Átmenetelt rajtunk a világháború (Kaposvár 1944-ben)
Ez volt az az év, amikor két totális diktatúra hadserege is bevonult városunkba, néhány hónap különbséggel. Először, március 19-én a Harmadik Birodalom katonái jöttek. A kaposvári 6. honvéd gyalogezredet ugyan riadóztatták, de a pécsi IV. hadtest parancsnoksága megtiltotta, hogy ellenálljanak. A magyar katonák és civilek többsége érezhető ellenszenvvel fogadta a megszállókat, a Somssich Pál Gimnázium diákjai például nemzeti színű kokárdával mentek másnap iskolába. (Megjegyezzük, hogy novemberben német, télen már szovjet hadikórházat rendeztek be a gimnáziumban…) A Wehrmachttal együtt a Gestapo is megérkezett Kaposvárra, és serényen hozzálátott a letartóztatásokhoz.
Polgáraink egy részére különösen sok szenvedés várt. Addig is számos joghátrány érte a zsidóságot, azonban a német megszállás után tovább szűkítették a jogaikat. 1944 tavaszán kikapcsolták több száz zsidó lakos telefonját, „zsidótlanították” a kaposvári egyesületeket, a rendőrkapitány megtiltotta, hogy zsidók akár a keresztény házaknál is rádiót hallgassanak, bezártak száznál jóval több, zsidó tulajdonban levő kaposvári üzletet, korlátozták az időt, amelyet a zsidók piaci vásárlással tölthettek, és csökkentették élelmiszer-fejadagjukat.
Májusban – a Berzsenyi utcában és a környező területen – felállították a drótkerítéssel körülzárt gettót, ahová legalább kétezer-hatszáz zsidót telepítettek, míg a többi lakót kiköltöztették onnan. A Kaposváron összegyűjtött zsidókat július elején deportálták; előbb a vidékieket, majd a kaposváriakat. A kórház zsidó betegeit szintén elvitték, köztük egy újszülöttet is… Összesen több mint ötezer-egyszáz embert hurcoltak el; nagy részük a haláltáborokban vesztette életét.
Addigra már Kaposvárra is rátenyerelt a háború, egyelőre a levegőből. Először március 17-én hullottak bombák a városra, de a legsúlyosabb légitámadás június 30-án történt: az amerikai bombázógépek akciója számos halálos áldozattal és jelentős rombolással járt a vasútállomás környékén. (A sebesülteket másnap az új veszprémi püspök, Mindszenty József is meglátogatta a kórházban.) Október 12-én amerikai Mustang vadászgépek támadták a taszári repülőteret, 13-án pedig újra bombák tettek nagy kárt, ezúttal a cukorgyárban.
A kaposvári katonák közben messze a várostól vívtak elkeseredett harcokat az előretörő szovjet hadsereggel. A dél-dunántúli alakulatokból – részben kaposvári honvédekből – álló 12. tartalék hadosztály nagy veszteségeket szenvedett a lengyel területeken, nyár végén aztán a Tiszántúlra vonták vissza, és novemberben Budapest védelmébe kapcsolták be őket. A 12. hadosztály bal oldali szomszédja ebben a pozícióban éppen a kaposvári 10. gyaloghadosztály volt, amely az elmúlt hónapokban harcolva hátrált a fővárosig; az Északkeleti-Kárpátokban vetették be, majd a Duna–Tisza közére irányították őket. Ez a hadosztály volt Budapest védelmének legerősebb magyar seregteste, de a következő három hónap folyamatos harcaiban szinte teljesen felmorzsolódott. Amin persze az sem segíthetett, hogy júniusban a kaposvári születésű Oszlányi Kornél (1893–1960) vezérőrnagy lett a parancsnoka; ő volt az egyetlen tiszt, aki a világháború során megkapta a katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. (A korábbi doni harcokban tanúsított „kimagaslóan vitézi magatartásáért” tüntették ki.)
Az 1944-es drámasorozat Kaposváron is az utolsó felvonásához közeledett. Október 15-én este a nyilasok a kivezényelt rendőrökkel és csendőrökkel együtt megszállták a város főbb létesítményeit, s néhány napon belül mintegy száz baloldali és angolbarát személyt tartóztattak le. Dr. Kaposváry György polgármester is őrizetbe került, s novemberben a nyilasok már a saját emberüket – Tóth János hungarista ügyvédet – állították a város élére. „A beiktatás a városi adóhivatalnak ez alkalomra nyilaskeresztes zászlókkal és drapériákkal, valamint a Nemzetvezető arcképével díszített helyiségében folyt le, ahol a párt fegyveres alakulatának tagjai állottak díszőrséget.” (Új-Somogy, 1944. november 21.)
A nyilasuralom nem tartott sokáig. November végén elrendelték a város kiürítését – ekkor „természetesen” felbomlott a rend –, s december 2-án a Sarohin altábornagy parancsnoksága alatt álló 57. szovjet hadsereg 10. gárdahadosztályának harckocsikkal megerősített gyalogosegységei foglalták el Kaposvárt. Nagyobb harcok nem voltak, de a Vörös hadsereg átvonulásakor számos üzletet és gyógyszertárat feltörtek, szétdúltak, s hosszabb időre megrendült a közbiztonság.
Nagy feladatok álltak a szovjet városparancsnok utasítására ismét hivatalba lépett dr. Kaposváry György polgármester előtt, aki először is arra szólította fel polgártársait, hogy vegyék fel a munkát, és nyissák ki az üzleteket.