utcájában, az Ezredév utcában leleplezték Gyenes Izsó hegedűművész és zenepedagógus emléktábláját. Gera Katalin szobrászművész alkotását a 15. szám alatt, Gyenes Izsó egykori lakóházának falán helyezték el. Az avatáson, melyen a zenetudós két fia, Juan Gyenes fotóművész és Reményi Gyenes István író is részt vett, Szabados Péter polgármester mondott emlékbeszédet.
Gyenes Izsó neve összeforrt a zeneoktatás kaposvári históriájával. A 19. század közepén néhány évig már működött zeneiskola Kaposváron, 1860-tól azonban több évtizedes szünet következett, s a zenetanítás csak a 20. század elején kapott újra intézményes keretet a városban. A kezdeményezés az alakulóban levő Kaposvári Zenekedvelők Egyesületétől származott. Valószínűleg az volt a döntő mozzanat, hogy egy háromtagú kamaraegyüttes felkérte a Kaposvárra költöző Gyenes Izsó (1874–1961) hegedűművészt: vezetésével alakuljanak át vonósnégyessé. Az 1903 szeptemberében hivatalosan is zászlót bontott zenekedvelőknek Gyenes Izsó lett a zeneoktatója; a szerződés arról szólt, hogy a művész úr tartozik zenekart létesíteni, és hegedűoktatásban részesíteni az egyesület zenekedvelő növendékeit. A hegedűtanfolyam első vizsgahangversenyére 1904. június 26-án került sor.
A zeneiskola egyesületi formában működött 1908-ig, az egyleti életet azonban egyre inkább akadályozta, az egyleti helyiségeket állandóan lefoglalta a bővülő zeneoktatás. Ezért a város 1909-ben átengedte az iskolának az 1890-es években épült Teleki utcai tűzoltószertárt, s az egyesületi támogatást városi és vármegyei segéllyel egészítették ki. Így az 1908/09-es tanévtől intenzívebben, szervezettebben folytatódott a kaposvári zenetanítás, amely a hegedű- mellett már a zongoraoktatást is magában foglalta. 1916 végén aztán új helyet találtak a kaposvári zeneiskolának: a jeles intézmény a volt tűzoltószertárból a vármegyeház mellé, a Fő utca 8. szám alatti Kemény-palota emeletére költözött. Az itt megtelepedő zeneiskola rövid fennállása alatt is közkedveltségre tett szert; az első tanévben huszonegy, a negyedikben nyolcvannyolc volt tanulóinak száma, 1921/22-ben pedig már kétszázharminc. Mégis megszűnt ebben a tanévben (egyes források szerint a „gazdasági viszonyok” miatt), szerencsére csak átmenetileg.
Az egyesületi-városi zenetanodát, amely szűk másfél évtizedes fennállása alatt megalapozta a kaposvári társadalom zenei nevelését és zenei műveltségét, Gyenes Izsó igazgatta. A zenei kultúra meghonosításáért talán ő tette a legtöbbet a századelő Kaposvárán. A Felvidékről származó Gyenes Izsó már gyerekkorában is katonai és színházi zenekarokban muzsikált, s a budapesti magyar zeneiskolában kopott oklevelet. Huszonkilenc évesen érkezett Somogy vármegye székvárosába, ahol nagy várakozással fogadták az alacsony termetű, vékony fiatalembert. „Az új karmester a zenében elméletileg és gyakorlatilag kitűnően jártas, főleg pedig a hegedűnek mestere, s így az a rég érzett hiány, hogy városunkban eddig nem volt oly zenetanár, aki a fiatalságot a hegedülésre taníthatta volna, végre megszűnt” – írta a Kaposvár című helyi újság 1903. szeptember 20-án. Hamarosan már nemcsak a Kaposvári Zenekedvelők Egyesületében, hanem a főgimnáziumban (a mai Táncsicsban) is ő vezette a zeneoktatást, s ezután is maradt még ötlete, hogy miként lehetne további pezsgést hozni a város kulturális életébe.
1918-ban a főutcában (amelyet akkortájt hivatalosan Ferenc József utcának neveztek) zenemű- és hangszerüzletet nyitott Harmónia néven, s ez kisvártatva a város hangversenyéletének központjává vált. Kiváló művészek fordultak meg Gyenes Izsó munkásságának eredményeként Kaposváron; még a híres zeneszerző-zongoraművész, Dohnányi Ernő is eljött. Gyenes Izsó rendezte az első opera-előadást is Kaposváron: A sevillai borbélyt. Ezenkívül a szimfonikuszenekar koncertmestere volt, s a Kaposvári Egyesült Iparosok Társaskörének 1927-ben alakult zenekara őt választotta karnagyának. Termékeny évek után 1928-ban költözött el Kaposvárról, ahol oly nagy szerepet vállalt a zenei élet felvirágoztatásában. Negyed évszázados működése alatt jöttek létre a város zenei életének igazi alapjai. Ezután Győrben, Budapesten, majd Balassagyarmaton tanított, s nyolcvanhét éves korában hunyt el a fővárosban.
Gyenes Izsó emlékét méltán becsülik meg Kaposváron, János nevű fiát azonban egyenesen a világhír vette a szárnyára. Először ő is hegedűművész akart lenni, mint az apja, Izsó bácsi, a vonót végül mégis fényképezőgépre cserélte – a János nevet pedig jóval később Juanra…