Farsangnyitány Csokonaival
A Kossuth téren, „A haza kis polgárainak” épült iskola előtt és a Dorottya ház mellett a másfél évvel azelőtt hivatalba lépett városi tanácselnök, Kovács Ferenc 1977. február 4-én avatta fel egyik legjelesebb poétánk, Csokonai Vitéz Mihály mellszobrát. A bronzból készült alkotás a nagykanizsai születésű Fritz János, az akkor harmincadik évében járó szobrász művészi érzékét és keze munkáját dicséri. Csokonai szobra persze nem véletlenül került éppen ide, lévén hogy a költő 1798 nyarán maga is megfordult a később Csokonai fogadónak és – a híres vígeposz nyomán – Dorottya háznak egyaránt nevezett hajdani tiszttartói lakban.
Az 1977. februári szoboravatást azonban nemcsak emlékeztetőnek, hanem egy új attrakció nyitányának is szánták a város vezetői: ekkor kezdődött meg ugyanis a Csokonai Vitéz Mihály emlékét és a Dorottya című komikus eposzt felidéző első hivatalos farsangi rendezvénysorozat. A tanácselnök be is jelentette, hogy a kaposvári farsangi napokat minden évben meg fogják rendezni. Ezen a télutón Kiss Jenő, a Csiky Gergely Színház művésze bújt bele Karnevál herceg palástjába, s a város kulcsával a kezében ő tartott felolvasást a Dorottyából.
A bálok másnap, február 5-én, szombaton este kezdődtek meg a megyeszékhelyen. A táncvigalmakat a kaposvári BM Táncegyüttes (a későbbi Kaposvár Táncegyüttes) fellépése nyitotta meg a Dorottya Szálló nagytermében, a Kapos Hotelben pedig svábbált, a Fegyveres Erők Klubjában batyubált, az Édosz Művelődési Otthonban cigánybált, az ifjúsági házban rongyosbált rendeztek.
Mindez persze nem történhetett volna meg előzmények nélkül, hiszen több somogyi községben még elevenen él a maszkázás, a maskarába öltözés farsangi hagyománya. Húshagyókedden jelmezbe bújt felvonulók járják az utcákat; a fiatalok egyes helyeken liszttel, korommal, festékkel, sőt lekvárral is bekenik az arcukat. Balatonszentgyörgyön az volt szokásban, hogy a maszkások répából fogat csináltak maguknak, a hasukra és a hátukra meg vánkost kötöttek. A csökölyi menyecskék másra használták fel a répát: falloszt készítettek belőle… Az viszont általánosnak számított, hogy a férfiak női, a nők meg férfiruhába bújtak, ami a borközi hangulatba került (tehát bátrabb, de figyelmetlenebb) farsangolókat néhány fájdalmas tapasztalattal is gazdagabbá tehette. Mert hát a farsang rendesen az udvarlás, a párválasztás, majd a lakodalmak legfőbb időszaka. És bizony arra is alkalmat kínál ez a néhány hét, hogy tréfásan vagy kíméletlenül figyelmeztessék a vénlányokat: már benne jártok a korban, mégsem mentetek férjhez. A hölgyek azért némelykor megpróbáltak visszavágni: Göllében asszonyfarsangot is szoktak rendezni, amelyre a férfiakat nem engedték be.
Az igazi visszavágást azonban „a dámák diadalma” jelentette a kaposi „fársángon”, vagyis a Dorottya, Csokonai Vitéz Mihály „furcsa vitézi versezete”, amelynek megelevenítése immáron idegenforgalmi látványossággá vált Somogyország székvárosában. Az első magyar komikus eposz sikerére jellemző, hogy Jókai és Laborfalvi Róza esténként egymásnak olvasta fel az éltes somogyi dáma humoros kalandjait.
A farsangi vigadozás múltja azonban nemcsak Kovács Ferenc tanácselnök, hanem Csokonai Vitéz Mihály koránál is jóval régebbre nyúlik vissza Somogyban. A 15. században fordult elő az a kínos eset (amint azt Temesvári Pelbárttól, a kortárs ferences prédikátortól tudjuk), hogy egy vidám természetű somogyi menyecske annyira beleélte magát a farsangi duhajkodásba, hogy férfiruhába öltözve a Kapos mocsaraiba tévedt, és ott lelte halálát. A kaposváriakat azonban az effajta veszedelmek nem rettentették vissza a farsangolástól, amint azt egyebek között Karnevál hercegének Csokonai által megénekelt viszontagságai tanúsítják. A 20. század elején pedig már a maihoz hasonló farsangi felvonulást is rendeztek a városban. Farsang végén az is megesett, hogy egy feldíszített ökröt vezettek végig a kaposvári főutcán, a főtéren letaglózták, megsütötték, és mindenki kapott belőle egy darabot. Arra nagyon vigyáztak, hogy a farka az asszonyoknak jusson…