135 éve Budapesten elhunyt Somssich Pál országgyűlési képviselő, publicista, a képviselőház volt elnöke. 77 éves volt. A sárdi születésű politikus nagy tiszteletben állt Kaposváron, nem kis részben azért, mert évtizedeken át támogatta a város első gimnáziumát, a mai Táncsicsot.
35 éve átadták a Csiky Gergely Színház másfél évi munkával felújított épületét. „A kultúra számára adni nem kegy, hanem kötelesség” – mondta ünnepi beszédében Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes.
170 éve Pesten kivégezték Noszlopy Gáspár volt somogyi kormánybiztost és gerillavezért. Csak 32 éves volt.
60 éve alakuló ülést tartott az újonnan megválasztott Kaposvári Városi Tanács. Nyugdíjazására való tekintettel felmentették Mikecz Jánost, s helyébe dr. Szilágyi Lajost, a megyei tanács 37 éves osztályvezetőjét választották meg a tanács végrehajtó bizottságának elnökévé. (A csökölyi születésű Szilágyi 1967-ig töltötte be a tanácselnöki tisztséget.)
155 éve Komesz György esperesplébános vezetésével megalakult a Kaposvári Népnevelési Egylet. A háttérben az az elgondolás állt, hogy az Eötvös József-féle népoktatási törvényt a társadalom támogatásával hatékonyabban lehet előkészíteni. A vallásfelekezeti ellentétek azonban rövidre szabták a kaposvári egylet életét, amely hamarosan feloszlott. (Szerencsére az újjáalakulására sem kellett sokat várni.)
Ugyanezen a napon gróf Somssich Imre 2500 forintot tett le a kaposvári gimnázium erkölcsös és jól tanuló szegény diákjainak jutalmazására. (Igen nagy pénz volt ez akkoriban.) Imre gróf az előző év júniusában vesztette el Pongrác nevű fiát, és – ahogy az alapító oklevél fogalmaz – „e pótolhatatlan veszteség fájdalma alatt vérző atyai szíve jótettekben keresett vigasztalást”. Az alapítvány kamataiból három somogyi születésű vagy illetőségű szegény ifjú részesült minden tanév végén; a jutalomdíjat a tanári kar véleménye alapján a gimnáziumi választmány ítélte oda.
Kedves Olvasók!
Legújabb, napról napra gyarapodó rovatunkban az éppen időszerű kerek – vagy legalább ovális – várostörténeti évfordulókról szeretnénk megemlékezni. Azok az események érde-kelnek minket, amelyeknél az eltelt évek száma 5-tel osztható.
Ebből következik, hogy nem tudjuk egyenletesen bővíteni a blogot: lesznek napok, amelyekről többet írunk, és lesznek, amelyekről kevesebbet. Persze most sem a teljesség igényével látunk munkához, a folyvást szaporodó helytörténeti irodalom amúgy is mindig új meg új adatokat hoz a felszínre.
Ami még rokonítja kalendáriumos vállalkozásunkat korábbi, szintén Kaposvár históri-áját célkeresztbe állító blogjainkkal, az – megalapozott szerénységgel fogalmazva – óvatos törekvésünk némi ismeretterjesztésre. Meg arra, hogy Olvasóink szabadon merenghessenek, boronghassanak vagy szórakozhassanak azon, ami velünk, egykori vagy mai kaposváriakkal történt anno. Amit beleírhattak-beleírhattunk volna a kaposvári kalendáriumba…