Nem volt egyszerű megúszni… (Kaposvár 1936-ban)
Alighanem a gazdasági élet is akkor működőképes igazán, ha az állandóság és a változás elemei szépen elkeverednek benne. A szóban forgó esztendőben leginkább az ismétlődő sztrájkok adtak megnyugtató, állandó ritmust a munka kaposvári világának: március 10-én az ácsok, 23-án a kőfaragók, június 16-án az építőmunkások, augusztus 28-án a cipészsegédek, szeptember 15-én a szabóipari munkások léptek sztrájkba bérkövetelésekkel.
Az egyik legnagyobb változást az jelentette, hogy a nyugdíjba vonuló Kladnigg Alajos utódaként dr. Novacsek János (1895–1962) vegyészmérnököt, az újverbászi cukorgyár műszaki vezetőjét nevezték ki a kaposvári cukorgyár igazgatójává. A mosolygós, piros arcú, elegáns Novacsek szintén belevaló főnök volt, de más fából faragták, mint kissé rideg természetű elődjét. A művelt, több nyelven beszélő, humanista fiatalember egyébként jó benyomásokat szerzett új munkahelyén: „…Valósággal bámulom a tisztviselői kar nagy munkáját, és meglepődtem a munkásság magas szak- és kultúrképzettségén. Azt merem állítani, hogy ilyent sehol, de még külföldön sem láttam.” (Somogyi Újság, 1937. január 1.)
A katolikus egyház soraiban is történt egy nagy személyi változás: a júniusban pápai prelátussá és veszprémi kanonokká kinevezett dr. Hoss József apátplébános visszatért a királynék városába. Utódát, dr. Kis Jenő György hittanárt szeptember 20-án iktatták be a Nagyboldogasszony Plébánia plébánosának tisztségébe. A Hősök temploma környékén az volt az újdonság, hogy nyáron elkészült az egyházközség Pécsi utcai székháza. A rokkanttelepi elemi iskola (a későbbi Rákóczi) is kész lett; július 31-én adták át a földszintes épületet.
Itt álljunk meg egy pillanatra, mert a következő napokra alighanem mindig emlékezni fog a város, olyan mélyen bevésődtek Kaposvár – és nem csak Kaposvár – sporttörténetébe. Persze nem az adósságokkal küzdő Somogy Futball Club vergődéséről van szó (az egyesület meg is szűnt hamarosan), hanem a berlini olimpián elért sikereinkről. Két földink, Csik Ferenc és Lengyel Árpád is tagja volt az augusztus 5-én Európa-csúccsal bronzérmes 4 × 200-as magyar gyorsúszóváltónak, de Csik négy nap múlva ért fel pályafutásának csúcsára, amikor aranyérmet nyert a 100 méteres gyorsúszásban. „Szinte csatakiáltásként harsant bele a csendes vasárnap délutánba a világraszóló teljesítmény híre, és örömmámor hullámzott végig egész Csonka-Magyarországon.” (Somogyi Újság, 1936. augusztus 11.) Csik lehetőséget adott a legyőzött japán úszóknak a visszavágóra, ám augusztus 22-i összecsapásukat is ő nyerte meg a budapesti Császár Uszodában. Olimpiai diadala után szűnni nem akaró ünneplésben volt része Magyarországon. Lányi Dezső által készített mellszobrának kaposvári avatásán (szeptember 8.) maga is részt vett; Csik Ferenc (1913–1945) ekkor a bajnokoknak járó, Berlinből hozott tölgyfacsemetét is elültette a mai Színház parkban.
Ugyancsak Lányi alkotása volt az a Rippl-Rónai-mellszobor, amelyet két nappal előbb, szeptember 6-án lepleztek le a Teleki parkban, a mai Rippl-Rónai téren. A Magyar Rádió által is közvetített ünnepségen Kunffy Lajos festőművész mondott emlékbeszédet. (A szobrot később a Keleti temetőbe, Rippl-Rónai József sírjához helyezték át.) A park északi oldalán álló levéltárépület belső átalakításába is ebben az évben fogtak bele, a soproni levéltár mintájára: 1938-ig tölgyfa szekrények és nemesi címerekkel díszített üvegablakok készültek.
De sétáljunk vissza az 1936-os köztéri szobrokhoz, mert még mindig nem teljes a leltár! A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a szintén Berzsenyi nevét viselő polgári iskola előtt avatta fel névadójának mellszobrát – Fetter Károly művét – május 29-én. Hogy a nagy eseményre érkező több száz budapesti vendég véletlenül se tévedjen el, a vasútállomástól a Horthy parkig villanypóznákra függesztett nemzeti színű zászlócskák mutatták az utat. Bodnár Gyula operatőr erről az ünnepségről forgatta a várostörténet első hangosfilmjét.
A Berzsenyi-szobor avatásán a költő rokonsága is részt vett, akárcsak azon az irodalmi esten, amelyet napra pontosan Berzsenyi halála után száz évvel, február 24-én rendezett a Berzsenyi Társaság a városháza nagytermében. Somogyváry Gyula országgyűlési képviselő (a Magyar Rádió irodalmi igazgatója, „Gyula diák”, a népszerű író) szavalt, dr. Merényi Oszkár kaposvári irodalomtanár előadást tartott. És ezt a rendezvényt is közvetítette a rádió.
Sajnos mégsem fejezhetjük be a krónikát ebben a fennkölt szellemi-kulturális hangulatban. Hiszen a hónap elején egy főutcai vendéglőben megalakult a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt helyi szervezete. Ismét nőni kezdtek az árnyékok…