A város legnyugodtabban vitatkozó diákjai
1984. január 27-én egy olyan szoborcsoporttal gazdagodott az 1950 óta Munkácsy Mihály festőművész nevét viselő kaposvári gimnázium, amely a magát már évtizedek óta iskolavárosnak tartó megyeszékhely oktatásban betöltött szerepét is jelképezi. Az iskolaépület előtt ekkor avatták fel Trischler Ferenc szobrászművész Diákok című alkotását.
A jövőre, 2018-ban századik születésnapját ünneplő tanintézet leány-középiskolaként indult; megalapítását egyfajta válasznak szánták a vége felé közeledő „nagy háborúra”, amelyből akkor már mindenkinek teljesen elege volt. Az iskola megszervezésében a legnagyobb szerepet vállaló s az első igazgatói tisztet is betöltő pedagógus, dr. Bíró Lajos írta az egyik helyi újságban (mert akkortájt két napilap is megjelent Kaposváron…): „Ily intézet némileg jóvátenné a háború pusztítását a kultúrában; némi kárpótlást nyújtana épp annak a nőnemzedéknek, amely nem annyira a háború alatt, mint inkább a háború után fogja szenvedni ennek következményeit. Annak a nőnemzedéknek, amelyről apák nem gondoskodhatnak már, amelyet az elesett ifjak nem vezethetnek oltárhoz, annak a nőnemzedéknek nyújtsunk kárpótlást az öntudatos egyéni boldogságot megalapozó etikai és esztétikai nevelés mélyítésével és oly szakismeretek intenzívebb tanításával, amelyek képessé teszik őket esetleges önálló kenyérkeresetre is.” (Somogyvármegye, 1917. október 14.)
Az iskola azonban még nem a mai Kossuth Lajos utcában kezdte pallérozni a felnőttkor küszöbe előtt toporgó ifjúságot. Saját épület híján 1918-ban a főgimnázium (a későbbi Táncsics) egyik melléképületében, az Eszterházy, azaz a mai Bajcsy-Zsilinszky utcában talált otthonra. 1919 szeptemberében átköltöztették ugyan az Igazságügyi Palota (a későbbi Somogy Megyei Bíróság és a még későbbi Kaposvári Törvényszék) földszintjére, de ez sem jelenthetett végleges és megnyugtató megoldást.
A húszas évek közepén aztán önálló hajlékot kaptak az Eszterházy utcában (itt működött később a Gyakorló Általános Iskola). Miután ezt az épületet 1938-ban kibővítették, úgy látszott, hosszú időre megoldódott az iskola elhelyezésének gondja. .„Az intézet a mostani átalakítás után 25 évig tökéletesen megfelel a rendeltetésének” – összegezte véleményét az Új-Somogy című kaposvári lap tudósítója 1938. augusztus 25-én. Prófétai szavak: éppen negyed évszázad múlva, 1963-ban adták át az iskola legújabb épületét a Kossuth Lajos utcában…
A húsz tantermes legújabb iskolát a budapesti Középülettervező Vállalat, illetve Kismarty-Lechner Kamill (1914–2003) mérnök tervezte. Ennek az épületnek az előkertje gazdagodott 1984 elején a Diákok című alkotással. Az iskola csaknem nyolcszáz tanulójának, valamint a megye több párt- és állami vezetőjének részvételével tartott avatóünnepségen Pogány Gábor művészettörténész, a Rippl-Rónai Múzeum igazgatóhelyettese mondott beszédet, melyben „emlékeztetett a diákságnak egy – még a reformkorból származó, azóta részben elsikkadt – feladatára: a társadalmi folyamatok iránti nyitottságra, a harcos részvételre a haladó politikai mozgalmakban”.
Megjegyzendő, hogy a szónok nem csupán másoktól várta el a politikai mozgalmakban való harcos részvételt, hiszen néhány év múlva, a rendszerváltozáskor az SZDSZ kaposvári szervezetének egyik ügyvivőjévé választották… Az ünnepség végén a diákok képviselője és Lóczy István (1926–1993), az intézmény igazgatója vette át a műalkotást. (A Felvidékről Somogyba szakadt történelem–földrajz szakos tanárt 1963. augusztus 1-jén nevezték ki igazgatónak. Működése meghatározta az iskola következő negyedszázadának történetét.)
Egyébként Trischler Ferenc baranyai művészt is hasonló gondolatok foglalkoztatták az alkotómunka során, mint amilyeneket Pogány Gábor fogalmazott meg avatóbeszédében. „A fiatalság, a diákélet mély nyomokat hagyott bennem: ezt az élményanyagot próbáltam szoborrá tárgyiasítani – így Trischler. – Még főiskolásként mintáztam meg Csokonai alakját – innen a régi alma materek hangulatát idéző köpeny ötlete, melyet legújabb munkámba is igyekeztem »átmenteni«. Természetesen óvakodtam attól, hogy mozdulatlan, a könyv fölé görnyedő, magoló iskolásokat mintázzak: eszményem a társadalmi jelenségekről önálló véleményt alkotó, vitatkozó, tevékeny diák.” (Somogyi Néplap, 1984. január 28.)
