Kossuth fiának áldásával (Kaposvár 1906-ban)
Ezúttal színes hírekkel indítjuk a krónikát, gondosan ügyelve rá, hogy igazán fajsúlyos, várostörténeti jelentőségű információ ne keveredjen közéjük. Ez volt az az esztendő, amikor pincérszakiskola és mérleggyártó üzem létesült Kaposváron, a városházán alakuló gyűlést tartott a baromfihizlaló részvénytársaság, a kórház pedig röntgenkészüléket rendelt a Siemens cégtől (de az csak a következő évben érkezett meg). És azon a tenyészállatvásáron, amelyet a Somogy Megyei Gazdasági Egyesület 1906. május 28-án rendezett a Honvéd téren (nagyjából ott, ahol most a Berzsenyi park található), Kaposvár város 200 koronás díját a göllei Fekete Árpád kapta meg kiváló üszőjéért. Igen, jól gondolják: ő a majdani író, Fekete István édesapja.
Az akkor csak hatéves Pistáról persze még senki sem sejtette, hogy Jókai Mór után minden idők legolvasottabb magyar írója lesz, Ady Endrének viszont éppen 1906-ban jelent meg Új versek című kötete. Azért említjük ezt, mert Ady előszavával egy másik könyv is kikerült a nyomdából 1906 nyarán, ezúttal Kaposváron. Három szerző verseit és novelláit tartalmazta (a címe is ez volt: Hárman), míg a borítóját Rippl-Rónai József rajzolta.
Jeles festőnk számára azonban másról lett igazán emlékezetes ez az év. Egy hónappal azután, hogy befejeződött első kaposvári gyűjteményes tárlata, már a negyedik budapesti kiállítását nyitotta meg a negyvenötödik évében járó művész. Az időpont 1906. február 1-je, a helyszín a Könyves Kálmán Szalon, a siker pedig átütő volt: a 318 kiállított kép nagyobbik részét (188-at), s a tárlatot követő aukción az összes (ott 381) művét eladta. Két év múlva volt miből megvásárolnia a Róma villát… Földijének, Vaszary Jánosnak egyébként néhány hét múlva, 1906. március 25-én nyílt meg – a budapesti Nemzeti Szalonban – az első önálló gyűjteményes kiállítása, amely szintén nagy erkölcsi és anyagi sikert aratott.
Rippl-Rónaink élete kezdett egyenesbe jönni. Május 7-én Budapesten feleségül vette élettársát, Lazarine Baudriont, akit még 1888-ban ismert meg francia földön. Az is ezen a tavaszon történt (március 15-én), hogy a Kaposvári 48-as Függetlenségi Kör helyiségében ünnepélyesen leleplezték Kossuth Lajos arcképét, amely ugyancsak az ő alkotása volt.
A kör tagjai októberben személyesen is találkozhattak a nagy politikus idősebbik fiával, amikor a Kaposvárra látogató Kossuth Ferenc (1841–1914) kereskedelemügyi miniszter megáldotta a zászlajukat. A hírek szerint a szocialisták igyekeztek megzavarni az ünnepséget.
Zaklatott időszak volt biz ez, amely nem szűkölködött a színpadias jelenetekben. 1906. április 3-án például azt figyelhették meg a kaposváriak, hogy a vasútállomás és a vármegyeháza között katonák és csendőrök látják el Szulyovszky Dezsőnek, Somogy és Zala vármegye királyi biztosának védelmét, miután a nagy ellenérzésekkel fogadott politikus a pesti gyorsvonattal megérkezett a megyeszékhelyre. Mindez azonban nem oldotta meg a kényes helyzetet: a vármegyei közgyűlés tagjai a Kossuth-nótát énekelve kivonultak a teremből, megakadályozva, hogy a királyi biztos szóhoz jusson. Szulyovszky hamarosan el is hagyta a várost.
Az a díszgyűlés már sokkal nyugodtabb légkörben zajlott, amelyet II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozatala alkalmából október 28-án tartott a városháza dísztermében Kaposvár város közönsége. Rákóczi érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták, s elhatározták, hogy a „nagyságos fejedelem” és Thököly Imre koporsójára – tehát Kassára és Késmárkra – koszorút küldenek. A nagy újratemetés ma is élő emléke, hogy ugyanez év decemberében Rákóczi térnek nevezte el a Gabonapiacot a városi képviselő-testület.
A sztrájkok persze 1906-ban is hozzátartoztak a közélethez. Az év folyamán 680 kaposvári munkás vett részt ilyen akciókban, összesen 3560 munkanap kiesését okozva. Április 9-én az Igazságügyi Palota építésén dolgozó munkások is sztrájkba léptek.
De nem csak a törvényszék palotája volt épülőfélben: november 12-én megkezdték az új, az elsőnél nagyobb (ma is álló) református templom építését. És sok minden már el is készült a látványosan fejlődő Kaposváron. Szeptember 9-én felszentelték az új Róma-hegyi kápolnát (a 18. század második felében épült régit lebontották), s öt nap múlva felavatták a kibővített Berzsenyi utcai zsinagógát. November 7-én átadták a zárda udvari, emeletes épületszárnyát, és 20-án a Toponári út Deseda-völgyi részén üzembe helyezték Kaposvár első vízműtelepét.
A Kontrássy és a Zárda utca sarkán szintén 1906-ban épült fel a Kaposvári Segélyszövetkezet székháza – az az épület, ahol most a Somogyi Hírlap szerkesztősége lakik. A pártállami várospolitika azonban ezt a szép, szecessziós házat is teljesen átépíttette – azaz elfuserálta – az 1960-as években, akárcsak a közeli Korona Szállót…