Piacsek bácsi nem a vízre esküdött (Kaposvár 1907-ben)
Van két középületünk, nem is messze egymástól, amelyeknek építését nagyrészt ebben az évben fejezték be. Ráadásul a kivitelezők is ugyanazok voltak: Fejér Lajos és Ritter Ignác építészek. Abban viszont már nem vagyunk biztosak, hogy a századelő polgárai belülről is olyan lelkesedéssel szemlélték-e mindkettőt…
Az egyik ugyanis az Igazságügyi Palota volt, amelynek „befejezési bizonylatát” 1907. július 23-án állították ki. A törvényszék és a járásbíróság már októberben beköltözött, noha a szükséges hiánypótlások miatt a következő év elejére csúszott a hivatalos átadás.
Innen valamivel északabbra folyt – mondhatni: nemzetközi összefogással – a református templom építése. Az orgonát pécsi cég, a belső berendezést szombathelyi mester készítette, a toronyóra Budapestről került Kaposvárra. A tervezőt még az előkészületek idején németországi tanulmányútra küldte a gyülekezet, a templom burkolóanyagát, az égetett vörös téglát pedig Szlavóniából hozatták. 1907. augusztus 25-én ünnepélyesen feltették a csillagot a toronyra, és novemberben már az első presbiteri gyűlést is megtartották az új paplakban. A templom december 15-ére készült el, de a felszentelés ezúttal is az új évre maradt.
Ha már ennyire belelendültünk az építkezésekbe (írni persze könnyebb róluk, mint a téglát hordani), megemlítjük, hogy júliusban elkezdődött és valószínűleg még az ősszel be is fejeződött a főtéri pénzügy-igazgatóság kétemeletesre bővítése. (A várostörténeti irodalomban más dátum gyökeresedett meg, de mi kössünk barátságot az 1907-es évszámmal.) Az épület eredetileg gimnáziumként szolgált; reinkarnációja ma is látható a Kossuth-szobor mögött.
Ahogy már említettük: gimnáziumunk az előző század végén az Eszterházy (a mai Bajcsy-Zsilinszky) utcába költözött, ahol 1907 szeptemberétől Nagy Imre, a későbbi kormányfő is a tanulója volt. Imre 1912-ig járt ide, négy és fél osztályt végezve el.
A gimnázium akkor már több mint egy évszázados múltra tekinthetett vissza. A csupán néhány éve létesült kaposvári polgári fiúiskola (a mai Berzsenyi-iskola) ilyesmit persze nem tudott felmutatni, de azért keményen dolgozott saját hagyományainak megteremtésén. 1907. június 8-án, a királykoronázás negyvenedik évfordulóján „ifjúsági zászlójukat” is felavatták. Gálos Ferenc igazgató a következő méltóságteljes szavakkal fejezte be ünnepi beszédét: „E zászló rongyos lehet még, de szennyes soha!” (Somogyi Hírlap, 1907. június 9.) Nem sokkal később, szeptember 1-jén Kaposvár városa a saját kezelésbe vette a tanintézetet, amelyet addig a Kaposvári Polgári Iskolai Egyesület tartott fenn.
A kis Nagy Imrével és a koronázás évfordulójával már tettünk néhány bizonytalan lépést a politika irányába. A kaposvári munkások több lépést is tettek, és ezt most szó szerint lehet érteni. Az általános és titkos választójog érdekében tartott országos sztrájkhoz kapcsolódva népgyűlést és tüntető felvonulást akartak rendezni október 10-én, ezt viszont a rendőrkapitány betiltotta. Így a munkások azt találták ki, hogy negyven-ötven fős csoportokban sétára indulnak, mintegy véletlenül. „Csöndesen, minden rendzavarás nélkül járkáltak az utcákon, gondosan figyelve arra, hogy még a járókelőket se zavarják. Ettől a tüntető sétától szörnyűségesen megrémült a rendőrség. Nyomban telefonáltak a közös kaszárnyába, ahol az egész legénységet már készenlétben tartották. […] A fegyveres hatalom megjelenésére a munkások mindenütt elhagyták az utcákat, és kiadták a jelszót, hogy tartózkodni kell mindenféle tüntetéstől. A kivonult katonaságnak nem is akadt dolga, és a rendőrök hiába lődörögtek az utcákon, nem akadt egyetlen ember se, akit bekísérhettek volna.” (Somogyvármegye, 1907. október 12.)
A kaposvári rendőrök képzettsége rohamosan fejlődött akkoriban: a városi tanács szeptemberben elhatározta, hogy ezután dzsiudzsicura is oktatni kell őket (!). De nemcsak ők, hanem a tűzoltók is sajátos feladatot kaptak: 1907. május 11-én hatályba lépett a város utcáinak állandó tisztán tartásáról és öntözéséről szóló szabályrendelet, amelynek végrehajtásával a boldogtalan helyi tűzoltóságot bízták meg…
Lehetséges, hogy mindez a városi vízvezeték üzembe helyezésével függött össze, amiről január 31-én tárgyalt a kaposvári közgyűlés. Ekkorra a középületeket és a magánfogyasztók nagy részét már bekapcsolták, kilenc közkutat és száznyolcvan tűzcsapot pedig közhasználatra bocsátottak.
Persze olyan kaposváriak is akadtak, akiket nem a víz lelkesített. Rippl-Rónai József ebben az évben festette meg Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című képét, életművének egyik meghatározó alkotását…