A sörházat bíróságra cseréltük (Kaposvár 1901-ben)
Mozgalmas idők voltak ezek! Az október 2-án tartott országgyűlési választások alkalmával például zavargásokra került sor Kaposváron; a tömeget a csendőrség és a katonaság szórta szét, a rendőrség többeket letartóztatott. (Amúgy a függetlenségi Matolcsy Józseffel szemben a szabadelvű párti Vörös László államtitkár nyert a kaposvári választókerületben.)
Persze nem csak nálunk volt forró a talaj és a levegő, mint azt megtapasztalhattuk. 1901. március 11-én egy igazi búr szabadságharcos, báró Luzsénszky Félix (1856–1921) tartott élménybeszámolót a kaposvári vármegyeházán. A kassai születésű Luzsénszky a magyar kommandó parancsnokaként vett részt a második búr háborúban, meg is sebesült Dél-Afrikában, s hazatérve felolvasó körútra indult Magyarországon.
De a mi kisvárosi életünk sem csak a választások miatt volt izgalmas. „Egy automobil kocsi hajtott e héten Kaposvár főutcáján keresztül, mégpedig bámulatos gyorsasággal. Az ördöggépnek volt elég nézője és bámulója” – írta a Somogy című hetilap 1901. augusztus 4-jén. Bizony, ez akkor még szenzáció volt. (Bár ha egy ugyanilyen automobil manapság pöfögne végig a városon, az szintén szenzáció lenne… Lehet, hogy lényegében nem változott semmi?)
Azért a gyalogosok közlekedésére is gondoltak a századforduló Kaposvárán: az állomás közelében ősszel megkezdték a vasútvonal felett átvezető vashíd építését. (Ez volt a jelenlegi Esterházy híd elődjének az elődje.) Az infrastruktúra más területei is fejlődtek. Októberben megnyílt a Fő utcai távbeszélőközpont, ahol a közönség – két korona leszurkolása mellett – három percig folytathatott helyközi beszélgetéseket, a következő hónapban pedig a városi telefonhálózatot is átadták a közforgalomnak, egyelőre mintegy negyven előfizetővel.
Az új technika láthatóan lenyűgözte eleinket, hiszen a nyár vége felé átadott főtéri Erzsébet Szállóban „villanyos csengettyű” állt a vendégek rendelkezésére. Az összes helyiséget vízvezetékkel látták el ebben az igen szép épületben, az első emeleti szobákat központi gőzfűtéssel is, és az egész szállóban villannyal világítottak. Az impozáns, sarokerkélyes, háromszintes hotellel „Kaposvár civilizációja gazdagodott, egy lépést tettünk vele a városiasodás útján” – lelkendezett a Kaposvár című lap 1901. augusztus 22-én. A hotelt – a mellette nyílt utcához hasonlóan – az 1898-ban meggyilkolt királynéról nevezték el.
Nem esik nehezünkre, hogy folytassuk az 1901-ben felhúzott épületek leltárát, mert az Osztrák–Magyar Bank székháza, amely novemberben lett kész a gimnáziummal szemben, szintén nem csúnya építmény. Az eklektikus stílusú palotán főleg a talapzattal együtt tizenegy méter magas oszlopok keltették fel a kortársak figyelmét.
Az új városháza felépítéséről is mind több szó esett. A városi közgyűlés 1901. március 21-én hozott döntést a nyilvános pályázatra benyújtott tervekről: harminckét munka közül két budapesti építész, Kopeczek György és Kertész K. Róbert elképzelése lett a nyertes.
Az önálló Igazságügyi Palota – a mai bírósági székház – építésének gondolata ugyancsak kezdett testet ölteni. (A törvényszék akkor még a Fő utcai vármegyeháza épületében szorongott.) Az építkezésre az adott lehetőséget, hogy 1901 áprilisában létrejött egy sajátos megállapodás az állammal: a város megkapta az úgynevezett központi sörház rozoga épületét (ez a megyeházától nyugatra állt), ennek fejében pedig átadta a kormányzatnak azt a területet, amelyet az Igazságügyi Palota számára szemeltek ki a mai Bajcsy-Zsilinszky utcában.
A Petőfi utcai elemi népiskola bővítését pedig már nemcsak tervezték, hanem meg is valósították: 1901 őszén földszintes, erős, masszív épületet adtak át a tanoda telkén – de még a juhászlakásból átalakított régi iskolát sem bontották le.
A főgimnázium épületéről is van mondanivalónk. Itt talált otthonra a tudományos és művészeti ismeretterjesztés céljával 1901. január 20-án megalakult – nem nyíltan, de egyértelműen a szabadkőművesek befolyása alatt álló – Kaposvári Szabad Lyceum Egyesület.
A szabadkőművesekhez nemsokára az a dr. Szigethy-Gyula Sándor főorvos is csatlakozott, aki február 1-jén vette át a megyei kórház vezetését – az előző év végén elhunyt édesapja örökébe lépve. A kaposvári kórház történetének egyik legjelentősebb személyisége kezdte meg ezzel csaknem harmincöt éves igazgatói pályafutását.
Egészségüggyel foglalkozó elődeink sokoldalúságát az is bizonyítja, hogy 1901. június 15-én Szabados Imre gyógyszerészt választották meg a kaposvári önkéntes tűzoltóegylet parancsnokává…