A pap, aki értette a tréfát (Kaposvár 1900-ban)
Ebben az évben már a tizennyolcezret is meghaladta a város népessége (1867-ben, amikor megkezdtük a krónikaírást, még harmadannyi volt…), és csaknem 2300 ház állt a településen. Bár az is igaz, hogy még mindig akadt 787 épület, amely vályogból vagy sárból készült…
Érdekes kontraszt, hogy éppen ekkoriban találták meg – a Vár utcai esővíz-levezető csatorna építése során – a hajdani várba vezető híd maradványait. Annak a kornak az emlékei voltak ezek, amikor a mai értelemben vett város még nem is létezett. A „hősi időkre” ezenfelül legfeljebb az emlékeztetett 1900-ban, hogy megalakult a Kaposvári Vívó- és Tornaegyesület.
Ez az új Kaposvár már nem a múlt, hanem a jövő felé fordult. Egymás után épültek a modern malmok (a Hirschmann-féle gőzmalom ugyanúgy 1900-ban jött létre, mint Tankovics János Gizella Gőzmalma), s a város – október 10-én, hosszas tárgyalások után – 330 ezer koronáért megvásárolta a Siemens–Halske cég által építtetett kaposvári villanytelepet.
A modern kommunikáció kérdése is ekkor került az érdeklődés homlokterébe. A kaposvári kereskedők – Németh István polgármester támogatását élvezve – mozgalmat indítottak a telefonhálózat kiépítése érdekében. Egyidejűleg folyt a belvárosi utcák kövezése; nyáron például gránitkockákra cserélték a kavicsburkolatot a Korona utcában.
De egy egészen új belvárosi közterület is keletkezett: a régi városháza közelében ekkor nyitották meg az Erzsébet utat, a későbbi Noszlopy Gáspár utcát. (Tehát Ferenc József elhunyt feleségének nevét kapta, ma pedig a szabadságharcosét viseli, akit a császár kivégeztetett…)
Ha már a (régi) városházát emlegettük: 1900 szeptemberében itt, az első emeleten kezdte meg működését az Osztrák–Magyar Bank kaposvári fiókintézete. Pár hónappal korábban pedig egy másik osztrák–magyar „intézmény” hívta fel magára a figyelmet: a közös hadsereg. Május 10-én „terepvizsgálatok” céljából több vezérkari tiszt érkezett hozzánk, köztük báró Beck Frigyes táborszernagy és báró hötzendorfi Konrád Ferenc vezérőrnagy – tehát a Monarchia haderejének akkori és későbbi vezérkari főnöke. (Beck a Korona fogadóban szállt meg.)
1900 nyarán egy olyan papot neveztek ki kaposvári plébánossá, aki szintén kötődött a katonasághoz: a 34 éves Zimmert József ugyanis nemcsak kánonjogi doktor volt, hanem tábori lelkész is. Ujváry Ferencet váltotta fel ebben a tisztségében, akit a várostörténet egyik legnagyobb hatású katolikus papjaként tartunk számon. Ujváry, akinek az édesapja egyébként szabómester volt, remek szónok hírében állt, s világosan látó, rendkívül agilis embernek ismerték meg a kaposváriak. „Jótékonysága, békeszeretete, keresztényi türelme más felekezetek hívei iránt, barátságos, szeretetre méltó egyénisége köztiszteletet szereztek számára s örök emlékezetét annak, hogy jó, nemes és szeretett plebánusa volt Kaposvárnak…” (Kaposvár, 1900. augusztus 23.) Emlékét így örökítette meg a káptalani jegyzőkönyv: „Szerette az őszinteséget, az igazságot és a tréfát. Kedélyes modora és jó szíve mindenkit meghódított.” (Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948. 246. o.) A veszprémi kanonokká kinevezett Ujváry Ferenc 1900. szeptember 9-én hagyta el Kaposvárt.
Ujváry sok mindent szervezett és épített Kaposváron – akárcsak a megyei közkórházat sikerrel fejlesztő dr. Szigeti-Gyula János igazgató főorvos, aki nem sokkal később, december 19-én távozott hivatalából. Az ő útja azonban sajnos a temetőbe vezetett…
E két „építkező” férfiú után beszéljünk arról az épületről, amelynek az elkészülte talán a legnagyobb jelentőségű volt abban az esztendőben Kaposváron: november 16-án megnyílt az új vasútállomás. „Szép és örömteljes látvány volt ez – tudósított a Somogy című hetilap 1900. november 18-i száma –, mert a régi helyiségmizériák megszűntek, s egy nagy és szép épület díszíti Kaposvárt […]. A kupola alatti főbejárat oly impozáns, szép látványt nyújt, mely mindenkit meg fog lepni; ha nem is olyan nagy, de magasabb a fővárosi Keleti pályaudvari indóházinál, szép és nagy függő s több lámpával díszítve. […] Az egész kivitelben a méltóságos összhang szinte meglep; úgy a végzett munkák tisztasága, sőt eleganciája. Az pedig legnagyobb dicséret, hogy magyar ipartermék; helybeli iparosaink műve minden […]. Elismerés tehát ismételve a tervező Pfaff felügyelőtől az utolsó munkásig mindazoknak, kik ily szép palotával gazdagították újra Somogy vármegye székvárosát.”
Nagy idők voltak ezek a megye vasúttörténetében, hiszen nyolc nappal korábban, 1900. november 8-án nyitották meg a kaposvár–szigetvári vasútvonalat. Bárcsak ezt is láthatnánk még úgy, mint a kaposvári állomást… A szigetvári vaspályát azonban az 1970-es években eltüntette a „korszellem”.
