Omnibusszal a hegyre (Kaposvár 1931-ben)
Mivel végre elkészült a megyei kórház szülészeti és nőgyógyászati pavilonja, rögtön át is adjuk – valójában persze Stephaich Pál alispán tette ezt meg október 26-án. Hosszú vajúdás után jött világra a szülészet, de az eredmény megérte a várakozást. „Minden, ami itt van: a mennyezetig érő csempe, szikrázó fehérség, az ágyak, ágynemű, a szobákban a sötétkék éjjeli lámpák, a csengők, az apró kis csecsemőágyak, a műszerek, a büszke orvosi kar, az ápolónők, minden egy célt szolgál: életet, egészséget adni a szenvedő emberiségnek, a modern orvostudomány minden elképzelhető eszközével.” (Somogyi Újság, 1931. október 25.) A nyolcvanágyas épületet Lamping József tervezte, a kivitelező Hegedűs Dezső építészmérnök volt, az erkélyt és a homlokzatot Bory Jenő szobrászművész díszítette domborműveivel.
Részben az az intézmény is egészségügyi célokat szolgált, amely május 18-án kezdte meg működését a cseri városrészben. A Horthy Miklós nevét viselő erdei iskolát a tüdőbetegségre hajlamos szegény gyermekek számára hozták létre a Kecel-hegyen. A nebulókat reggelente lófogatú omnibusz vitte fel a városból az iskolához (ők nagyon élvezték a dolgot), este meg haza is fuvarozta őket. Délelőtt a szabad levegőjű tantermekben tanultak a gyerkőcök, akik tápláló és bőséges ételt kaptak, s délután alvás és fürdés is szerepelt a programban.
Mások szemében az jelentette az év nagy kulturális újítását, hogy február 20-án a Városi moziban is bemutatkozott a hangosfilmleadó berendezés. Ezen a napon a Jazzkirály című amerikai revüfilmet vetítették zsúfolt nézőtér előtt. Dr. Vétek György sajtónyilatkozatából azonban kitűnik, hogy a polgármester nemigen bízott a hangosfilmek jövőjében…
Abban ugyanakkor sokan bíztak, hogy sikerül megőrizni a város középkori építészeti örökségét, jelesül a kaposi vár maradványait, amelyeket újabban nem a török, nem az osztrák, hanem a Nostra nevű gabonatárház építése fenyegetett. Mert annak éppen a hajdani erődítmény területén találtak helyet. Rabati Jenő hírlapíró az Új-Somogy című napilap április 8-i számában nyílt levelet intézett a polgármesterhez, ezzel a felütéssel: „Méltóságos Uram, kegyelmet kérek a kaposvári vár felszínre került romjainak.” A beruházást természetesen nem állították le, s októberre elkészült a vasbeton pillérvázas, négy emelet magas, hatemeletes toronyban végződő terménytároló. A lap azonban nem hallgatott el, és ezután is tiltakozott a Nostra és más épületek elhelyezése ellen. Április 24-i cikke ezekkel a látnoki sorokkal fejeződött be: „Mert lehet, hogy jön majd egy későbbi kor, amely ugyanúgy leromboltatja ezeket az épületeket, mint most rombolják a félezer év előtti ősök által épített várfalakat.” A Nostrát 2018 végén lebontották…
A Zárda és az Eszterházy utca sarkán 1931. augusztus 29-én nyitották meg a Kaposvári Kereskedők Egyesületének földszintes, de elegáns kivitelű székházát. A zajos bulit mellőzték, mert „a mai súlyos időkben, amikor gondok alatt roskadozunk, nem egészen illő dolog fényes ünnepeket rendezni”. (Somogyi Újság, 1931. szeptember 8.) Igen, tartott még a válság; ebben az évben is többtucatnyi kereskedés ment csődbe Kaposváron.
Gazdasági és még inkább politikai téren viszont az volt a legnagyobb újítás, hogy Ozory Ottlyk István városi rendőrkapitány április 26-án a munkásotthonba látogatott. A szocdemek meghívására! „Meglehetős szokatlan jelenség az – mondotta –, hogy a szociáldemokrata munkások gyűlésén egy államrendőrségi tisztviselő beszéljen. […] Ezért is, de sok másért is jóleső érzéssel és büszke öntudattal fogadtam el a munkásság meghívását, és jöttem el ide Önök közé, hogy a magyar ipar pártolásáról felvilágosító előadást tartsak. Büszke önérzettel jöttem ide, mert ezzel megcáfolva látom azt a tévhitet, mintha a rendőrhatóság képviselője és a munkásság nem dolgozhatna egy célért és együtt.” (Somogyi Újság, 1931. április 28.)
A két hónap múlva rendezett az országgyűlési választásokon a szociáldemokrata Vámosi István építőmestert győzte le Kaposváron dr. Ugron Gábor, a kormányon levő Egységes Párt jelöltje. Április 18-án idelátogatott Gömbös Gyula honvédelmi miniszter is, aki autóval indult Budapestről, de egy defekt miatt Székesfehérváron repülőgépre ült, úgy jött el Taszárig, hogy aztán ismét autón folytassa útját a székvárosig. (A megyeházán szállt meg, s a Baross laktanyában szemlét tartott a helyőrség felett.) Májusban – miniszterelnöksége tizedik évfordulója alkalmából – Kaposvár díszpolgárává választották gróf Bethlen Istvánt.
Október 19-én pedig elhunyt a szép kort megért Gruber János, a politikai élet és a várostörténet sokfoglalkozású krónikása. „Egyik utolsó élő tanúja volt a város fokozatos fejlődésének, aki még látta gyermekcipőben járni a mai szép Kaposvárt […].” (Új-Somogy, 1931. október 21.)