Erkélyünkön otthon érzik magukat a politikusok (Kaposvár 1934-ben)
Egy „szolgálati közleménnyel” indítjuk a krónikát: mivel a polgármester Vétekről Kaposváryra változtatta a nevét (február folyamán, belügyminiszteri engedéllyel), ezután mi is így fogjuk emlegetni. A városvezető névtani újításának célszerűségét aligha lehet kétségbe vonni…
Amint a rendőrség fellépésének jogosságát sem április 2-án: egyenruhásaink ugyanis feloszlatták a nyilaskeresztesek engedély nélkül tartott kaposvári felvonulását. Azt mondják, hogy több százan, talán ezerötszázan is voltak a nyilasok, akiknek nagy része vidékről jött be a városba. A szélsőjobboldal szerencsére életképtelennek bizonyult Kaposváron – egészen a német megszállásig. (Akárcsak a kommunista szervezkedés – a szovjet megszállásig…)
A kortársak viszont – egyelőre – nem sokat foglalkoztak a baljós árnyakkal, a válság múltán inkább nagyokat akartak szippantani a friss kaposvári levegőből. Mi is jó hírekkel folytatjuk: sporttal meg kultúrával. Január 28-án a Rákóczi színeiben vitézkedő Mácsovics Lajos nyerte meg a kerületi vívóbajnokságot, s a verseny alkalmával az 1932-ben olimpiai aranyat szerzett magyar kardcsapat két kiválósága: Gerevich Aladár és Kabos Endre tartott bemutatót a Turul Szálló nagytermében. Gerevich ugyan ideutaztában lemaradt a vonatról (amikor Rétszilasnál leszállt egy pohár vizet inni), a Rákóczi azonban bérautót küldött érte, így estére azért megérkezett. Kabos Endre addig maga állt ki a verseny legjobb vívóival: „Játszott velük, mint cica az egérrel […], a szúrásokat pedig úgy adta be, mint az orvos az injekciót.” (Somogyi Újság, 1934. január 30.)
Augusztusban két kaposvári születésű úszó, Csik Ferenc és Lengyel Árpád erősítette a magdeburgi Európa-bajnokságon győztes 4 × 200-as magyar gyorsváltót, ráadásul előbbi a 100 méter gyorson is diadalmaskodott. (Csik egyébként Lengvári Ferenc néven született.) Június 17-én rajtolt el az első kaposvári üldözéses kerékpárverseny a Turul salakpályáján, és március 15-én rendeztek először ökölvívó-mérkőzést a színházban (a ringet a színpadra szerelték fel).
Persze testhezállóbb feladatokat is kapott a kaposi teátrum. Június 11-én „a főváros legnépszerűbb komikusaként” jellemzett Salamon Béla és társulata vendégszerepelt falai között, míg november 3-án – a Zenekedvelők Egyesületének meghívására – Fischer Annie zongoraművésznő adott hangversenyt. A húszéves tehetség produkcióját frenetikus taps fogadta. „Egy végtelenül szerény, bájos jelenség, amikor megjelenik a pódiumon, s amikor […] megszólaltatja a zongorát, az elemeken uralkodó emberfeletti erő teremtőképességét szimbolizálja. Ahogy fehér ruhába öltözötten a fekete zongora fölé helyezte a kezét, mintha angyal szárnya lebbent volna az élet kezdete fölött.” (Új-Somogy, 1934. november 6.)
Azért mi is letettünk valamit az asztalra: a Kaposvári Iparos Dalárda májusban első díjat nyert Pécsen, a III. Országos Iparos Dalosversenyen. A hónap legnagyobb kulturális eredménye azonban az volt, hogy az állandó hurcolkodások évei után végre megnyugtatóan rendeződni látszott a megyei múzeumegyesület gyűjteményének sorsa. A megyeháza hátsó épületének második emeletén, kilenc szobában és két folyosón találtak helyet a múzeum számára, amelyet a huszonöt éve fennálló egyesület díszközgyűlésének napján, 1934. május 6-án ünnepélyesen meg is nyitott az egyesület díszelnökének megválasztott Stephaich Pál alispán. „Ma Somogy vármegye és Kaposvár város egy kulturális közintézménnyel megint gazdagabb lett” – írta aznapi számának címoldalán az Új-Somogy.
A művelődni vágyó közönség arról is értesülhetett, hogy a Nagyboldogasszony Egyházközség Zárda utcai székházának nagytermében november 20-án megnyílt az egyházközség kultúrbizottsága által szervezett Kaposvári Katolikus Szabadegyetem. Egyik legtájékozottabb polgárunk, dr. Biczó Ferenc irodalomtanár irányította, s az előadások megtartására a város legjobb pedagógusait, orvosait és más szakembereit kérték fel.
1934-ben mégis a Kaposvári Virágos Hét kapta a legnagyobb hírverést. A kulturális és szórakoztató programsorozat szeptember 23-án kezdődött, amely alkalomból állítólag tizenötezren látogatták meg a várost vonattal, kocsin és gyalogszerrel. Az első napon a Deák téren, a későbbi Petőfi-szobor helyén leleplezték Nagyatádi Szabó István egykori miniszter szobrát, Szentgyörgyi István alkotását, a kiállításokat pedig dr. Lázár Andor igazságügy-miniszter nyitotta meg. A várostörténetben sok minden ismétlődik: Lázár ugyanúgy sínautón érkezett Kaposvárra, mint tizenöt évvel azelőtt Horthy, és szintén a Berzsenyi-iskola erkélyéről mondta el rövid beszédét, akárcsak öt éve Bethlen István…