A „hegyi tanár” hosszú útja véget ért (Kaposvár 1999-ben)
Ebben az esztendőben már csendesebb volt a politikai élet. Azt azért feljegyezhettük, hogy Szita Károly megkapta az Év Polgármestere címet, és az előző városvezetőt, Szabados Pétert megválasztották a Magyar Demokrata Néppárt országos választmányának elnökévé. Úgy látszik, Göncz Árpád korábban nagyon jól érezte magát Kaposváron, mert az év elején ismét eljött: a köztársasági elnök részvételével rendezték meg a megyenapi ünnepséget.
A januári városnapon pedig Kaposvár legidősebb új díszpolgárát, dr. Martyn Róbert orvost köszöntötték, aki 95. életévében járt már ekkor. „A hegyi tanár, ahogy ismerősök és ismeretlenek egyaránt szólították, szinte az utolsó pillanatig dolgozott: új ösvényeket keresett a gyógyítás világában, hogy reményt adjon azoknak az embereknek, akik sokszor már reményt vesztve keresték föl. […] Dr. Martyn Róbert 1904-ben született, és azok közé tartozik, akiket már életükben legendák vettek körül. Hatalmas szellemi és gyakorlati munkát végzett, neve nemcsak fogalommá vált, hanem összeforrott Kaposvárral is.” (Somogyi Hírlap, 1999. június 24.) Az orvos júniusban hunyt el, tíz nappal azután, hogy Kaposváron is megemlékeztek bátyja, Martyn Ferenc festőművész születésének 100. évfordulójáról.
Egy másik, szintén somogyi származású festőművész nevét márciusban vette fel a kaposvári iparművészeti szakközépiskola, s az intézményt ettől fogva úgy emlegették, hogy a „Zichy”. Októberben a képzőművész-tehetségeket istápoló Leitner Art Művészeti Iskolát is megnyitották; alapítója Leitner Sándor festőművész, a tanítóképző főigazgatója volt.
A tanítóképző főiskola önálló élete ekkor már a vége felé közeledett, hiszen küszöbön állt a Kaposvári Egyetem megalakulása. Az Országgyűlés 1999. június 1-jén fogadta el a felsőoktatási intézményhálózat átszervezéséről szóló – s a mi egyetemünket is létrehozó – törvényt. Október 22-én már az intézmény első rektorát és gazdasági főigazgatóját is megválasztották dr. Horn Péter akadémikus és dr. Baka József személyében.
Az évezred utolsó teljes tanévét kaposvári képekkel és Kaposváron megfogalmazott gondolatokkal indította az ország pedagógus- és diáktársadalma: a Magyar Televízió ugyanis 1999. augusztus 29-én a Toldi-iskolából közvetítette az országos tanévnyitót. Egy bő hónappal később, október 1-jén tartották azt a városházi sajtótájékoztatót, amelyen nyilvánosságot kapott dr. Giber Vilmos tanár, oktatási tanácsnok országos hatókörű kezdeményezése, nevezetesen az, hogy a Himnusz és a Szózat szövege kerüljön vissza a tantermek falára. Néhány nap múlva Giber harmincnyolc kaposvári oktatási intézménynek adta át ünnepélyesen a két nemzeti imádság történelmi képekkel illusztrált plakátjait.
Ezzel sajnos még nem értünk az év tanügyi krónikájának végére, mert július 21-én leégett az építőipari szakközépiskola és szakmunkásképző Cseri úti tanműhelye. Kilenc nappal később az RSG-csarnok tetőszerkezete gyulladt ki… Ezen a ponton komoly kísértést érzünk, hogy természeti katasztrófákkal folytassuk (elvégre februárban a Nyugat-Ivánfa-hegy meredek partoldala is leszakadt, s a sok csapadék miatt bekövetkezett földcsuszamlás nyolc épületben okozott kárt), mégis inkább az év sportéletének eseményeit vesszük sorra.
Június végén megkezdődött a Mézga Focisuli Klub első csatártábora, ahol a volt válogatott labdarúgók közül Bene Ferenccel és Kiss Lászlóval is találkozhattak a gyerekek, ősszel pedig Monok Tibor kosárlabdaedző megalapította a Monok Kosártanodát. Májusban megalakult a Kaposvári Vízilabda Klub, és átadták a városi fürdő felújított ötvenméteres, vízforgatós úszómedencéjét. Az ünnepségen Rózsa Norbert úszóbajnok is részt vett, és bemutató mérkőzést játszott a világbajnok magyar szenior-vízilabdaválogatott.
1999-ben kétszer is megütköztünk a Ferencváros labdarúgóival. Május 11-én az NB III.-ban szereplő Kaposfüredi Vállalkozók SC 1:1-re végzett a százéves fennállását ünneplő Fradival Kaposváron, a Cseri úti pályán, 3500 néző előtt. Kiegyenlített volt a játék, a fürediek jól küzdöttek, és megérdemelték a döntetlent. Szeptember 25-én meg a Rákóczi és a Ferencváros öregfiúkcsapatai mérkőztek meg egymással a cukorgyári pályán. 10:1-re nyert a Fradi… „Mintha a kaposváriak sokkal »öregebbek« lettek volna. Szegény Horváth Lajosnak [a hazaiak kapusának] a dereka is megfájdult, annyiszor kellett lehajolnia a hálóba kerülő labdáért. […] A harmadik félidőben, a terített asztalok mellett már nem volt ilyen különbség a két csapat között, jobban helytálltak a rákóczisok. Ott döntetlen eredmény született.” (Jutasi Róbert: Rákóczi-krónika, II. 1983–2011. Kaposvár, Kaposvári Rákóczi Bene F. Labdarúgó Akad., 2012. 119. o.)