Szinte egyszerre jött Nagy Imre és Horthy… (Kaposvár 1921-ben)
Nem kezdődött jól az év, hiszen január 3-án elhunyt Rippl-Rónai Ödön vasutas, nyugalmazott MÁV-ellenőr, Rippl-Rónai József festőművész öccse, a jeles műgyűjtő és mecénás. Sajnos folytatható még a veszteséglista: a következő hónapban a híres-nevezetes Noszlopy família tagja, Noszlopy Tivadar író, költő, egykori kaposvári lapszerkesztő, a helytörténet krónikása is távozott az élők sorából. Ő a hatvanadik, Ödön bácsi az ötvenhatodik évében járt, de Reichard Béla alezredes (Tallián Andor alispán veje), akit június 27-én vitt el a gyomorfekély és a hashártyagyulladás, csak a negyvenötödiket töltötte be. Halála általános megdöbbenést és részvétet keltett a megyében, hiszen a neve – azóta, hogy a „rossebbakák” pótzászlóalja az ő parancsnoksága alatt tért vissza Csehországból – összeforrott a 44-es gyalogezredével.
December 14-én Nagyné Csorba Mária, a polgári leányiskola nemrég nyugalomba vonult igazgatója is elhunyt, hatvankét évesen. „Egy emberöltőn át vezette az iskola ügyeit, áldásos működése nemcsak a város, hanem az egész vármegye osztatlan elismerését és tiszteletét vívta ki. 1882-ben került Kaposvárra mint az akkor alakult leányiskola igazgatója. Ettől kezdve minden mozgalomban, akcióban részt vett. Tanszerkiállítást rendezett Kaposváron, lapokba dolgozott. A nőnevelésről szóló cikkei közfeltűnést keltettek.” (Új-Somogy, 1921. december 15.)
Szerencsére jó tanügyi hírünk is van: október 16-án – Kaposváron, negyvenkilenc hallgatóval – megnyílt a megye első népfőiskolája. Magyar irodalmat, történelmet, egészségtant tanítottak, és hangsúlyosan mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi ismereteket.
Utóbbiakra egyre inkább szükség volt, amit az is mutat, hogy újra van mit mondanunk a város gazdasági életéről. Elsősorban azt emeljük ki, hogy a kaposvári Néptakarékpénztár és a Dunántúli Agrárbank egyesülésével június végén létrejött a Dunántúli Bank és Takarékpénztár Részvénytársaság, a Dél-Dunántúl egyik legjelentősebb pénzintézete. Másodsorban – kissé földhözragadtan – pedig azt, hogy szeptember elején megkezdődött az Eszterházy utca aszfaltozása. A betonalap vastagsága 15 centiméter volt, amelyre 4 centis aszfaltburkolat került. „Nagy örömmel vesszük a munka megindulását tudomásul, de a legjobban talán [az] igazságügyi palota hivatalnokai örülnek, mert megszabadulnak attól az irtózatos portól, amely eddig napirenden volt az Eszterházy utcában.” (Új-Somogy, 1921. szeptember 2.)
Harmadsorban megemlítjük, hogy február 25-én – bérkövetelésekkel – sztrájkba léptek a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság gőzmalmának munkásai. Ez volt az első szervezett munkabeszüntetés Kaposváron a kommün bukása óta. Már-már azt mondhatnánk, hogy újra békebeli hangulat uralkodott az utóbbi éveket nagyon megszenvedő városban…
Ezt a hangulatot erősítette az is, hogy újabb sportkörök alakultak. Április 24-én zászlót bontott a Kaposvár-Donnervárosi Levente Testedző Egyesület, amelynek elnöke idősebb Takáts Gyula polgári iskolai tanár volt. (A díszelnöknek is megtett Tankovics János nemzetgyűlési képviselő megnyitóbeszédében „éltette a donnervárosi ifjúságot, és ecsetelte annak a sportra való hivatottságát”.) Decemberben a Kaposvári Munkás Testedző Egyesület, a KMTE is újjáalakult. Az egylet intézőbizottságának titkárává – a korabeli sajtó szerint jegyzőjévé – egy Nagy Imre nevű fiatalembert választottak meg… A kommunista párt által Oroszországból hazairányított majdani kormányfő 1921. május végén, a csóti szűrőtáborban eltöltött két hét után érkezett meg szülővárosába. Jöttét nem kísérte nagy felhajtás, amit aligha bánt különösebben, mert ez azt jelentette, hogy a rendőrség még nem figyelt fel rá.
Viszont az a férfiú, aki néhány nappal később, június 4-én kereste fel a somogyi székvárost, korántsem maradt ilyen észrevétlen. Horthy Miklósról van szó, aki éppen a trianoni békediktátum első évfordulóján látogatta meg másodszor Kaposvárt. Szó, ami szó, Nagy Imrét az imént nem fogadták így: a különvonattal érkező kormányzót Sárközy György főispán köszöntötte az állomáson, a város díszközgyűlést tartott, a Kossuth-szobornál és a vármegyeházán beszédek hangzottak el, a Turul Szállóban díszebédet adtak. Még csapatszemle és sportünnepély is szerepelt a programban.
Mivel úgyis a politikusoknál járunk, fejezzük be krónikánkat (akárcsak 1920-as fejezetünket) gróf Apponyi Alberttel. A hetvenötödik születésnapját és ötvenéves közéleti munkásságát ünneplő volt képviselőházi elnököt, egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert 1921. május 19-én választották meg Kaposvár díszpolgárává. Egyúttal elhatározták, hogy a Rózsa utcát róla, a János (a későbbi Dózsa György) utcát pedig gróf Tisza Istvánról nevezik el.