Amikor visszafelé folyt a Kapos (Kaposvár 1924-ben)
Ezúttal is teszünk néhány kört, mielőtt a címben jelzett eseményt – névadó folyónk nyári rakoncátlanságát – bemutatnánk. Mert az előző nap, július 1-jén kezdte meg működését – dr. Zsobrák János elnökletével – az újonnan megalakult Kaposvári Ügyvédi Kamara. (Bár a két eset között valószínűleg nincs szoros ok-okozati összefüggés.) Eredeti foglalkozására nézve Makfalvay Géza egykori somogyi főispán szintén ügyvéd volt – ő pár nappal később, július 10-én hagyta el ezt az árnyékvilágot, csaknem nyolcvanévesen.
Február 10-én pedig egy néhai és két eleven politikus állt az érdeklődés középpontjában Kaposváron. A néhait gróf Tisza Istvánnak hívták, akinek arcképét ezen a vasárnap délelőttön leplezték le a városháza dísztermében. Az egyik eleven politikus nem volt más, mint gróf Bethlen István kormányfő, aki részt vett a Tisza-ünnepségen, majd elment a másik eleven, gróf Hoyos Miksa képviselői fórumára, és délben maga is nagy beszédet mondott a Turul Szállóban.
A kaposvári képviselő-testület tavasszal utcát nevezett el a hét éve elhunyt dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármesterről, és nyáron nyugdíjba ment Bereczk Sándor műszaki tanácsos. „A majd félszáz éves városi szolgálata e nyugalomba vonuló főtisztviselőnek egybeesik azzal a szép korszakkal, amelyben Kaposvár igazán lendületes fejlődésnek indult […].” (Új-Somogy, 1924. július 11.) Bereczknek nagy része volt abban, hogy a 19. századi kis település előnyére változott; a város fejlődése persze az ő távozásával sem állt le. Éppen 1924-ben kapott nagy lökést a Rokkanttelep kialakulása: felszámolták a régi nyugati temetőt, és a területet kiparcellázzák a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák részére. A képviselő-testület november 6-i közgyűlése hozzájárult, hogy a Honvéd téren felépüljön a Tisztviselőtelep.
A város átalakulásához a zselici dombok között eredő Zselic-patak is igyekezett hozzájárulni a maga sajátos eszközeivel. A projektet a július 2-ai felhőszakadás indította el, amelynek vizét ezen a hajnalon képtelen volt levezetni az általában jámbor patakocska. „Orozva, lopakodva jött a mindent magával sodró, piszkos ár, s lármájával, féktelen erejével halálra riasztva keltette fel a békésen alvó polgárokat. Onnan jött, ahonnan senki sem várta, senki sem gondolta. A Simonfa, Kislak, Szentpál felőli völgykatlanban rohant tomboló erővel a város felé, s amit útjában talált, vitte, cipelte magával könyörtelenül. Koromsötét éjszaka volt, amikor beért az első hullám a Szigetvári utcai kertek alá, betolakodott az udvarokra. Harsogva, zuhogva törte be a kertek gyenge palánkjait, az alacsonyabb házak ablakait.” (Új-Somogy, 1924. július 3.) A hömpölygő ár a Kapos vizét is visszanyomta, amely jó ideig hátrafelé folyt… Emberéletben nem esett kár, de igen nagy volt az anyagi veszteség.
Gazdasági vonalon azért néhány jó dolog is történt ekkortájt a megyeszékhelyen. Például Ford-képviselet létesült a Fő utcában, és a cukorgyár megkezdte a kockacukor előállítását.
A gyár labdarúgócsapata, a Rákóczi feltehetőleg 1924. április 13-án játszotta első mérkőzését: a Honvéd téri pályán ütközött meg a „MÁV I.” csapatával. (Hogy mi volt az eredmény, nem tudjuk.) Saját, cukorgyári pályáján július 13-án meccselt először a zöld-fehér gárda, 3:0-ra náspángolva el a kaposmérői alakulatot. „Reméljük, hogy a további szereplésük méltó lesz a bemutatkozásukhoz. Bár még több ilyen tehetséges és törekvő egyesülete volna Kaposvárnak.” (Új-Somogy, 1924. július 15.)
Május 29-én a kaposvári főgimnázium ifjúsági énekkara is megismerte a győzelem édes ízét, mivel első díjat nyert a Magyar Jövő elnevezésű országos ifjúsági dalosversenyen. Az ezüstkelyhet a fővédnöknő, Horthy Miklósné személyesen adta át a kart vezető Róder Pál tanárnak, s a hazatérő társaságot babérkoszorú, hatalmas közönség és dr. Vétek György polgármester beszéde fogadta a kaposvári vasútállomáson.
Végül, ideillően, 1924-es kulturális hírcsokrot nyújtunk át olvasóinknak. Kónyi Manó gyorsíró tiszteletére emléktáblát tettek a falra Erzsébet úti szülőházának helyén (június 1.), a közelben megnyílt a város első kertmozija (június 8.), Budapesten meghalt Pete Lajos főszolgabíró, zongorista, nótaszerző, aki sokszor koncertezett nálunk (augusztus 2.), és Vaszary János festőművészünk részt vett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) megalapításában. Január 18-án dr. Ravasz László dunamelléki református püspök, a nagy gondolkodó és kiváló szónok mondott beszédet a kálvinisták kaposvári templomában meg a színházban, és november 9-én katolikus kollégája, dr. Rott Nándor szentelte fel a Nagyboldogasszony-plébániatemplom négy új harangját; azok helyett öntötték őket, amelyeket ágyúöntés céljából szállítottak el a világháború alatt. A szertartást tizenötezren figyelték a Kossuth téren.