Kodállyal is leveleztünk (Kaposvár 1939-ben)
Akár jelképesnek is felfoghatjuk, hogy ebben a baljóslatú évben „szennyes áradat” zúdult Kaposvár felé… Legalábbis ezt írta június 22-i számában az Új-Somogy című napilap az ismétlődő felhőszakadások következményeiről. Hozzátette még: „A Kapos medre eltűnt, és az egész Szokolyai-berek tengerhez volt hasonló.” A júniusi esőzés a kaposvár–barcsi vasút töltését is elmosta, de az ár korántsem mindenkinek jelentett rosszat. Kaposvár összes alkalmi halásza és horgásza a hirtelen megnőtt vízre vetette vigyázó tekintetét, a környékbeli halastavakból kiszökött több száz mázsa uszonyosból próbálván zsákmányt szerezni. „Hálóval, szitával, horoggal, sőt puszta kézzel is fogták az emberek a halat a volt vasúti műhely telkén, amint a víz lassan letakarodott a kiöntött területről.” (Új-Somogy, 1939. június 21.)
Pusztításra persze a politika is képes volt. A Kaposvári Ügyvédi Kamara március 26-i közgyűlésén nyilvánosságra hozták, hogy negyven ügyvéd működését függesztették fel zsidó származása miatt. Ősszel pedig – a „második zsidótörvény” alapján – 21 rendes és 11 póttag testületi tagságát nyilvánították megszűntnek a városi képviselő-testületben… Hogy valami jó is kerüljön ebbe a gondolatkörbe: február 24-én, miután dr. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter betiltotta a hungarista mozgalmat, a kaposvári rendőrség megszállta a nyilasok Németh István utcai párthelyiségét, lefoglalta az irataikat, röplapjaikat, és házkutatásokat kezdett a vezetőiknél. A belügyér – akit jól ismertünk, mert 1926-tól 1931-ig somogyi főispán volt – 1939 májusában a kaposvári kerület országgyűlési képviselője lett.
Azzal folytathatjuk a személyi blokkot, hogy júniusban dr. Lehotzky Brúnót, Kaposvár főjegyzőjét nevezték ki az első bécsi döntéssel visszatért Léva város polgármesterévé. A Felvidékről származó tisztviselőt július 22-én iktatták be új hivatalába; az ünnepségen tizenhat tagú kaposvári küldöttség vett részt, soraiban a polgármesterrel és dr. Kis Jenő György prépostplébánossal. Lehotzky megüresedett kaposvári posztja dr. Csukly József tanácsnoknak jutott. És az év végén tíz évre újra Kaposvár polgármesterévé választották dr. Kaposváry Györgyöt. Nem mondhatjuk, hogy körmöket harapdáló izgalmak közepette, mivel a tisztségre ő pályázott egyedül.
Ugyanő mondta az avatóbeszédet október 8-án, amikor a Horthy parkban leleplezték nagy elődje, Németh István polgármester szobrát, Ispánki József alkotását. Vaszary János azonban már nem alkotott tovább: festőnk április 19-én halt meg Budapesten. Hetvenegy éves volt, Lamping József viszont ötvennyolc évesen hagyott itt bennünket. A gödrei születésű, 1912-től Kaposváron dolgozó építészmérnök szép épületek sorát tervezte; munkáival lépten-nyomon találkozni lehet a megyeszékhelyen. December 7-én hunyt el.
Az irodalom- és zenebarátoknak több kellemes élményben is részük volt. Május 28-án somogyi parasztírók verses-zenés estjét közvetítette a Korona Szálló nagyterméből a Magyar Rádió, egy héttel korábban pedig a Somssich-gimnázium vegyes kara adott hangversenyt a színházban. A diákok Kodály Zoltán Jézus és a kufárok című kórusművét szólaltatták meg – országos feltűnést keltve, hiszen ilyen nehéz és igényes motetta előadására középiskolai énekkar még nem vállalkozott. A művet dr. Gelléri Emil tanár tanította be, és ő maga vezényelt.
A somssichos növendékek levelet is írtak Kodálynak május 1-jén. Arra kérték, hogy komponáljon nekik a „Ballag már a vén diák…” kezdetű dal helyett magyar szellemű darabot: „Kedves Mester, szíveskedjék a magyar diákságot új magyar ballagási nótával megajándékozni, hogy ne szomorú, idegen dallammal induljunk ki az életbe…” (Szijártó 1983, 14. o.) A zeneszerző gyorsan válaszolt, egyetértéséről biztosítva a fiatalokat, és „örvendetes jelnek” nevezve az írásukat. Saját szerzeményt nem küldött ugyan, de arra buzdította őket, hogy a maguk népdalaiból válogassanak ballagási énekeket.
1939 azonban olyan korszak nyitánya volt, amelyet nem annyira a ballagás jellemzett, sokkal inkább a menetelés… A kaposvári magyar királyi – jeles uralkodónk, Nagy Lajos nevét viselő – 6. honvéd gyalogezred csapatzászlaját már a világháború kirobbanása után, november 11-én avatták fel a Turul-pályán. Az ezredtulajdonost, III. Viktor Emánuel olasz királyt és császárt Enrico Riccardi dei Conti hadtesttábornok képviselte a kaposvári ünnepségen, míg a zászlóanyát – az olasz király feleségét – Julia Vinci Gigliucci grófnő, a budapesti olasz követ neje; a zászlóra ez a hölgy kötötte fel a szalagot. A nagy eseményről az olasz sajtó is megemlékezett. A kaposvári ezred legénysége díszebédet kapott e fényes napon: csontlevest, paradicsomos káposztát sült hússal, mákos buktát, másfél almát és két deci bort.