Nagyon vártuk már ezt a rovart (Kaposvár 1930-ban)
Ünnepélyes lelkülettel kezdjük ezt a fejezetet, remélve, hogy a végére is jut valami – legalább fizikai értelemben – az emelkedettségből: dr. Rott Nándor veszprémi püspök október 19-én felszentelte a Nagyboldogasszony Egyházközség székházát. Az épületben, amelyet Harsányi Géza húzott fel a zárda mellett Lamping József tervei szerint, ma a püspökség lakik.
A református egyházközség pedig meghívta gróf Klebelsberg Kunót (1875–1932), s a legendás kultuszminiszter 1930. március 15-én meg is látogatta városunkat. A déli gyorssal érkezett (azt mondta, „szívesen jött Kaposvárra, amelynek rohamos fejlődéséről oly sokat hallott”), s programjának csúcspontjaként este 8-kor nagyszabású előadást tartott a színházban a keresztény-nemzeti ideológiáról. „Elutazása előtt kijelentette, hogy a legjobb impressziókkal távozik, s végtelen örül, hogy megismerhette Kaposvárt.” (Új-Somogy, 1930. március 18.) Számos iskolánkkal is összeismerkedett; először az izraelita iskolaszék küldöttségét fogadta, utoljára a Pécsi utcai elemit kereste fel.
Az új életre kelt zeneiskolát azonban még nem láthatta grófunk, mert az csak november 1-jén nyílt meg. Vezetésével Soltész Emil zenetanár-karnagyot bízta meg a Zenekedvelők Egyesülete, ami dr. Vétek György polgármestert is elégedettséggel töltötte el: „E megbízatás általános örömet kelt, mert oly szakember kezébe került az iskola vezetése, aki már egy évtizedes itteni munkásságával megmutatta rátermettségét, szervezőképességét a zeneügyek és kultúra irányítására.” (Új-Somogy, 1930. október 29.)
A zeneiskolát a megyeháza mellett jó negyed évszázada álló úgynevezett Kemény-palotában helyezték el – de újabb kaposvári „palota” is épült 1930 folyamán. A Szent Imre és a Damjanich utca kereszteződésében április 26-án adták át a csendőrparancsnokság épületét, a Csendőrpalotát, amely külsejében az itáliai barokkot idézi. (Építészeti motívumainak egy részét a szentendrei templomok tanulmányozása során gyűjtötte a tervező, Dümmerling Ödön.)
Szóljunk néhány szót rendőreinkről is, akiket a gazdasági válság nyomán felforrósodó politikai helyzetben további feladatokkal látott el a hatalom. Azon a békés tüntetésen viszont nem akadt dolguk (bár ott szemlélődtek az indulásánál, akárcsak a polgármester), amelyet a szocdemek rendeztek szeptember 1-jén: ekkor hatszázhetvenhat munkás vonult fel a Fő utcán, a munkásotthon és a Turul Szálló között, hogy így is tiltakozzék a munkanélküliség ellen.
Ez évben 91 iparos szüntette be tevékenységét Kaposváron. A sörgyárat is bezárták, és decemberben 655-en jelentkeztek ínségmunkára a polgármesteri hivatalban. (1930-ban 32 700 volt a lakosság száma.) Tavasszal – a polgármester elnökletével – szegényügyi bizottság alakult. November végén munkaalkalmat követelő állástalanok hatoltak be a városházára, mintegy százan, egy hónapra rá pedig százötven munkanélküli jelent meg a királyi ügyészségen, kérve, hogy csukják be őket a fogházba, mert úgy legalább lakásuk és ellátásuk lesz… Dr. Polgár Kálmán ügyészségi alelnök azonban „megmagyarázva nekik ennek a kérésnek immorális voltát, a közigazgatási szervekhez küldte őket”. (Somogyi Újság, 1930. december 30.)
Nagyrészt mégis a szokásos mederben folyt tovább a politikai élet. Az év elején nyugdíjba vonult a hatvanötödik évében járó helyettes polgármester, dr. Kovács Soma, és a város képviselő-testülete március 1-jén díszközgyűlésen ünnepelte meg Horthy Miklós tízéves kormányzói jubileumát. Ez alkalomból róla nevezték el az új Honvéd téri parkot.
A park melletti Turul-pályán magyar–jugoszláv teniszmérkőzésen pattogott a labda augusztus 15–17-én (4:1-re nyertünk), s márciusban Szegfy László, a Turul SE légsúlyú versenyzője bronzérmet szerzett a stockholmi birkózó-Európa-bajnokságon.
Ezen a tavaszon szállt fel az első vitorlázó repülőgép a Zselickislak felé eső mai Hangár-dombon (Hefty Frigyes repülőoktató, világháborús pilóta jóvoltából), és augusztus 31-én ugyanitt tett sikeres vizsgát a mi Abaffy Genovévánk, az első magyar vitorlázórepülő-nő.
Április 15-én a taszári repülőtéren is megindult a polgári forgalom, bekapcsolva Kaposvárt a légi közlekedés vérkeringésébe. „Mint egy acélszínű dongó bukkant elő a gép a fehér felhőfoszlányok közt. […] Mint egy óriási, zöld testű szitakötő, nagy sárgásbarna szárnyakkal, olyan a fehér propelleres gép […].” (Új-Somogy, 1930. április 16.) Úgy tűnik, hogy a Fokker várva várt első taszári landolásáról tudósító polgártársunk kissé bizonytalan volt rovartani kérdésekben; de az számított igazán, hogy már negyvenöt perc alatt elérhettük Budapestet…