Dorottya kisasszony és a város szépüléséért (Kaposvár 1979-ben)
Talán leghelyesebb, ha krónikánk e fejezetében először a korábbra nyúló szálakat varrjuk el, tehát azokról a beruházásokról szólunk, amelyeket nem 1979-ben indítottak, de ekkor fejeztek be. Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter március 31-én avatta fel a keleti ipartelepen épült új tejüzemet, a Mező Imre utcában pedig június végén adták át a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának Kaposvári Nehézgépgyárát. Utóbbi üzemet három héttel azelőtt Lázár György (1924–2014) miniszterelnök is meglátogatta.
Romány Pál december elején ismét csak egy kaposvári avatóünnepségre volt hivatalos (az ilyesfajta terheket végül is el lehet viselni): ezt a Húskombinát új sonkakonzervüzeménél rendezték. Az exportüzemnek is nevezett egységet osztrák fővállalkozó építette, s az ünnepségen Johannes Balzer, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete is részt vett. Hozzáértők szerint a pártállami idők Magyarországán ez volt az első olyan tőkés beruházás, amelyet – részben hazai alvállalkozókkal dolgoztatva – külföldről irányítottak.
A vezető politikusok vizitjeit fejezzük be azzal, hogy a kíváncsi Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának hírhedt tagja a Kaposvári Ruhagyárba kopogtatott be április 19-én.
De tényleg hagyjuk a politikusokat, mert más hírességek is eljöttek hozzánk ebben az évben. Február végén ismét a Csiky Gergely Színházban vezényelt Kobajasi Kenicsiró (ezúttal az Állami Hangversenyzenekart dirigálta), és szeptemberben Ránki Dezső zongoraművész adott koncertet a Latinca Sándor Művelődési Központban. Október folyamán igazán nagy volt a vendégjárás: Amerigo Tot szobrászművész a Róma villával ismerkedett, Nemeskürty István történész-filmesztéta a megyei bíróságon, László Gyula régészprofesszor a múzeumban tartott előadást, míg Váradi Hédi színésznő a MÁV-nevelőintézetben lépett fel. Novemberben Wichmann Tamás világbajnok kenus élménybeszámolója hangzott el a Kilián György Művelődési Központban, egy hónapra rá pedig a nyolcvanéves Bárdos Lajos tiszteletére a zeneszerző részvételével rendeztek hangversenyt a Munkácsy-gimnázium aulájában.
A nemrég megnyílt Rippl-Rónai Emlékmúzeum vonzereje változatlanul hatott: nemcsak Amerigo Totot csábította ide, hanem Pozsgai Imre kulturális minisztert (május végén), sőt Lázár kormányfőt is, aki június elején – mielőtt elment volna a Csepel kaposvári gyárához – először a megyei múzeumot és a Róma villát kereste fel.
Néhány további emlékmorzsa az év kulturális életéből: február 9-én dr. Kovács Ferenc városi tanácselnök a Dorottya ház kapualjában felavatta Gera Katalin szobrászművész Dorottya-domborművét (amely a névadó vénkisasszony megszépülését ábrázolja), és a Magyar Televízió október 12-én bemutatta a Takáts Gyula költőről készített portréfilmet. Gothár Péter szintén 1979-ben lett a Csiky Gergely Színház főrendezője, amint egy Török Tamás nevű fiatal tanár is ekkor alapított diákszínpadot az 512. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Ebből jött aztán létre a Déryné Vándorszíntársulat…
De nem csak az 512-es háza táján történtek kívánkoznak az iskolatörténet lapjaira. 1979 nyarán a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, az év végén az immáron hetvenöt éves (egykor Anna-iskolaként világra jött) Tóth Lajos Általános Iskolában adtak át új tornacsarnokot. Áprilisban még dudaiskolát is indított a megyei művelődési központ – a legnagyobb „dobás” azonban kétségkívül a Gyakorló Általános Iskola új, huszonnégy tantermes épületének átadása volt, amire a szeptember 3-i tanévnyitó ünnepségen került sor. (Bár akkor még nem fejezték be teljesen az építkezést.) Persze itt is dr. Kovács Ferenc tanácselnök mondta az avatóbeszédet. A kereszt alakú gyakorlóiskola mind megjelenése, mind a beruházás értéke miatt kiemelkedett a környék építményei közül, noha azzal is számolni kellett, hogy ettől fogva megnőtt a földrajzi távolság a belvárosi tanítóképző és a Béke–Füredi lakótelepen álló általános iskolája között.
Mint láttuk, ekkoriban is sok minden változott Kaposváron, ahol a polgári gondolkodásmód egyfajta újjáéledését tükrözte, hogy mind nagyobb figyelem irányult a lakókörnyezetre. Nem volt tehát véletlen, hogy 1979. november 26-án – a városháza nagytermében, a hajdani Szépítő Egyesület utódaként, dr. Tarján Lászlóné erdőmérnök elnökletével – megalakult a Kaposvári Városszépítő Egyesület. „Csak most derült ki, mennyi kaposvárinak szívügye az utcák, terek, parkok tisztasága, az épületek csínja, az észszerű közlekedés, a tiszta levegő és egyáltalán: jobb, emberibb környezetünk, amiért mindannyiunknak tenni kell.” (Somogyi Néplap, november 27.)