Új életre kel a Róma villa (Kaposvár 1978-ban)
A Csiky Gergely Színháztól például ekkor szerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz Zsámbéki Gábor igazgató, Ascher Tamás rendező, a színészek közül Helyey László, Koltai Róbert, Molnár Piroska, Pogány Judit és Vajda László. Mivel „a kaposvári színház a hetvenes évek óta országos jelentőségű művelődéspolitikai tényező” (Tóth Dezső miniszterhelyettes 1978-ban elhangzott szavait idéztük), kultúrpolitikusaink nyilván jól megfontolták az általuk vezényelt akciót, amelyet azóta is sokféleképpen magyaráznak a szakértők és az érintettek. A Csikyben persze nem állt meg az élet: az április 25-én tartott rendkívüli társulati ülésen beiktatták tisztségébe az új igazgatót, aki egyelőre főrendezői beosztását is megtartotta. Babarczy Lászlónak hívták.
De fővárosunknak nemcsak első számú teátruma, hanem egyik legfontosabb zenei intézménye is Kaposvárról erősített 1978-ban, hiszen ekkor lett a Magyar Állami Operaház szólistája földink, a Gyakorló Általános Iskola és a Táncsics egykori diákja, Takács Tamara.
Mi viszont térjünk vissza szűkebb pátriánkba, amelynek egyik legszebb, Róma-hegynek nevezett dombján 1978. augusztus 20-án nyitotta meg a Rippl-Rónai József Emlékmúzeumot Bőhm József megyei tanácselnök. „Az emlékhelyet még órákkal a megnyitó után is tömegesen lepték el a gépkocsin vagy gyalog felzarándokolt látogatók. És bizonyára senki sem bánta meg a jó negyvenpercnyi gyaloglást.” (Somogyi Néplap, 1978. augusztus 22.) Nagy festőnk legkedvesebb kaposvári lakóhelyét L. Szabó Tünde építész tervei alapján a Kaposvári Építőipari Szövetkezet újította fel. Az özvegy (Lazarine) végrendelete korábban dr. Martyn Róbertnek juttatta a Róma villát, bár a hozzá tartozó birtokot az ötvenes években jelentősen megkurtította a téeszesítés. A kiváló orvostól, aki „hegyi tanárként” vált legendává Kaposváron, 1970-ben a megyei tanács vásárolta meg a nevezetes ingatlant. „Hálával tartozunk dr. Martyn Róbertnek – írja a Rippl-Rónai-kutató dr. Gáspár Ferenc –, hogy az utókor számára megőrizte a hagyaték elemeit, és azok önzetlensége nyomán – ma már Kaposvár város tulajdonaként – a közjót szolgálják.” (A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei, 4. Kaposvár, 2016. 409. o.)
Az emlékmúzeum tehát népszerű kirándulási célponttá vált. Átadásának évében 4338 látogatója volt, köztük még politikusok is feltünedeztek. 1978 októberében az MSZMP Politikai Bizottságának két tagja, Fock Jenő volt miniszterelnök és Aczél György, a minisztertanács elnökhelyettese tette itt tiszteletét. Fock ezenkívül a Fonodát, Aczél meg a Húskombinátot és két főiskolánkat is felkereste. De más PB-tagok is meglátogatták Kaposvárt 1978-ban: Losonczi Pál államfő késő nyáron az elektroncsőgyárat, októberben a tanítóképzőt nézte meg belülről, míg szeptember 7-én Benke Valéria ismerkedett szép városunkkal (és viszont). A tanítónőből lett kommunista politikus egyebek közt a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat központjában és új munkásszállóján járt, s behatóan tanulmányozta a Béke–Füredi lakótelepet. „Pál Gábor panelszerelő meghívta Benke Valériát, nézze meg a tizedik emeleten levő kétszobás lakásukat, amelybe decemberben költöztek.” (Somogyi Néplap, 1978. szeptember 8.) Az efféle családlátogatásokra nyilván teljesen spontán módon került sor akkoriban. Akárcsak manapság.
A Damjanich utcai diákotthon, amelyet a Benke figyelmét is felkeltő SÁÉV épített, éppen akkortájt, október 6-án kezdte meg működését, minden nagyobb ceremónia és felhajtás nélkül. Itt jegyezzük meg, hogy az újonnan alapított Kaposvár Városért kitüntetést egy ehhez közel fekvő iskola, az 503-as szakmunkásképző kapta meg először, 1978. december 1-jén. Kaposvár gázhálózatát véletlenül éppen aznap kapcsolták be az országos vezetékrendszerbe – amit azzal a hátsó szándékkal említünk, hogy a gazdasági élet egyéb dolgai is szóba kerülhessenek.
Hiszen 1978. január 2-án megkezdődött a próbatermelés a Csepel Művek Egyedi Gépgyár Kaposvári Nehézgépgyárában, azon a telepen, amelyet a Mezőgép Vállalattól vettek át. A Mező Imre utcai gyárudvaron még ott voltak a Mezőgép gyártmányai, sőt a munkásai is; egy darabig csak az egyensapka alapján lehetett eldönteni, hogy ki melyik cég dolgozója.
És március 1-jén – a cölöpözéssel – megindult a Húskombinát sonkakonzervüzemének kivitelezése. (Ezt az építkezést nézte meg Aczél György.) Augusztus 10-én jutottak el addig, hogy Ostoros István, a Kaposvári Húskombinát igazgatója ünnepélyesen elhelyezze az alapokmányokat az épülő csarnok alapzatában. A fémhenger a kiviteli szerződés egy példányát, a Magyar Nemzet egyik számát, fényképeket, valamint magyar és nyugatnémet pénzeket tartalmazott. Utóbbi mozzanat rávilágít, hogy mennyire számított ez „szocialista” beruházásnak…