Egy hosszú mondat Illyés Gyuláról (Kaposvár 1983-ban)
Néhány apró lépéssel megint közelebb került a belváros ahhoz, amilyennek ma ismerjük. Az év legelején tizennégy kisiparos és kiskereskedő költözött a Somogy Áruházzal szemben épült üzletsorra, s február 3-án megnyílt a Bizományi Áruház Ady Endre utcai üzlete.
Az Ipari Szakközépiskola Roza Pál szakoktató vezette lakatosszakköre is ebben az évben fejezte be a Kossuth tér régi kandelábereinek helyreállítását. Két éven át jórészt erről a páratlanul szép és páratlanul nehéz feladatról szóltak a szakkör kedd délutánjai; a diákok régi fotók után kutattak, és még Z. Soós István festőművész vázlatait is elővették. Az öntési munkákhoz azért segítséget kaptak a Kaposvári Villamossági Gyártól és a Finommechanikai Vállalattól. Az eredmény máig látható, és a kandeláberek talapzatán olvasható is.
Apropó, iskolák: a Gárdonyi Géza Általános Iskola, amely kinőtte Cseri úti épületét, 1983-ra a Madár utcában talált új fészket magának. Szeptembertől már itt folyt az oktatás, de a hivatalos átadásra csak december 2-án délelőtt, tehát Kaposvár „felszabadulásának” évfordulóján kerítettek sort az iskola aulájában. A tantestületet ekkor Jordanics József vezette.
A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán történtek viszont – legalábbis „pártos” szemmel nézve – nem voltak egészen problémátlanok. 1983. április 20-án ugyanis a főiskola kollégiumában műsorral emlékeztek az öt nappal azelőtt elhunyt Illyés Gyulára. Papp Árpád költő-műfordító itt elhangzott felszólalása egy sokszorosan összetett mondat volt, amivel nyilvánvalóan az Egy mondat a zsarnokságról című Illyés-versre utalt. A költemény hatásosan és lényeglátóan leplezi le a kommunista diktatúra természetét, ezért az 1956-os forradalom napjaiban terjesztették is – s éppily természetes, hogy a Kádár-korszakban tiltott irodalom volt. A történteket utóbb összefoglalva Papp Árpád nemcsak Illyés nagyságára, hanem a pártemberek törpeségére is emlékezhetett, „hiszen a helyi újság még az ilyenkor szokásos »az emlékműsorban részt vettek« névsorból is kihagyott, s nem talált említésre méltót a gondolataim között”. (Papp Árpád: Szívgyökér. Régi és új írások, 1954–2008. Békéscsaba, Typografika, 2009. 108–109. p.) Az elvtársi homlokok ráncai még jobban elmélyülhettek, amikor a hallgatók mozgalmat indítottak annak érdekében, hogy Illyésről nevezzék el a tanítóképzőt…
A pártállami politika egyhangúságát más is megtörte 1983-ban. Az, hogy október 26-án Kaposvárra látogatott Losonczi Pál, a Politikai Bizottság tagja, az Elnöki Tanács elnöke, még nem keltett különösebb feltűnést, mivel köztudott volt, hogy az államfő somogyi származású. Egy másik politikus vizitje azonban már biztosan nem számított mindennapos eseménynek: április 5-én a megyei pártbizottságon Varga Péter első titkárral, majd a megyei tanácson Sugár Imre tanácselnökkel tárgyalt Harry Earl Bergold, az Egyesült Államok budapesti nagykövete.
Nemzetközi kapcsolataink palettája tovább színesedett, mert október 18-án kubai nők százkét fős csoportja érkezett a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárába, hogy megtanulja a fonószakmát. (1985–86-ban vietnamiak és újabb kubaiak jöttek.)
Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy 1983 áprilisában nemzetközi ifjúsági eszperantótalálkozót rendeztek Kaposváron, melynek során a Töröcskei-erdőben felavatták a felújított Eszperantó-forrást. Egyébként nem sokkal később, május 30-án a Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesülete is megalakult.
A sportéletben azonban – nyilván nem orrolnak meg érte a derék természetjárók – egy ennél is emlékezetesebb esemény történt 1983 tavaszán, hiszen április 29-én ünnepélyesen felavatták az új Városi Sportcsarnokot. Buda István, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke mondta a megnyitóbeszédet, Hevesi András, a Csiky Gergely Színház karnagya szignált is komponált erre az alkalomra, az ünnepi műsor narrátora pedig Spindler Béla színművész volt.
És egy hét múlva feljutott az NB I.-be a SÁÉV SC kosárlabdacsapata. Simon Károly edző legénysége május 6-án a Zalaegerszegi Főiskola együttesét győzte le Kaposváron 111:89-re.
1983. augusztus 17-én viszont elvesztettünk egy olyan embert, aki fiatalkorában kiváló talaj- és szertornász volt, sőt testnevelő tanári diplomával is rendelkezett: elhunyt Együd Árpád néprajzkutató. „Eggyel kevesebb lett a száma azoknak, akiknek szelleme utat világított nekünk, és melegüknél elmúlt didergésünk. Apró alakja, gyűrötten markáns arca, derűt csillanó szeme még itt van előttünk; nehéz nem élőként gondolni rá. Hogy milyen nagy volt ez a kicsi, fekete ember, azt tudtuk, és a következő évtizedek még inkább tudatosítják majd bennünk.” (Somogyi Néplap, 1983. augusztus 19.)