Nem tudtunk dűlőre jutni Adyval…
2010. szeptember 3-án, az első ízben megrendezett Miénk a Város programsorozat keretében adták át az átépített Ady Endre és Noszlopy Gáspár utcát. Több szobrot és szoborcsoportot is felavattak ekkor, köztük az Ady Endre és Rippl-Rónai József találkozását ábrázoló alkotást is. Gera Katalin és Csernák Máté műve valós eseményt idéz meg, hiszen az ország ünnepelt költője itt ismerkedett meg személyesen is Rippl-Rónai József festőművésszel – s nem utolsósorban az irodalombarát kaposvári publikummal. (Az irodalmárral társalkodó festő mellett Happy nevű kutyája is ott ül a sétálóutcává alakított Ady Endre utcában.)
A városok művelődéstörténetének vannak csomópontjai, ahol életutak, művészeti pályák találkoznak, s ahol képzeletbeli kulturális útjelző táblákat is felfedezhet az utókor. Ilyen csomópont volt Kaposvár történetében 1909. november 7-e, amikor Ady Endre költői estjére gyülekezett a közönség a főtéri Korona Szálló nagytermében. Az emlékezetes rendezvénynek aztán abban is szerepe volt, hogy a második világháború után Ady Endréről nevezték el az addigi Korona utcát.
Ady – aki 1902 nyarán egyszer már eltöltött néhány napot a városban – 1909. november 6-án, az esti gyorsvonattal érkezett meg Reinitz Béla zeneszerző és Mikes Lajos újságíró társaságában. „Muszáj holnap Kaposvárra mennem fölolvasni. Fehér ruhás szüzek várnak, virágok, a fene egye meg” – írta profánul előző nap kelt levelében. (Ady Endre levelei. 2. köt., 1909–1913. Szerk. Belia György. Budapest, Szépirod. K., 1983. 65. o.) A helyi lapok viszont mély tisztelettel „Magyarország legnagyobb költőjeként” emlegették Ady Endrét, aki az elvárt sikerrel tartotta meg kaposvári felolvasását. A korabeli tudósítások – amelyeknek szerzőire láthatóan hatással volt a jeles poéta nyelvezete – így számoltak be az estről: Ady Endre „verseket olvasott föl, nagy, erős, meleg, magyar verseket”. „Lázas ébredés volt az, termékeny, nagy megismerés, valami hatalmas öntudatra ébredés, hamvazkodó vezeklés, lázas meaculpa…” (Somogyi Hírlap, 1909. november 9.)
„…A kaposvári közönség diadallal állotta ki a lelki tűzpróbát – írta utóbb az est szervezője, Göndör Ferenc lapszerkesztő. – […] Minden vers után percekig zúgott a taps, a Korona díszes, nagy közönsége nem akarta leengedni Ady Endrét a pódiumról. Még soha nem láttuk mi a kaposvári közönséget ilyen lelkesnek, ilyen melegnek, ilyen hálásnak. […] Boldogan írjuk le: büszkék voltunk tegnap a kaposvári közönségre.” (Somogyvármegye, 1909. november 9.)
Az est egy személyes művészbarátság kezdete is volt. A közönség soraiban ugyanis ott ült Rippl-Rónai József, aki akkor már a kaposvári művészeti élet központi alakjának számított. Aznap este Ady a festőművész Róma-hegyi villájában vendégeskedett, ahová másnap ebédre is hivatalos volt. Ebéd utáni szendergése közben Rippl-Rónai le is rajzolta a költőt, aki a délutáni vonattal utazott vissza a fővárosba.
Úgy tűnt, hogy a helyi irodalombarátok lelkéhez – az 1909 őszén tartott előadás fogadtatása legalábbis erről tanúskodik – valóban közel férkőztek az új idők új dalai. De vajon hogyan érintette meg Adyt ez a látogatás? Ittléte alatt készült s a Nyugat című folyóiratban november 16-án megjelent verse – a Kisvárosok őszi vasárnapjai – arról tanúskodik, hogy őt is megfogta Kaposvár hangulata, bár amit benyomásairól leírt, az kevéssé volt hízelgő a városra nézve: a nagyvárosi környezethez szokott költő úgy érezte, hogy a Kapos mentén az álmosság és eseménytelenség világába csöppent.
Most viszont úgy tartjuk számon – Ady ide vagy oda –, hogy történetének egyik legdinamikusabb szakaszát élte át ekkor Kaposvár. Elsősorban a gazdasági fejlődés, a népességnövekedés, az urbanizáció mértéke volt feltűnő, de kulturális téren is lehetett már mire hivatkozni. Éppen az Ady-látogatás évében, 1909-ben jött létre a megyei múzeumegyesület, a reformátusok ifjúsági egyesülete, Gyenes Izsó zeneiskolája és a munkásdalárda, mozi nyílt a János utcában, augusztusban pedig Újházi Ede, a Nemzeti Színház művésze lépett fel a színkörben. S bár változó intenzitással, de már évek óta működött a város kulturális életének két motorja: a Zenekedvelők Egyesülete, valamint a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság.
A nevezetes kaposvári vizitnek tehát kézzelfogható utóhatásai voltak: Adyt versírásra ihlette a látogatás, Kaposvár lakóit pedig utcanévtábla-cserére (1946-ban), emléktábla-avatásra (1977-ben és 2006-ban) – meg persze szoborállításra…