Lengyeltótiból jött, hogy szolgálja Kaposvárt
Németh István kaposvári polgármester emléktábláját 2000. április 27-én jelenlegi utódja, Szita Károly avatta fel a Kontrássy utca elején, már lebontott egykori lakóházának helyén. A gránittáblát a Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet támogatásával Kántás Béla kőfaragómester készítette. (A tábla szövegébe azért becsúszott egy aprócska hiba: Németh István nem 1912-ig volt a város első embere, akkor ugyanis már nem élt.)
A „városfejlesztő” melléknevet kiérdemelt Németh István méltán foglal helyet a kaposváriak legjobb emlékezetében. Munkájának folytatója, dr. Kovács-Sebestény Gyula székfoglaló beszédében maga is utalt rá, milyen nagy feladatot jelent átvenni a vezetést az 1911 szeptemberében elhunyt polgármester után, „kinek másfél évtizedes munkássága – a kezdetleges viszonyok közt levő városból – a mai virágzó Kaposvárt teremtette s kinek alkotó szelleme […] a város minden pontján körülvesz bennünket”. (Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, 1925. 31. o.)
A megyeszékhely híres polgármestere nem volt tősgyökeres kaposvári: Buzsákon született 1849-ben, jómódú kisbirtokos család sarjaként. Szülei nagy gonddal nevelték és neveltették; cseregyerekként Szulokban tanult meg németül, Keszthelyen, majd Pécsen járt egyházi középiskolába, a jog- és államtudományokat a budapesti és a bécsi egyetemen hallgatta. Diplomájának megszerzése után, 1876-ban ügyvédi irodát nyitott Lengyeltótiban. Képességei, erényei már ekkor megmutatkoztak, hiszen szolgálatait szívesen vette igénybe a közönség. Az a hír járta, hogy az igazságos ügyek mindenkor támogatóra találnak az irodájában.
A jeles ügyvéd már öt évvel polgármesterré választása előtt is felkeltette a kaposvári sajtó figyelmét. „Németh István egyike volt azoknak – írta 1890. november 18-i számában a Somogy című hetilap –, kik Lengyeltótiban és vidékén maguknak a közbizalmat és a tisztelettel párosult szeretetet kiérdemelni, megnyerni tudták. Higgadt, csendes, de eleven modora lekötelezte azokat, kik vele érintkeztek; Lengyeltóti társadalmi életének összetartásában, a súrlódások kiegyenlítésében egyik első tényező mindig ő volt. […] A boglári takarékpénztárnak is ügyvéde levén, ezen pénzintézet, úgy a boglári önsegélyző szövetkezet ügyeit oly lelkiismeretesen vezette, hogy sem az intézetek, sem a felek rovására, saját előnyére ügyködését soha ki nem aknázta, sőt több esetben szegényebb sorsú ügyfelei javára összes költségét elengedte.”
Németh István ügyvéd Scholz Gyula műszaki tanácsosnak, a Kaposvári Szépítő Egyesület későbbi elnökének húgát, a Minkának becézett Herminát vette feleségül, s a Scholz família az új családtag érdekében is kamatoztatni kezdte kapcsolatait. (Scholzék a Kapotsfy, a Gáspár és a Bereczk családdal is rokoni kapcsolatban álltak.) A Lengyeltótiban működő Németh István – ahogy Fekete Gyula ügyvéd-helytörténész írta a húszas évek végén megjelent könyvében – „valószínűleg neje és ennek családja befolyása révén tette át lakását és ügyvédkedése székhelyét Kaposvárra”. (Scholz Hermina egyébként jóval túlélte a férjét: 1942 januárjában hunyt el nyolcvanöt éves korában.)
Németh István tehát a házassága révén került Kaposvárra 1890 őszén. De ez még kevés lett volna: megbízható munkájával, egyenes jellemével szerzett olyan népszerűséget, hogy öt év múlva, 1895. december 30-án a megye székvárosának polgármesterévé választották. (Közvetlen hivatali elődje a kalandos sorsú, rendkívül színes egyéniségű Németh Ignác volt, akivel egyébként csak névrokonságban állt.) Németh István programbeszédében kifejtette, hogy a városi közügyekben meg kell valósítani a legnagyobb nyilvánosságot, a tisztakezűséget, a takarékosságot, és ki kell zárni onnan a pártpolitikát: „Jó akarattal és ambícióval fogok minden jelentkező föladat megoldásához, és mindenben iránytűm leend: a jól megfontolt közérdek.” (Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, 1925. 26. o.)
Megválasztásával új korszak kezdődött a város történetében. Egy másik kaposvári Németh István-emlékkel kapcsolatban majd elmondjuk, miért…