Ahol fejbe dobták a miniszterelnököt
Nagy Imre (1896–1958) kormányfő is azok közé a jeles kaposváriak közé tartozik, akiknek több emlékhelyükvan a somogyi székvárosban. Most arról az emléktábláról lesz szó, amely 2005. október 21-e óta díszíti a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola falát. Gera Katalin szobrászművész alkotásának avatásán Mécs Imre országgyűlési képviselő, 1956-os forradalmár és Jánosi Ferenc, a miniszterelnök unokája mondott beszédet.
Ez a Nagy Imre-mementó valamiképpen keretbe foglalja a mártír miniszterelnök egész életpályáját. Ebben az épületben végezte el elemi iskolai tanulmányainak egy részét, az emléktáblán viszont egy idős, lesoványodott férfi portréja látható, azé a Nagy Imréé, akit már meggyötört Kádár János bírósága, de akinek továbbra is volt tartása, s aki pályája utolsó szakaszában azonosulni tudott az 1956-os forradalommal. Úgy távozott az életből, hogy kész volt osztozni a forradalmárok sorsában.
A szóban forgó iskolát nem sokkal korábban adták át, mint ahogy odakerült: a hivatalosan Középponti Állami Elemi Népiskolának, köznyelven pedig Anna-iskolának nevezett oktatási intézmény falai között 1904 novemberében kezdődött meg a tanítás. Ezen a helyen két nevezetes épület állt hajdanán: egyrészt a városrendezési okokból 1876-ban lebontott Szent Anna-kápolna, másrészt a mellette 1807-re elkészült, de az 1890-es évek végén szintén lebontott aggápolda, a város első kórházi jellegű intézménye. A késő eklektika stílusában készült egyemeletes iskolaházat egyébként ugyanaz a mérnök tervezte, aki a kaposvári főgimnáziumot: Baumgartner Sándor, s ugyanazok a zalaegerszegi vállalkozók építették fel, akik a kaposvári városházát is. Az iskola persze számos névváltozáson esett át a következő egy évszázadban: 1951-től Május 1. Úti Állami Általános Iskolaként ismerték, 1959-ben Tóth Lajosról, az 1919-es Tanácsköztársaság egyik Somogy megyei vezetőjéről nevezték el, 1991-ben pedig Kodály Zoltán zeneszerző nevét kapta meg.
Nagy Imre azonban nem itt kezdte az iskoláit: az 1902/03-as tanévben „A haza kis polgárainak” feliratú patinás főtéri épületben járta ki az első elemit. Nyilván az a tanoda is sokat formált a személyiségén, olyan gondolatokat ültetve el benne, amelyek csak jóval később kívánkoztak a felszínre. Mint tudjuk, a kaposvári születésű Nagy Imre első miniszterelnöksége azzal a beszéddel indult, amelyet 1953. július 4-én mondott el a Parlamentben. Kormányfőként ez a felszólalás alapozta meg a hírnevét; igen nagy hatást tett vele, nemcsak a beszéd tartalma, hanem a nyelvezete miatt is. Például az elemi oktatásról szólva „a kis magyarokat” emlegette egy olyan országban, ahol a kommunista párt évek óta üldözte a nemzeti gondolatot. Ez a szókapcsolat bensőségesen nemzeti jellegű, patriarchális ízű, vidéki hangulatú, a miniszterelnökről kialakult képbe tökéletesen beleillő, amolyan igazi „nagyimrés” kifejezés. Mivel a későbbi mártír politikus egykoron „A haza kis polgárainak” felirattal ékesített kaposvári iskolában pallérozódott, talán feltételezhető, hogy szóhasználatában évtizedek múlva is felbukkant, ami a homlokzaton állt, hiszen gyerekkorában naponta el kellett ballagnia a felirat alatt. Meglehet, hogy ez a kaposvári emlék a forrása az 1953-ban elhíresült Nagy Imre-fordulatnak…
A kisgyerek Nagy Imrében persze még nagyon mélyen rejtőzött a későbbi kommunista politikus s a még későbbi nemzeti mártír. Kisiskolás korában nem kiemelkedő eredménnyel, de általában jól tanult, bizonyítványaiba jeles és közepes osztályzatok egyaránt kerültek. Eleven fiúcska volt, aki gyakran keveredett verekedésbe. Pajtásaival utcák szerint szerveződtek csapatokba; Imre a Fő utcai társaságban vitézkedett. A 2005-ben Nagy Imre-emléktáblával ellátott Anna-iskola udvarán történt, hogy egy szokásos csetepaté közben kővel dobták be a fejét. A majdani államférfi tehát itt szerezte meg az első hiteles tapasztalatot a 20. század lényegéről…