A Csiky-csatából nem lett Csiky-csuki (Kaposvár 1977-ben)
Érdekes ismétlődő motívuma volt az év történetének a laborok létrejötte: üzemi laboratórium létesült a kaposvári cukorgyárban, elkészült az infúziós laboratórium a megyei kórházban, a mezőgazdasági főiskola pedig egy hallaboratóriummal gazdagodott. Az utóbbi, Erőss István vezette intézmény komoly tudományos munkára nyújtott lehetőséget az oktatók és a hallgatók számára, nekünk meg arra, hogy máris átlendülhessünk a nevelésügy területére.
1977. június 17-e kétarcú dátum a Táncsics Mihály Gimnázium krónikájában. Ezen a napon hunyt el a Felvidékről Kaposvárra menekült dr. Borka Géza költő, író, a kiváló magyartanár – ugyanakkor sikerrel védte meg kandidátusi értekezését Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutatóintézetében a huszonnégy éves Frankl Péter, a középiskola volt tanulója. Ezzel ő lett az ország legfiatalabb kandidátusa.
Az év vége felé a toponári városrészben, az Orci úton megnyílt a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet (GYIVI) hatvanszemélyes épülete, és nem sokkal korábban, október 3-án óvoda kezdte meg működését a cseri Madár utcában. A Lőrincz Ferenc építész tervei alapján készült ovi kivitelezése fakitermeléssel indult, hiszen a helyén eredetileg erdő állt.
A Madár utcai gyermekintézmény átadása előtti nap is méltán követel helyet összeállításunkban, hiszen a kaposvári születésű Simonné Kutas Zita is tagja volt a magyar röplabda-válogatottnak, amely ekkor szerzett bronzérmet a finnországi Európa-bajnokságon. Amúgy 1977-ben történt az is (augusztus 20-án), hogy felavatták a Kaposvári Közút SE négysávos tekepályáját. Pécs és Nagykanizsa után ez volt a Dél-Dunántúl harmadik automata tekecsarnoka. A kaposvári sport sajnos fájó veszteségeket is elkönyvelhetett az esztendő utolsó hónapjaiban: elhunyt Avar (Auer) István labdarúgó, a Rákóczi egykori edzője, valamint Szegfy László hajdani birkózó, ökölvívótréner és olimpikon. Mindketten hetvenkét évet éltek.
A kaposvár–szigetvári vasútvonal sem élt sokkal többet – bő hetvenhat esztendőt. A szintén sokak által elsiratott pályán 1977. január 1-jével szűnt meg a forgalom. Szerencsére nem csak rossz emlékeink lehetnek, ha a vasutat hozzuk szóba: a MÁV-szimfonikusok Kobajasi Kenicsiró vezényletével adtak hangversenyt a Csiky Gergely Színházban 1977. április 18-án. Mint bizonyára sokan tudják, a kiváló japán karmester nyerte meg a Magyar Televízió három évvel azelőtt rendezett első nemzetközi karmesterversenyét.
Egy nagy jövő előtt álló kulturális programsorozat ugyancsak 1977-ben kezdődött: február 4-én rendezték meg a Csokonai Vitéz Mihály alakját és a Dorottya című komikus eposzt felidéző első farsangot. Karnevál herceg jelmezét a helyi színház egyik művésze vette magára.
Az egy hónappal később bekövetkezett budapesti események bizonyára még fontosabbak színházunk krónikájában: ekkor vívták meg ugyanis ama nevezetes „vígszínházi csatát”. Leskó László újságíró tudósítása szerint „a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának négynapos vígszínházi vendégszereplése a siker fehér izzású fokán zajlott le”. (Somogyi Néplap, 1977. március 8.) Az Állami Áruház című operett március 5-i bemutatója előtt aztán valóságos közelharc bontakozott ki a jegy nélküli tömeg, a jegyszedők és a rendőrök között, így hét óra helyett csak fél nyolckor tudták elkezdeni az előadást. Amely rendkívüli sikert aratott, s befejezése után hosszan szólt a vastaps. Ascher Tamás rendező egy Rákosi-szobrot szorongatva akart az ünneplő közönség elé lépni; úgy vélte, az ironikus gesztus nemcsak a darab témájához illik, hanem a vastapshoz is… A szobrot azonban Zsámbéki Gábor színigazgató még időben kicsavarta a kezéből, elejét véve annak, hogy beinduljon a kommunista hatalom megtorló gépezete. Ez egyesek szerint a Csiky betiltásához vezethetett volna… „Tudtam, hogy abban a pillanatban vége a kaposvári színháznak, ez teljesen világos volt – indokolta a Rákosi-szoborral kapcsolatos mozzanatot Zsámbéki. – Azt gondoltam, hogy a kaposvári színház többet ér, mint egy ilyen akció.” (Eörsi László: „Megbombáztuk Kaposvárt”. A kaposvári Csiky Gergely Színház és a kultúrpolitika. Budapest, Napvilág, 1956-os Intézet Alapítvány, 2013. 38. o.)
Nem ez volt az egyetlen dolog, aminek csaknem rossz vége lett akkoriban: a városi tanács az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal együtt 1977 januárjában hirdette meg a Kisgáti városrész rendezését és beépítését célzó országos tervpályázatot. Tömeges lakásépítést terveztek; nyolcezer-ötszáz lakás felépítéséről szóltak a hírek, s a lakások többsége paneles technológiával épült volna. A lakótelep – főleg a pénzhiány miatt – szerencsére nem valósult meg a Kisgáton…