Egy osztrák lógott a Kossuth tér felett (Kaposvár 1932-ben)
Ekkortájt már a kultúraterjesztésből is nagy részt hasított ki magának a modern technika. 1932-ben 1853 rádiókészüléket tartottak nyilván Kaposváron, áprilisban megalakult a Magyar Amatőr Fényképezők Országos Szövetségének helyi csoportja, és a Városi mozi ugyanebben a hónapban mutatta be – bombasikerrel – a Hyppolit, a lakájt: „A darab bővelkedik a pompás kiszólásokban, remek viccekben és helyzetkomikumokban, úgyhogy a mozit zsúfolásig megtöltő publikum már régen szórakozott olyan jól, mint tegnap este.” (Új-Somogy, 1932. április 15.)
Néhány olyan esemény is történt, amelynek jelentőségét manapság tudjuk felmérni igazán: ősz elején kezdett tanítani a siketnéma-intézetben Duráczky József, a későbbi igazgató, s a zenekedvelők zeneiskolájának fenntartását – ugyancsak szeptemberben – a város vette át.
A muzsikás hírekhez sorolható az is, hogy dr. Rott Nándor veszprémi püspök május 15-én felszentelte a Hősök templomának orgonáját. A hős 44-es ezred oroszlános emlékművét, Jálics Ernő alkotását pedig szeptember 4-én leplezték le a színház közelében. Az ünnepi beszédet egykori hadosztályparancsnokuk, József főherceg mondta. A várostörténet egyik legnépesebb rendezvénye a „rossebbakák” áldozatvállalásán túl egy kicsit közös háborús szenvedésünkről, összetartozásunkról és a régi Magyarországról is szólt. „Az emberfolyam lassan özönlött, mert az utcák szűkeknek bizonyultak a forgalom lebonyolítására. A Gróf Tisza István utca torkolatában már alig lehet előrejutni. Rendőrök, cserkészek csak nagy üggyel-bajjal tudták fenntartani a rendet, illetve a felvonuló 44-esek részére szabadon tartani az úttestet. A pázsiton embererdő, a színház dohányzóerkélyei, tetőteraszai és ablakai hölgyekkel tele. Az állomás előtti tér, a járdák, úttestek zsúfoltak. Enyhe számítás szerint is legalább 20.000 ember helyezkedett el a szobor körül.” (Új-Somogy, 1932. szeptember 6.)
A magyar hősök tavaszi emlékünnepét szintén nem mindennapi körülmények között ülték meg Kaposváron. Május 29-én ugyanis rendkívüli erejű szélvihar és jégeső vonult el a város felett… Tövestül kicsavart fák zuhantak, tűzfalak dőltek, kéményeket söpört el a szélvész. A Korona Szálló tetőzetét megbontotta, a Városi mozi és a villanytelep bádogtetejét papírként göngyölte fel a vihar. Egy villámcsapás olyan légnyomást keltett, hogy betörtek a Turul Szálló (a mai Dorottya) tükörablakai; többen megsérültek, s a pánikba esett vendégek egymást taposva menekültek az épületből. A Jókai ligetet és a mai Cseri parkot is megtépázta az ítéletidő.
Három hét múlva, amikor megnyílt az újjáépített tüskevári fürdő, szerencsére más arcát mutatta a természet. A tüskevári malmot bérlő Nedevits család a Malom-árok felduzzasztott és szűrt vizére alapozva már évtizedekkel azelőtt létrehozta a mártózót, amelynek nagyarányú bővítését és kulturált fejlesztését most kezdte el Nedevits András molnár. Júniusi idill a korabeli sajtó megfogalmazásában: „A nagy medence átjáró hídján álltunk. Alattunk zuhogott a víz, hátunk mögött a malom zakatolt, és előttünk szikrázó napfényben kérkedett az egész fürdő: 11-szer nagyobb, mint volt. Balról parkírozott rész néhány piros gyümölcsével tarkított cseresznyefával. Utána hatalmas szabad terület, amelyet V alakú kabinsor ölel át. A régi deszkakabinok helyett 62 új típusú, modern uszodakabin épült betonból. A fürdő területén 14 vagon balatoni homokot terítettek el.” (Somogyi Újság, 1932. június 19.)
A testedzés növekvő jelentőségét mutatja, hogy a kaposvári fodrászok is 1932-ben szervezték meg sportegyesületüket. Profi focistáink szintén figyelmet keltettek – de felemás teljesítménnyel. Május 1-jén (e jeles nap megünneplését a kommün bukása óta egyébként ekkor engedélyezték először Kaposváron) a Ferencváros 10:1-re győzte le a Turul-pályán a mi Somogy FC-nket… Október 23-án viszont a Somogy nyert 1:0-ra Kaposváron a debreceni Bocskay ellen, noha az ellenfél csapatában minden idők egyik legkiválóbb magyar labdarúgója, Orth György (1901–1962) is pályára lépett.
Az is felfogható sportteljesítménynek, amit egy osztrák főiskolai tanár a kaposvári főtéren művelt 1932. április elején: kötéltáncos-mutatványokat végzett a városháza és az Erzsébet Szálló között húsz méter magasan kifeszített drótkötélen. (A szálló földszintjén pont ezekben a napokban nyílt meg a Del-Ka Cipőkereskedelmi Részvénytársaság modern cipőáruháza.) „Utolsó mutatványaként egy kötélen fejjel lefelé lógva, csak az egyik lábával kapaszkodva, lassan ereszkedett le a sodronyról, kezében nemzeti színű zászlót tartott, és a zene a »Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország« irredenta dalt játszotta.” (Somogyi Újság, 1932. április 3.) Akkora tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, hogy megakadt a forgalom…