Kávéházunk Vaszary, utcánk meg sétáló (Kaposvár 1987-ben)
Ez évben jó idők jártak nálunk a víztornyokra: Toponáron felépült a 200 köbméter térfogatú „aquaglóbusz”, és a Kecel-hegyen egy jóval nagyobb kapacitású építmény kivitelezésébe is belefogtak augusztus 6-án. Sőt: a Compack Kereskedelmi Vállalat és a Ferroép kisszövetkezet szakemberei – éjjel-nappal dolgozva – 27-ére teljes, 27,5 méteres magasságában felhúzták a tölcsér alakú keceli víztornyot. A szerelési munkákkal persze még nem végeztek.
Nem sokkal távolabb (szintén a Kecel-hegyen) és nem sokkal később (szeptember elején) a speciális általános és szakiskolában is megkezdődött a tanítás. A hajdani kisegítő iskola új otthonának avatóünnepségét azonban – sok évtizedes, de már nem sokáig gyakorolt kaposvári szokás szerint – a város „felszabadulásának” évfordulóján, december 2-án tartották meg.
Maradjunk még az oktatásnál, mert ez mindig hálás téma. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karán néhány nappal korábban, november 20-án avatták fel a konferencia-központot és a sportcsarnokot, 1987. augusztus 31-én pedig három kaposvári iskolát is meglátogatott dr. Köpeczi Béla (1921–2010) művelődési miniszter. Ekkor a Munkácsy-gimnáziumot, a Toldi Miklós utcai általános iskolát és a tanítóképzőt kereste fel, s az év elején is ő mondta az avatóbeszédet, amikor dr. Gyergyai Albert (1893–1981) nagybajomi születésű irodalomtudós nevét vette fel a Damjanich utcában működő középiskolai kollégium.
A Kereskedelmi Szakközépiskola, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola meg gróf Széchenyi István nevét viselte 1987. március 14-étől. Az ünnepi szónok, dr. Kanyar József levéltár-igazgató itt már „új reformpolitikánk időszakát” emlegette. (Már az is az idők változását mutatta, hogy egymás után két oktatási-nevelési intézményt neveztek el nálunk olyan személyről, aki nem tartozott a kommunista mitológia ikonikus alakjai közé…)
„A legnagyobb magyar” édesapja, gróf Széchényi Ferenc (az egykori somogyi főispán) szintén ezekben a hónapokban kapott mellszobrot Kaposváron; Gera Katalin alkotását 1987 januárjában leplezték le a Kereskedelmi és Hitelbank ügyfélterében. A Magyar Nemzeti Bank kaposvári fiókja is érdekes tárgyakkal gyarapodott ebben az esztendőben, a két évtizedes államfői működése után júniusban nyugdíjba vonult Losonczi Pál (1919–2005) ugyanis a Somogy Megyei Tanácsnak ajándékozta államfői kitüntetéseit és a külföldi útjain ajándékba kapott egyéb dísztárgyakat, amelyeket egyelőre a banktrezorban helyeztek el.
Akkor még aktív politikustársai közül áprilisban Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese látogatott a megyeszékhelyre, hogy megnézze magának a Tungsram Rt. elektronikai gyárát, augusztusban pedig Grósz Károly miniszterelnök vett részt a somogyi párt-végrehajtóbizottság, valamint az országgyűlési képviselők megyei csoportjának ülésén. 1987. november 7-én aztán felavatták a Forradalmárok terét. A kaposvári Lenin-szoborcsoport körül kialakult tér a „nagy októberi szocialista forradalom” 70. évfordulója alkalmából kapta a nevét.
E betonsivatagnál sokkal hangulatosabb közterület volt az öthektáros Búzavirág park, amelyet ugyancsak 1987-ben hoztak létre. A Színház park is szépült, ahol június elején felállították Gera Katalin Tündérrózsa című díszkútját. S mind közül talán a legnagyobb horderejű változás: elkészült a sétálóutca. Egy 394 méter hosszú utcarész csinosításával végeztek; a főutcának ezen a szakaszán szeptember végén állt már a negyvenkilenc kandeláber. Lőrincz Ferenc építész nagyrészt ezért a munkájáért kapta meg 1991-ben az Ybl Miklós-díjat és kollégája, Kampis Miklós 2001-ben a Kossuth-díjat. A sétálóutca elkészültének örömére 1987. október 16-án tartottak ünnepséget a Dorottya házban, az akkori Csokonai fogadóban.
Néhány nap múlva az Április 4. (azaz a Zárda) utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán megnyílt egy másik „vendéglátóipari egység”: 1987. november 5-e a Vaszary kávéház születésnapja. (A SÁÉV építette fel Rádóczy László építész tervei alapján.)
Ez évi építményleltárunkban persze az RSG-csarnoknak is helye van: az Arany János utcai sporttelepen július 2-án adták át a ritmikus sportgimnasztikázók első hazai csarnokát.
És még egy nagy sportos pillanat: a Kaposvári Dózsa férfi-röplabdacsapata a Honvéd Nógrádi SE elleni székesfehérvári győzelmével 1987. május 23-án jutott fel az NB I.-be. (Edzőjük Laszczik Iván volt.) Az együttes a következő szezonban mint Kapos Volán Dózsa vonult ki a pályára, később pedig újabb neveken (Kaposvári Somogy SC, Kaposvári Röplabda Club, Balatel, Pini, Kométa, Diamant, Kaposvári Röplabda SE, Fino) vonult be Kaposvár sporttörténetébe…