Amikor fogalommá feketedett a szó: Trianon (Kaposvár 1920-ban)
Augusztus 8-án a kommün egy évvel azelőtti bukását a főtéren ünnepelték a kaposváriak, de az elmúlt időszak még erre az évre is árnyékot vetett. Az újjászerveződött szociáldemokrata párt ismét bekapcsolódott a legális politikai életbe az immáron több mint huszonkilencezer lelkes városban, engedélyt is kapott választási gyűlések tartására – feltéve, ha nem folytat bolsevik propagandát. 1920 januárjában egyébként Ereky Károlyt, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának jelöltjét választották meg Kaposvár nemzetgyűlési képviselőjének.
A székváros irányítását ugyanekkor megnehezítette, hogy 1917 tavasza óta üres volt a polgármesteri szék. Ráadásul dr. Kovács Soma helyettes polgármestert az a vád érte, hogy közéleti szerepet vállalt a politikai felfordulás idején, ezért 1920 márciusában a belügyminiszter felmentette tisztségéből, s helyette dr. Szopkó István körmöcbányai tanácsnok vette át a város vezetését. (Két év múlva aztán ismét dr. Kovács Soma lett a polgármester helyettese.)
Az iskolák világát is elérte a proletárdiktatúra bukása utáni megtorlás. A kaposvári királyi törvényszék május 12-én ítéletet hozott több letartóztatott tanár ügyében: Hudra László négyévi fegyházat, Vajthó Jenő másfél évi, Szentes Béla nyolc hónapi börtönt kapott. A júliusban öt évre ítélt Rádai Gyulától Bársony János tanár vette át a felső kereskedelmi iskola vezetését.
Az iskolákban fúvó új szelek viszont a cserkészmozgalmat is felélesztették. Először (1920 elején) abban az intézetben bontottak zászlót a cserkészek, ahol az első kaposvári csapat még a nagy háború előtt létrejött: a polgári fiúiskolában. A 84. számot és a Berzsenyi nevet kapták, a parancsnoki tisztet Takáts Gyula tanár (a költő édesapja) töltötte be. Márciusban – Papp Gyula tanár vezetésével – megalakult a főgimnázium Széchenyi nevű, 29. számú csapata is, s a Magyar Cserkész Szövetség már ebben az évben kerületi központot állított fel Kaposváron.
Ősszel a budapesti Képzőművészeti Főiskolának is lett egy kaposvári születésű oktatója: Vaszary János festőművész. Ezzel mind a saját pályáján, mind a fiatal művésznemzedék képzésében fontos időszak kezdődött. Kaposváron pedig augusztus 30-án készült el az az örökösödési szerződés, amelyben Rippl-Rónai Ödön a vármegyére hagyta művészeti gyűjteményét. Ez alapozta meg múzeumunk képző-, iparművészeti és néprajzi anyagát. Novemberben Kaposváron alakult meg a somogyi művészek és műbarátok Vörösmarty Irodalmi Társasága, és Prohászka Ottokár (1858–1927), a nagy hírű székesfehérvári püspök több ízben tartott előadást a vármegyeház nagytermében világnézeti kérdésekről.
Tavasszal ugyanitt, a megyeházán alakult meg – dr. Polgár Kálmán ügyész elnökletével – a nagy jövő előtt álló Turul Sportegyesület. A Turul sporttelepét az akkori Honvéd téren alakították ki Hajós Alfréd építész, az első magyar olimpiai bajnok tervei alapján – a sok sportcsatának helyet adó telep mint Dózsa-pálya szűnt meg 1979 nyarán.
A közelben 1920 októberének végén megkezdték a hozzánk menekült vagonlakók elhelyezésére szolgáló kislakások építését. A háború utáni állapotokra az is jellemző, hogy februárban adományokat gyűjtöttek Kaposváron a szűkölködő rendőröknek…
Ezek a bajok azonban eltörpültek – mert átmenetinek tűntek – a Franciaországban készülő tragédia mellett. Január 18-án, miután nyilvánosságra került a számos színmagyar terület elvesztésével fenyegető békeszerződés tervezete, a kaposvári főtéren népgyűlést tartottak, a középületekre és a magánházakra gyászlobogókat tűztek ki, s a város nevében tiltakozó táviratot küldtek Huszár Károly miniszterelnökhöz. Napokon keresztül a szórakozóhelyek is csukva voltak, s az újságok gyászkeretes címoldallal jelentek meg. Június 4-én pedig bezártak az üzletek, s nemcsak a nyilvános helyeken hallgatott el a muzsikaszó, hanem csend volt a magánházaknál is. Egyedül a harangok zúgtak. „Az egész ország, így Kaposvár is ökölbe szorított kézzel, némán gyászol e napon” – írta az Új-Somogy című napilap.
A párizsi magyar tárgyalóküldöttség vezetőjét 1920. december 15-én Kaposvár látta vendégül. Magas kora ellenére mint „friss szellemű prófétát, az ország legtündöklőbb politikai vezércsillagát” mutatták be a helyi lapok gróf Apponyi Albertet (1846–1933), aki a honpolgári kötelességekről tartott előadást – a fehérterror felszámolása, a szélsőségek elutasítása jegyében. „Az az állam, ahol az ilyen dolgok napirenden vannak – mondta az államférfi a zsúfolásig megtelt kaposvári színházban –, semmiképpen sem lehet Kelet-Európában a nyugalom és béke tényezője. Ki kell küszöbölnünk továbbá az antiszemita demagógiát, melynek brutalitásai érzékeny károkat okoztak államiságunknak.” (Új-Somogy, 1920. december 17.)