Költő a Kútból (Kaposvár 1935-ben)
Egy olyan nap felidézésével indítunk, amely több felekezet életében is fontos volt. November 24-én átadták a protestáns vallású háztartási alkalmazottak elhelyezésére szolgáló Márta Otthont, amelyet a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület rendezett be a Honvéd utca elején, a Nagyboldogasszony Egyházközség székházában pedig megnyitották a kétezer-egyszáz kötetes katolikus könyvtárat. A téka az alagsorban húzta meg magát.
Innen már felfelé vezet az utunk, egészen a Kecel-hegy tetejéig, ahol kilátótorony épült; a rendőrség június végén engedélyezte a használatát. A kilátóból jól látszott (s az előző évi nagyrendezvény, a Virágos Hét is erre utalt), hogy Kaposvár igencsak ráerősített a turizmusra. 1935. február 20-án szintén idegenforgalmi céllal alakult meg a Turul Szálló különtermében a Magyar–Osztrák Alpesi Egyesület helyi csoportja.
Turulunk különleges vendéget fogadott december elején: pár napig egy első emeleti hotelszobában lakott Joe Chamberlain, a volt angol külügyminiszter (Sir Austen Chamberlain) fia, a későbbi brit miniszterelnök (Neville Chamberlain) unokaöccse. Inkognitóban volt, franciának adta ki magát – de nálunk csak pihengetett, igazából gróf Festetics Kristóf toponári uradalmában vadászott fácánra. A madarakban állítólag nem sok kárt tett (vagy nem annyit, amennyit vártak tőle), egyik este azonban kitűnően bridzselt a Kaposvári Nemzeti Kaszinóban.
Sajnos már azok az erdélyi írók is „külföldi” vendégnek számítottak (lélekben persze a legkevésbé sem), akik november 17-én egy szép irodalmi est főszereplői voltak a városháza dísztermében. Kemény János, Molter Károly, Nyírő József, Szemlér Ferenc és Tompa László olvasott fel műveiből, s erősítette meg kaposváriakban és határon túlra szorultakban egyaránt a nemzeti összetartozás tudatát. Kemény János „örömét fejezte ki afölött, hogy Kaposvárra jöttek, és megmutathatják, hogyan szolgálják a magyar kultúrát odaát”. (Somogyi Újság, 1935. november 19.) Az estet a Berzsenyi Társaság segített megszervezni.
A jeles társaság szintén e díszes nagyteremben tartotta meg (március 23-án) azt a felolvasóülést, amely egy Takáts Gyula nevű ifjú poéta székfoglalóját jelentette. Az egyik lap azt írta a fiatalemberről, hogy „költő a legjavából, őszinte szív és lélek húrjait pengeti verseiben, amelyeket szavalni nagyon nehéz. […] Bizonyosak vagyunk benne, hogy a nevével találkozni fogunk a magyar irodalomban, mint a somogyi föld ősi küldöttjével.” Néhány hét múlva jelent meg Kaposváron első verseskötete, a Kút. „Takáts Gyula már első verseivel magára vonta a műértők figyelmét, s ma már minden egyes verse a dunántúli költői tájszemléletnek jelentékeny kifejezője.” (Somogyi Újság, 1935. március 27. és május 26.)
Takáts 1935. szeptember 1-jén kezdte meg pedagógusi pályáját a kaposvári iparostanonc-iskolában, amely abban a tanévben vált „a haza kis polgárainak” címzett belvárosi épület egyedüli használójává. A felső kereskedelmi iskola végre kiköltözhetett az akkor már több mint százéves házból, mert a város az Irányi Dániel utca 10. szám alatti épület átalakításával biztosított önálló otthont az alapításától fogva – huszonnégy éve – helyhiánnyal küzdő tanintézetnek. (Korábban ez volt a Ferenc József Szálloda, majd a rendőrség vette birtokba.) A kereskedelmi iskolát szeptember 9-én adta át dr. Kaposváry György polgármester.
Jutott erre az őszre egy másik iskolamegnyitó is: az úgynevezett „téli gazdasági iskoláé”, amely a Kadarkúthoz tartozó Szentimrepusztán 1886-ban kicsírázott földmívesiskola utódja és a mai mezőgazdasági középiskola elődje volt. A téli gazdasági iskola a Cseri úton nyílt meg november 3-án; a kétéves képzés a novembertől márciusig folytatott elméleti oktatásból, valamint a tavasztól őszig tartó öt hónapos gyakorlatból állt.
Ha már belejöttünk, nem könnyű leszokni a megnyitókról: ilyesmi esett meg a Szokola-berekben kialakított új, tizenegy holdas vásártérrel július 3-án s a megyei kórház központi gépházával, mosó- meg főzőkonyhájával és főleg a gyermekosztályával január 27-én. Utóbbi létesítményről ezt írta az Új-Somogy 1935. január 29-én: „Ragyogó tisztaság mindenütt, a padozat vörös linóleummal borítva, a falak fehéren villannak, apró, fehér baba- és gyermekágyak katonás rendben sorakoznak a termekben […].” Az év tehát jól kezdődött a kórházban – sajnos azonban igen rosszul fejeződött be.
December 22-én tüdőgyulladás következtében elhunyt a nagy tekintélyű igazgató, a hatvanhárom éves dr. Szigethy-Gyula Sándor. Három nap múlva sok ezren kísérték utolsó útjára a Keleti temetőbe; koporsóját hat főorvos vállon vitte át a kórház udvarán a főutcai oldalon várakozó gyászkocsihoz.