Egyre jobb a természetünk (Kaposvár 1982-ben)
A Csiky Gergely Színház folytatta sikersorozatát Peter Weiss Marat halála című darabjával; szeptember végén bemutatta a belgrádi nemzetközi színházi fesztiválon – meg is nyerte vele mindhárom fődíjat. Arról már szóltunk, hogy a politikailag igen kényes előadás miképpen borzolta a pártállami idegeket, de a teátrum ez évben új lehetőségeket is talált az elvtársak – meg persze a közönség – szórakoztatására. Babarczy László rendezésében 1982. február 26-án vitték színre Kaposváron Shakespeare III. Richárd című drámáját, ami a néhány héttel korábban történt lengyelországi puccs miatt szintén aktuálpolitikai jelentőséget kapott. „A pártvezetés előtt sem maradt rejtve, hogy Richmond hercege, amint VII. Henrikként egy mai zöld katonai egyenruhában átvette a hatalmat, Jaruzelskit parodizálta.” (Eörsi László: „Megbombáztuk Kaposvárt”. Budapest, Napvilág, 1956-os Intézet Alapítvány, 2013. 86. o.)
Ezzel még nem merült ki az 1982-es kulturális leltár. Március végén a Csiky művésze, Csákányi Eszter megkapta a Jászai Mari-díjat, s azon a Kodály Zoltán-emlékesten, amelyet szeptember 27-én rendeztek a megyei könyvtárban, két ismert operaénekes, Pitti Katalin és Leblanc Győző is fellépett. November 25-én pedig Fekete Istvánról emlékeztek meg a Mezőgazdasági Főiskolán, s a nagy érdeklődéssel kísért rendezvényen mások mellett Fekete Istvánné Piller Edith beszélt a természetbúvár író életéről, munkásságáról és a városhoz fűződő emlékeiről. „Soha nem lett városi ember – mondta az özvegy. – Lélekben mindig az a göllei gyerek maradt, akinek műveiből megismertük.” (Somogyi Néplap, 1982. november 27.)
Valószínűleg véletlen volt az egybeesés, de megkomponálni sem lehetett volna jobban: a Latinca Sándor Művelődési Házban ugyanezen a napon alakult meg – Bakonyi János elnökletével – a KPVDSZ Kaposvári Vörös Meteor Természetbarát Egyesülete. (A KPVDSZ annyit tesz, mint Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete.) A Meteor előtti „Vörös” jelzőt néhány év múlva aztán leradírozta a rendszerváltozás.
De már 1982-ben is fontosak voltak a nevek. Január 1-jével bővítette tevékenységi körét a Somogy–Zala Megyei Élelmiszer- és Vegyiáru-nagykereskedelmi Vállalat, amely már a kiskereskedelemre is megkapta a jogot. Egyúttal új névre is szert tett: Balaton Élelmiszer- és Vegyiáru-kereskedelmi Vállalat, amely egyszerűbben így hangzott: Balaton Füszért…
Mi azonban térjünk vissza a természetbe, mert a város környéki parkerdőkben is egyre több volt a változás. Sajnos nem mindig jó irányban; május 16-án például leégett a Spartacus Sportegyesület Napsugár nevű turistaháza a Gyertyános-völgyben. Az újonnan kialakított Töröcskei-parkerőben viszont turistaemlékművet állított fel a Kaposvári Városszépítő Egyesület és a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség. A Merendy József által tervezett emlékmű avatására 1982. április 25-én kerítettek sort, míg a Vándor-forráséra és az új menedékházéra május 29-én. Utóbbi napon a Töröcskei-erdőben rendezték meg a Magyar Természetbarát Szövetség Társadalmi Erdei Szolgálatának tizenhetedik országos találkozóját.
Szeptember 23–24-én pedig a városszépítő egyesületek tartottak országos találkozót Kaposváron, annak bizonyítékaként, hogy az épített környezet esztétikája sem kevésbé jelentős kérdés. November 8-án lakossági részvétellel rendeztek vitát a Fő utca sétálóutcává alakításáról a városháza nagytermében, s a ma is látható régi (1910-ben készült) gőzmozdonyt szintén ekkortájt – december 16-án – állították ki a kaposvári vasútállomáson.
Árnyalta viszont a városszépítő munkáról kialakítható kedvező képet, hogy a Lenin (a korábbi és későbbi Szent Imre) utcában ugyanebben az évben készült el a megyei rendőr-főkapitányság és mellette az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának új székháza. (A rendőr-főhadiszállást 1982. augusztus 17-én Horváth István belügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is meglátogatta.) A „megbonthatatlan”, szilárd bástya képzetét keltő komplexum felépítésével végleg megszűnt a Dózsa-sportpálya, amely korábban a Turul, a Somogy FC, majd a KMTE otthona volt.
De ha már a sportot hoztuk szóba: az is 1982-ben történt, hogy a Damjanich utcai Középiskolai Kollégium kispályás labdarúgócsapata megnyerte a Magyar Ifjúság Kupát – s a győzelem jutalmaként az együttes elutazhatott a spanyolországi világbajnokságra. Aranylábú kaposvári fiaink ott voltak Alicantéban is, ahol a magyar válogatott június 18-án megütközött az aktuális világbajnok Argentínával. Azt a mérkőzést ugyan elveszítettük, de a találkozóra igyekvő földieink összefutottak Puskás Öcsivel, és barátságosan elbeszélgettek vele…