Istentisztelet a tűztoronyban
Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes és Pongrácz Máté kaposvári lelkész 2016. szeptember 11-én emléktáblát avatott a Teleki utcai volt tűzoltószertár falán. Azért éppen ott, mert a kaposvári evangélikusok ebben az épületben tartották istentiszteleteiket 1916 és 1929 között. (Az emléktábla domborműve Gera Katalin szobrászművész alkotása.)
Az érdekes külsejű belvárosi épület több közintézményt is befogadott évszázadosnál hosszabb története során, eredetileg azonban a tűzoltók használták. Noha a Bárány Gusztáv polgármester elnökletével 1875-ben zászlót bontott önkéntes tűzoltóegylet átélt néhány kritikus időszakot, a kilencvenes évek elejére rendezni tudta a sorait. A Teleki utcában 1891. március végén kezdték meg az emeletes tűzoltószertár építését, augusztusra állt is a jellegzetes torony, és október elején már ott tartották az őrséget. A földszinten helyezték el a tűzoltószertárt, az emeleten pedig a laktanyát alakították ki. A nyolcszögletű tornyot a harmadik szinten kémlelőerkély vette körül – hajdanán innen ellenőrizték a várost, nem repül-e fel valahonnan a vörös kakas. A későbbi Múzeum utca felőli oldalon voltak az istállók, ahová az egylet lovait kvártélyozták be.
A Teleki utcai tűzoltószertárt azonban nem használták sokáig a derék kaposvári lánglovagok. 1908-ban elköltöztek innen a Meggyes, a későbbi Németh István utcába, helyükre pedig a zeneiskola került. Csupán néhány évre, az első világháború idején ugyanis – némi vita után – a helyiséggondokkal küzdő kaposvári evangélikus egyház kapta meg a város tulajdonában levő tornyos épületet.
A megyeszékhely legkisebb hitfelekezeteinek egyike az övék; a lutheránus hívők száma a 19. század első felében csak néhány tucat volt Kaposváron. Számarányuknál azonban mindig jelentősebb szerepet játszottak a város életében, ahol több belvárosi utca is evangélikus vallású személyiség nevét viseli: Berzsenyi, Kossuth, Petőfi, Görgei, Noszlopy, Irányi Dániel, Bajcsy-Zsilinszky tartozik a legismertebb lutheránus utcanévadók közé.
Az evangélikusok szervezett gyülekezeti élete csak a 20. század legelején indult meg Kaposváron, akkor is a reformátusok segítségével. A kaposvári református és evangélikus egyház 1902-ben megállapodott, hogy közös, de nem egyesült gyülekezetet alkotnak. A lutheránus felekezet évről évre gyarapodott, 1910-ben 528 tagot számlált, így akkor már meg tudtak állni a saját lábukon. A reformátusoktól való különválás első lépéseként 1915 decemberében kimondták, hogy megalakítják a kaposvári evangélikus leányegyházat, amely karácsonykor első istentiszteletét is megtartotta – persze még mindig a református templomban, hiszen saját imaházzal nem rendelkeztek. Az evangélikusok 1916. július 1-jén felmondták a két kaposvári protestáns egyház közös életét szabályozó egyezményt, s az év végén immáron véglegesen megalakult a kaposvári evangélikus egyházközség. Felállt a presbitérium: felügyelőnek Andorka Elek (1850–1920) ügyvédet, egyházi elnöknek Takáts Béla (1890–1966) lelkészt választották meg.
Ekkorra már saját hajlékot is szerzett az új gyülekezet a város segítségével. A kaposvári képviselő-testület 1916. december 1-jén tartott közgyűlése úgy határozott, hogy a zeneiskola Teleki utcai helyiségét, az egykori tűzoltólaktanyát imaház céljára átengedi az evangélikus egyháznak, a zeneiskola pedig a Fő utcai Kemény-palotába (a megyeháza melletti díszes épületbe) költözhet.
A gyülekezet ezután valóban imaházzá alakította át a tűzoltók hajdani otthonát: a földszinten egy nagyobb terem szolgált templomul (ahol karzatot is építettek), az emeleten pedig a lelkészlakást rendezték be. Az újjávarázsolt épületet, Kaposvár első evangélikus imaházát 1917. január 21-én avatta fel dr. Kapi Béla (1879–1957) püspök.
Az egyházközség tovább izmosodott: nőegyletet és ifjúsági egyesületet alakítottak, a húszas években lapot is kiadtak Erős Várunk címmel. Nagyobb imaházra, igazi templomra volt már szükségük, hogy méltó módon imádhassák az Urat. A hőskor az 1920-as évek végéig tartott, amikor az evangélikusok is elhagyták az egykori tűzoltószertárat. Az új városi park mellett ugyanis elkészült az evangélikus templom, a város egyik legszebb épülete, amelyet 1929. június 23-án ismét dr. Kapi Béla püspök avatott fel. A Kossuth Lajos utcai templom kapuja fölött az aranyozott betűk ma is hirdetik: „Erős vár a mi Istenünk”.