Ilyen gépek repülése most is szenzáció lenne…
2011. szeptember 16-án Szita Károly polgármester és Michael Zimmermann osztrák nagykövet a Berzsenyi Dániel nevét viselő általános iskola déli épületének falánál emléktáblát leplezett le az 1911 augusztusában végrehajtott első kaposvári katonai repülés és Petróczy István repülőtiszt tiszteletére. Az ünnepségen Knoll Gyula nyugalmazott repülő ezredes és Orosz Zoltán repülő altábornagy is beszédet mondott.
Sajnos ezen az emléktáblán is akad egy aprócska hiba: az első repülőgép nem augusztus 16-án, hanem egy nappal korábban szállt fel Kaposváron. A Honvéd téren, ahol most a Berzsenyi park fái és a Tisztviselőtelep polgárházai gyönyörködtetik az arra járót, ekkor kezdődött meg a bécsújhelyi katonai repülőgéposztály légi felderítést végző gépeinek gyakorlata. Petróczy István százados parancsnoksága alatt összesen nyolc „aviatikus tiszt” – azaz repülőtiszt – időzött ezekben a napokban Kaposváron. (Petróczyt az osztrák–magyar katonai repülés hőskorának kiemelkedő alakjaként tartják számon. 1918-ban az ő kezdeményezésére tervezték meg a világ első katonai helikopterét, a húszas években pedig irányításával rakták le a magyar légierő és a polgári légi közlekedés alapjait. 1957-ben hunyt el 83 éves korában.)
1911 nyarán nemcsak a várost, de az egész megyét lázban tartotta a tervezett repülés, ilyet ugyanis addig nem láttak errefelé. Az első felszállásra végül 1911. augusztus 15-én este 7 óra előtt került sor a megyeszékhelyen. Ezen a keddi napon már reggeltől fogva sűrű sorokban vándorolt a közönség a katonai gyakorlótérnek használt Honvéd tér felé. A felnőttek a fák árnyékából, a gyerekek a fák tetejéről lesték a nagy szenzációt, a beözönlő kíváncsi tömeget úgy kellett kiszorítani az alkalmi repülőtér szélére. Egy élelmes atyafi két-három hordó sört hozott magával, és azt árulta. Jó üzletet csinált. Az egyik szemtanú, az akkor tizenegy éves Fekete István szerint Kaposvár lakosságának jó része ott volt a térség szegélyén, míg a szegélyen belül katonák vigyáztak a rendre, „de főleg azért, hogy valakinek eszébe ne jusson azt a csodálatos tárgyat közelről megszemlélni, amely – állítólag – még ezen a délutánon röpülni fog”. (A korabeli forrásokkal összevetve megállapítható, hogy a hatvan év távolából emlékező író nagyjából jól írta le az eseményeket Ballagó idő című önéletrajzi regényében, az évet és a hónapot azonban nem találta el.)
Az első ember, aki Kaposváron repülőgéppel a levegőbe emelkedett (és tizenöt percig fent is maradt) Blaschke Fülöp főhadnagy volt. „Mintha a szívem és egész kis emberi valóságom emelkedett volna vele – folytatja Fekete István –, és ezt érezte a sok ezer ember is, mert a némaságot felváltotta az emberek ámuló sóhajtása, amely után akkora lett a csend, mint amekkora néha csak a szívekben van… És a nagy madár, a földtől saját erejéből elszakadt ember… repült! És ekkor olyan üdvrivalgás szakadt fel – nem, nem a tüdőkből, hanem a szívekből –, amilyent nem hallott még Kaposvár, és ilyet talán már soha nem is fog hallani.”
Az Etrich Taube típusú, Adler (tehát Sas) nevet viselő gép 150 méter magasságban megkerülte a téglagyár kéményét, majd egyenesbe fordult, nagy kört írt le a Honvéd tér fölött, aztán simán leszállt, és győzedelmesen megállt az anyaföldön. A nézők tomboló lelkesedése és orkánszerű tapsvihara fogadta. Néhány perc múlva egy másik pilóta, Miller főhadnagy is felemelte Kondor nevű gépét. Ő alaposan ráijesztett a közönségre, mert amikor a Kondor néhány pillanatra eltűnt a fák mögött, mindenki azt hitte, hogy lezuhant. Miller csaknem fél óráig volt odafönt, s őt is egetverő éljenzés várta idelent.
A szakértők persze – legalább utólag – igyekeztek felvilágosítani a tudatlan nagyérdeműt arról, hogy mit láttak: „Néhány szóval leírjuk a katonai repülőgépek működését. A gép két részből áll: a voltaképpeni repülőgépből és a motorból, ami a repülőgépet hajtja. A repülőgép fő része a törzs, a szárnyak és a farok. A törzs alakja teljesen megegyezik a madár testével. Elöl, ahol a madárnak is a belső szervei vannak, áll a motor. A motor mögött van a pilóta helye, egy fészekszerű mélyedés. Itt van a gépmadár lelke, a kormánykerék és a csavarok. Innét kormányozza a pilóta a két szárnyat és a gépmadár farkát, vékony, erős acélsodronyok útján.” (Somogyvármegye, 1911. augusztus 17.)
Az 1911. évi katonai repülőgyakorlatok augusztus 24-én értek véget Kaposváron. „A repülőgépekre a hadi szolgálatban óriási föladat vár, és annak messzemenő horderejét már a somogyi első kísérletnél észlelte a hadvezetőség.” Így szólt a hivatalos tudósítás – három évvel a világháború kirobbanása előtt…